Akiket idegesít, ha fontos delegációk miatt lebénul fél Budapest, azok egyszerre bosszankodhatnak és lehetnek hálásak Orbán Viktor külpolitikája miatt.

A hála azért jár, mert Nyugatról egy ideje komoly látogató nem vizitál Orbán Viktornál, miattuk nem kell metrót leállítani. 

Angela Merkel német kancellár 2015 óta nem jött, a választások lefoglalhatták, de ő már egy jóideje amúgy sem jár Budapestre, miközben a cseh és a szlovák kapcsolatokat ápolja. Orbán láthatóan igyekszik erősíteni mostanában a német vonalat, járt egy konferencián Passauban, Szászországban pedig a reformáció 500. évfordulója alkalmából látogatott el, és tárgyalt a tartomány miniszterelnökével. 

De Berlinbe nem kapott idén meghívót. 

Macron - aki francia elnökké választása után rögtön a közös szabályok betartására figyelmeztette Magyarországot és Lengyelországot, emiatt viszont Orbán azt üzente neki, hogy új fiú, de majd kiismeri magát - szintén elkerülte Magyarországot. Pedig augusztusban volt egy körútja a régióban, járt Romániában és Bulgáriában, és tárgyalt a slavkovi hármassal, amelynek tagja Ausztria, Csehország és Szlovákia. Magyarországot és Lengyelországot kihagyta. Orbán sajtósa, Havasi Bertalan azt mondta, hogy nem is volt arról szó, hogy a francia elnök jönne augusztusban, de egyeztetés alatt van egy őszi látogatás, a Visegrádi Négyekkel találkozna Macron Budapesten. Az sem jött össze. (Orbán nyíltan Francois Fillon sikeréért szorított a francia elnökválasztáson.) 

A britektől csak a pénzügyminisztert fogadta idén Orbán. 

A nagy álom, a találkozó Donald Trumppal idén nem jött össze, hiába ígérte azt Szijjártó Péter az év elején. Az nyilván nem volt realitás, hogy Trump Magyarországra látogasson, de egyre kínosabb, hogy Orbán sem jutott el a Fehér Házba, csak csoportképeken sodródott az amerikai elnök mellé. Az amerikai külüggyel ugyanakkor változatlanul pocsék a viszony. Ezt a magyar külügy igyekszik úgy beállítani, hogy még Obama harcoló alakulatai küzdenek Magyarország ellen. 

Pedig Szijjártó Péter az év elején azt mondta, hogy 2017-ben diplomáciai rekordévre készülnek. Az kétségtelenül rekord volt, hogy Vlagyimir Putyin idén kétszer is Budapestre jött. Februárban a szokásos látogatást ejtették meg, aztán augusztusban a judó világbajnokság miatt jött össze az Orbán-Putyin. A Visegrádi 4-ekkel - és természetesen a házigazda Orbánnal - tárgyalt Budapesten Benjamin Netanjahu és az egyiptomi elnök is.  

Ez szerény lista ahhoz képest, hogy a második félévben Magyarország a Visegrádi Négyek elnöke, Orbán pedig most már maga is úgy emlegeti a Fideszt (és így nyilván saját magát is), hogy reményei szerint az „meghatározó erő és szilárd pillér marad a nem bevándorlóországok szövetségének csoportjában”. Tusványoson is azt vezette le lényegében, hogy miért ő a legfontosabb ember a világon. 

A nem bevándorlóországok szövetségének csoportja azért leginkább egy, az EU-ban a közös szabályok be nem tartása miatt bírált országok csoportja, két tagja Lengyelország és Magyarország. Orbán sietett is Varsóba, amikor a lengyeleket vették elő, jelezve, hogy ránk számíthatnak, ha meg kell akadályozni az uniós szankciókat. 

Orbán uniós csúcsokra jár, de klasszikus, ide-oda látogató kétoldalú tárgyalása alig volt idén hivatalban lévő európai politikussal, viszont legalább egy rövid sértődés után a nagykövetünket visszaküldtük Hollandiába. Itt járt a görög és a horvát kormányfő, Orbán tárgyalt az osztrák és a moldáv államfővel és Magyarországot is felkereste az uniós elnökségre készülő észt miniszterelnök. És volt az EU fekete bárányai szolidaritást erősítő lengyel út.  

Jellemző, hogy Orbán szeptemberben Macedóniában járva nem a hivatalban lévő kormányfővel, hanem Nikola Gruevszki korábbi macedón miniszterelnökkel, és Janez Jansa egykori szlovén kormányfővel vett részt egy munkaebéden. Mindkettejük mellett kampányolt korábban, sikertelenül. 

