Négy éve derült ki, hogy a saját állításával ellentétben nem Dózsa László színész-rendező, hanem a 2000-ben elhunyt Pruck Pál van azon az 1956-os fotón, amit Schmidt Máriáék használtak a plakátjaikon. Ezt azóta bírósági ítélet is kimondta, Schmidték pedig – akiknek bocsánatot kellett kérniük a Pruck családtól – végül eltüntettek minden nyomot.

Most a kormánypárti Vasárnap készített interjút Dózsa Lászlóval, aki az interjúban azt mondta: „Úgy vélem, nem az a fontos, hogy ki van a fényképen, hanem sokkal inkább az, hogy ki mit csinált 1956 októberében. Örülök, hogy őszintén beszélhetek mindezekről, mert úgy érzem, ebből a plakátügyből egy elvtelen lejárató hadjárat kerekedett, amely megviselt, és amelynek a nyomait ma is magamon viselem. Négy éve valóban kínszenvedésként élem ezt meg, sokan el is fordultak tőlem, a szakmában is, holott én sohasem voltam hazug. Tévedni – akaratlanul is – sokszor tévedtem, de ez keresztényi és emberi dolog. Megbocsátást remélek.”

Ha valaki nem értené, ebben mi a vicces, annak egy hosszú mondatban felidézném még egyszer, mit is állított magáról Dózsa László.

Nem elég, hogy Dózsát, ahogy azt mesélte, 14 éves korában, 1956-ban – amikor Csepelt egyébként repülőgépek bombázták – lefotózták fegyverrel, sapkában, majd – miután felgyújtott egy orosz tankot, és megölt két oroszt (akik aztán hasonlítottak a később megszületett gyerekeire) – elfogták, falhoz állították, légvédelmi ágyúval „széttrancsírozták”, átlőtték a nyakát, a holttestére tojásgránátot dobtak, de túlélte, napokig kórházban volt, majd az ÁVH elvitte, úgy fejbe rugdosták, hogy mindkét hallócsontja eltört, csontszilánkok mentek az agyába, és a klinikai halál állapotába került, tömegsírba tették, forró mésszel leöntötték, de egy sírásó meglátta, hogy mozog az ujja, majd „Kárpáti professzor” 10 órás műtéttel megmentette, és még ezután is megmaradt a máig megőrzött sapkája (ráadásul mindkét kivégzőjével találkozott), a megtorlást pedig azért kerülte el, mert halottnak hitték, de egy korábbi interjúból még az is kiderül, hogy Dózsa László eddig összesen háromszor halt meg, ugyanis 10 éves korában agytályog-gyulladása volt, és még a mentők is lemondtak róla, nem volt pulzusa, végül egy kitelepítésre ítélt orvos robbant be az ajtón, és injekciót adott a szívébe, ez mentette meg, sőt még egyszer Vámos László is megmentette a színművészetin, amikor közölte vele, hogy: „Most menjél, feküdj be a kórházba Kárpátihoz, mert beteg vagy, addig én mindent elintézek.”

Történészek az 56-os eseményekkel kapcsolatban Dózsa összes főbb állítását cáfolták, és akkor még nem is említettük a témába nem vágó 8 fős csoportszex-fantáziáját, a nem létező cannes-i díját, vagy hogy állítása szerint 3 éves korában az oroszlánszelídítő Halbalek bácsi beszervezte egy mutatványba, amiben egy Józsi nevű oroszlán tátott szájába tette a fejét.

A fotóról való kamuzást még mindig az elhunyt édesanyja állítólagos tévedésére fogó Dózsát a mostani interjúban megint megkérdezték, hogy amikor alig 14 évesen állítása szerint fegyvert és kiképzést kapott, ölt-e embert a forradalom alatt.

A korábbi állítása szerint megölt orosz katonákra most nem tért ki, hanem azt mondta: „Nem ölési szándékkal harcolt az ember, más sem és én sem. Ami történt, azt nem tartottuk gyilkosságnak. A kérdésére nem tudok választ adni. Kemény támadásokban vettem részt, ahol özönlöttek a szovjet katonák. Nekünk ők csak távoli, arc nélküli alakok voltak. Ha egyetlen pillanatra is felismertem volna egy emberi arcot, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lett volna erőm meghúzni a ravaszt. Ilyenkor, október végén el szoktam menni a Fiumei úti temetőbe, ahol a Pesten – többek között a Rákóczi úti harcokban – elesett orosz katonák nyugszanak. Elmondok értük egy imát. Nemcsak keresztényi könyörületből, hanem azért is, mert ezzel tartozik nekik az ember.”

Dózsa megint elmesélte, hogyan halt meg majdnem többször is, aztán említette, hogy később találkozott az állítólagos sírásóval is, aki állítólag észrevette az állítólagos tömegsírban: „Sok évtizeddel később egy rádiós interjúban elmeséltem ezt a történetet, majd pár hét után játszottuk az Egerek és emberek című darabot a Játékszínben. Amikor vége lett a darabnak, kijöttünk Harsányi Gábor barátommal – a kapuban már várt egy ember. Megkérdezte: »Maga a Dózsa László?« Elmondta, hogy ő az a sírásó, aki kihúzott a sírgödörből. Hátborzongató érzés volt.”

Az 1956-os Emlékévért kormánybiztosként felelő Schmidt Mária és Orbán Viktor hitelesnek tartotta a Maléter Pált (egy valódi mártírt) árulónak nevező Dózsa László történetét, bár a miniszterelnök sajtósa azóta közölte, hogy: „A tudomány – mindenki, így a miniszterelnök által is figyelembe veendő – sajátossága, hogy későbbi kutatások eredményei új, más megvilágításba helyezhetik a múlt egyes történéseit.”

A bírósági tárgyalások alatt egyébként Dózsa László meghallgatása egyik peres fél részéről sem merült fel.