A nyugati közélet szereplői vérmérsékletük szerint megdöbbenve, röhögve vagy felháborodva figyelték, ahogy a Kreml-közeli tévében, az RT-ben felbukkant a Szergej Szkripal elleni idegmérges támadás két feltételezett elkövetője, és elmagyarázták, hogy ők csak toronyórákat kedvelő orosz turisták, és a helyi híres óra miatt keveredtek el Salisburybe. 

Ruslan Boshirov és Alexander Petrov az interjúban annyira átlátszó történetet adott elő, hogy voltak, akik a Monty Python csúcskorszakához hasonlították a látottakat, míg a brit kormány sértőnek és hazugnak nevezte a tévényilatkozatot. 

Az interjú bemutatása után az egyik nagy kérdés az volt, hogy Moszkvának vajon milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy egy ennyire gyanús és nehezen komolyan vehető történetet mondasson el a két férfival. 

„Ez csak a Nyugat arculcsapása, Oroszország már rég feladta, hogy bárkit megpróbáljon meggyőzni arról, hogy az igazat mondja.”

– mondta el most a New York Times újságírójának Peter Pomerantsev, a London School of Economics kutatója, aki korábban tévés producerként is dolgozott Moszkvában, és tapasztalatairól könyvet is írt. Szólt ez az interjú Putyin hatalmáról is: jelzése volt, hogy annyira ereje teljében van, hogy megengedheti, hogy maga szabja ki, mi az igazság, bármennyire is nehéz azt elhinni. 

Emellett a NY Times cikke szerint feltűnő volt az is, ahogy a 25 perces interjúban visszaköszöntek azok az elemek, melyeket az orosz propagandagépezet rendre elővesz a Nyugattal kapcsolatban. Például, hogy a nyugati országok mindig Oroszországot vádolják olyan bűnök elkövetésével, melyekhez semmi közük. De ilyen apró utalás volt az is, hogy az orosz embereket nagyon érdekli a tradicionális európai kultúra és a templomok világa, de állandóan valami külső akadály miatt (most például a brit időjárás miatt) nem tudják ezt maradéktalanul élvezni. 

Azt, hogy mennyire tudatosan volt megtervezve a két orosz interjúja, jól jelzi, hogy egy nappal az adás előtt Vlagyimir Putyin egy vlagyivosztoki gazdasági konferencián kijelentette, hogy Petrov és Boshirov ártatlan, majd felszólította a két férfit, hogy álljanak a nyilvánosság elé, és mondják el, mit kerestek Angliában. 

Mint a lap felidézi, az RT interjú egy sor fontos és nyilvánvaló kérdést nem feszegetett, például hogy hogyan találhatták meg a brit hatóságok a két orosz férfi londoni hotelszobájában a támadásnál használt idegméreg maradványait. Abban a támadásban amúgy az egykori orosz, majd a britekhez átállt kém, Szkripal életben maradt, és gyakran visszatérő vélekedés volt, hogy Putyin éppen azzal büntette meg a merényletet elhibázó két titkosszolgát, hogy a nyilvánosság elé kellett állniuk. Ez azonban elemzők szerint nem Putyin módszere: az orosz államfő sosem használta  a nyilvános megaláztatást szankcióként. 

Az Európai Unió hamis információk visszaverésére létrehozott stratégiai kommunikációs egységének vezetője, Jakub Kalensky is úgy látja, hogy az interjúval Oroszország üzenete egyszerűen ennyi volt: „minket nem érdekel, mennyire hangzik hitelesen vagy hihetetlenül, amit állítunk”. Ráadásul Pomerantsev szerint az interjúval elérték, hogy a Salisburyban elkövetett támadás tragédiája egy komédiává forduljon át. 

Az orosz narratíva annak ellenére ragaszkodik a két férfi ártatlanságához, hogy hétvégén a legnagyobb orosz ellenzéki lap írta meg, hogy a Petrov útlevelében felírt telefonszám az orosz védelmi minisztériumban csöng ki. A hírszerzési ügyekkel foglalkozó Bellingcat cikke szerint pedig Petrov és Boshirov neve semmiféle állami nyilvántartásban nem szerepelt 2009 előtt, amikor megkapták azokat az útleveleket, melyekkel Nagy-Britanniába is mentek.