Amikor a magyarok azt állítják, hogy Ukrajnában az USA és a nácik összefogva harcolnak az oroszokkal, akkor egy több mint hatvanéves szovjet mítoszt terjesztenek, aminek az első fejezete az 1956-os forradalom.

Északon a helyzet fokozódik. Az oroszok ellenlépésekkel fenyegetnek, ha a két, eddig semleges északi ország belépne a katonai szövetségbe. Márpedig a svéd és a finn polgárok már elhatározták magukat. Sükösd Mikós írása.

Philipp Lahm írása a 444-en.

Ha a NER elől el is lehet vándorolni, a modernitás globális paradoxonjai elől aligha. A belőlük fakadó társadalmi szenvedések elől nincs menekvés.

A választás eredménye kiábrándító kudarc lett az ellenzék számára, a sebek nyalogatása épp csak elkezdődött. De nemcsak az derült ki, hogy mi az, ami nem működik, hanem az is, hogy mi lehet az ellenzéki politikai cselekvés új, működőképes bázisa. Kár lenne épp most feladni. Miklósi Zoltán írása.

Gyurcsány, Harangozó, Molnár, Vadai és Z. Kárpát képviselők úgy kezdik meg legalább a negyedik ciklusukat, hogy még soha nem nyertek egyéniben semmit. Át kellene adniuk a mandátumukat, hogy esély nyíljon egyszer majd a kétharmad megtörésére.

A poszt-választási traumafeldolgozás sláger-szitokszava a buborék lett. Pedig buborékban élni jó, különösen ha azon kívül szörnyű dolgok történnek. Nem véletlenül törekszik erre mindenki.

A radikalizmusra radikalizmussal válaszolni ostobaság, a választókat lehülyézni totális tévút, forradalmi helyzet nincs, egy darabig nem is lesz. Továbbra is Orbán Viktor kottájából játszik mindenki, amíg ezen nem bír változtatni a bukott ellenzék utáni új ellenzék, addig minden marad a régiben.

Ilyen jellegű és ennyire kockázatos kötéltáncra ősidők óta nem kényszerült a magyar miniszterelnök, aki ezt elsősorban magának köszönheti. De hogy lezuhan-e, az egyesült ellenzék teljesítményén is múlik.

Egyáltalán nem mindegy, hogy az előttünk álló gazdasági válságnak egy morálisan hiteltelen, a nemzetközi szintéren páriává vált állam polgáraiként futunk neki, vagy egy háborús agresszor ellen összefogó szövetség tagjaként.

Kristálytisztán látszik, hogy ezek az emberek nem a véleményüket mondják el, hanem masszív dezinformációs kampány szereplői.

A hazai választásoknak is különös tétet ad, hogy a posztmodern populizmus abban a formában, ahogy eddig ismertük, nem lehetséges többé.

Újabb 20 mondat, amivel minden eddiginél pontosabban magyarázzuk el, mit jelent az, hogy Magyarország előre megy, nem hátra.

Ez minden idők legfurcsább fideszes kampánya: miközben a kormányoldal folyton azt sulykolja, hogy az ellenzék háborút akar, a másik fő üzenet olyasmi, hogy Ukrajnának kellene minél hamarabb véget vetnie a megszálló oroszokkal vívott honvédő háborúnak.

Immár végérvényesen befellegzett annak a világnak, amelyben 1989 óta éltünk. Az ukránok ma nem csupán önmagukért harcolnak, hanem a közös szabadságunkért is. A lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztőjének írása a 444-en.