Orbánnak kapóra jött a V4-elnökség, mert amúgy is szívesen beszél az Európa gazdasági motorjának nevezett visegrádi országok nevében a gazdasági sikerekről, miközben a cseh és a lengyel GDP-növekedés is meghaladja a magyart. Mindenesetre Orbán például így üzent Romániának:

„Mi készen állunk az együttműködésre, és aki együtt fog működni velünk az jól fog járni, sőt már ma is jól jár. (…) A szlovénok, szlovákok, szerbek és magyarok egymást erősítve fejlődnek, és remélem, hogy egyszer Románia is erre az útra lép majd”.

Szerinte mindez annak a következménye, hogy 

„sikerült erős és tekintélyes európai középállammá tennünk Magyarországot”. 

A magyar diplomácia topeseménye kétségtelenül a mostani csúcstalálkozó Kína és a Közép-, Kelet-Európa országok között. De világpolitikai jelentősége jóval szerényebb akár annál a májusi kínai találkozónál, amire Hszi elnök hívására 28 állam- és kormányfő és két miniszterelnök-helyettes is Pekingbe érkezett. Pedig már azon is csak az olasz kormányfő képviselte a világ vezető gazdasági hatalmait tömörítő G7-csoportot. Az EU nyugati tagállamai közül még Spanyolországot képviselte a miniszterelnök. Németország és Nagy-Britannia kormányfői visszamondták a meghívást, előbbi gazdasági, utóbbi a pénzügyminiszterét delegálta az egyeztetésekre. 

Az egykori keleti blokk országai lelkesebbek voltak, Lengyelországot és Magyarországot a miniszterelnök, Csehországot az államfő, Romániát pedig az egyik miniszterelnök-helyettes képviselte a májusi csúcson. Ilyen volt a hangulat májusban:

link Forrás

A budapesti 16+1, vagyis Kína és a Közép-, Kelet-Európa országok csúcstalálkozója, ezen nyugati vezető nincs. Bár Orbán láthatóan nagyon szeretne szoros kapcsolatokat kiépíteni a kínaiakkal, a mostani látogatás nem személyesen neki szól. Az első 16+1-es találkozót öt éve rendezték meg az akkor kínai kedvencnek számító Varsóban, aztán Bukarestben, Belgrádban, Szucsouban, majd Rigában gyűltek össze a balti államoktól a Balkánig tartó övezetből a kormányfők. Idén Budapesten tartják a szokásos novemberi találkozót. Nagy áttörés egyiken sem történt, arra kiválóan alkalmas, hogy lehessen fotózkodni az érkező vendégekkel. 

link Forrás

Nyugat helyett így aztán továbbra is Kelet felé próbálkozik a magyar diplomácia, Orbán ősszel járt Vietnamban és Szingapúrban, nemcsak Putyint fogadta a judo világbajnokságon, hanem az eseményre ideutazó mongol elnököt is. Ha csak egy kicsi ideje engedi, akkor is ápolja a barátságot az azeri dikátorral:

A török vonal továbbra is intenzív, Erdogan mellett villámgyorsan kiállt a puccs idején Orbán, és lelkesen fogadta a török elnöknek teljhatalmat biztosító alkotmánymódosítást is. Így aztán nem csoda, hogy a májusi pekingi csúcson Orbán a vendéglátó kínaik mellett Erdogannal és a mongol elnökkel ült le négyszemközti tárgyalásra. És - természetesen - Putyinnal váltott pár szót. Orbán járt idén Törökországban, de Erdogan idén őszre beharangozott látogatása valamiért elmaradt.

link Forrás

És vannak további lehetőségek a nyugatiak miatt felszabadult diplomáciai idő hasznos eltöltésére. Ezt mutatja, hogy Szijjártó Péter idén találkozott az EU-t a kurva anyjába elküldő Fülöp-szigeteki elnökkel, Rodrigo Dutertével.

A múlt héten pedig elérkezettnek látta az időt a magyar diplomácia, hogy az etnikai tisztogatást végző Mianmarral kezdjen üzletről tárgyalni. 

Ami még örök: továbbra is intenzív a sportdiplomácia, Orbán idén már kétszer is fogadta Thomas Bach-ot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, és a nemzetközi atlétikai szövetség vezetőjét is, Sebastian Coe-t is, hogy lobbizzon a budapesti atlétikai világbajnokságért. 

Hogy egyébként milyen találkozók vannak még, az lehet, hogy csak évek múlva derül ki, hiszen azt is csak most hozták nyilvánosságra, hogy Orbán Svájcban 2015-ben egy eddig titkolt megbeszélést folytatott a kazah miniszterelnökkel.