Újabb színes-szagos adalékokat találtunk a Dózsa László-életműhöz: ezúttal két régebbi nyilatkozatára hívjuk fel a figyelmet, az egyik az MDF-kormány idején, a másik a Gyurcsány-korszakban hangzott el.

Bár ítélet még nem született az 1956-os plakát ügyében, egy antropológus szakértő már kimondta, hogy nagy valószínűséggel Pruck Pál volt az a fiú, akiről Dózsa László évek óta állítja, hogy ő maga az. (Máig nem mondta ennek az ellenkezőjét, legfeljebb azt, hogy kegyeleti okokból lemond a képről, mert szerinte egy cáfolattal az édesanyja emlékét gyalázná meg.)

Ez viszont csak a jéghegy csúcsa volt, a botrány 2016. őszi kirobbanása óta rengeteg hihetetlen, pontosabban nem hihető történetére derült fény, és akkor még nem is említettük a témába nem vágó csoportszexét 7 nővel, vagy hogy állítása szerint 3 éves korában az oroszlánszelídítő Halbalek bácsi beszervezte egy mutatványba, amiben egy Józsi nevű oroszlán tátott szájába tette a fejét. Egy hosszú mondatban idézzük fel újra, mit állított a saját 1956-os szerepéről és halálközeli élményeiről:

Nem elég, hogy Dózsát, ahogy azt mesélte, 14 éves korában, 1956-ban – amikor Csepelt egyébként repülőgépek bombázták – lefotózták fegyverrel, sapkában, majd – miután felgyújtott egy orosz tankot, és megölt két oroszt (akik aztán hasonlítottak a később megszületett gyerekeire) – elfogták, falhoz állították, légvédelmi ágyúval „széttrancsírozták”, átlőtték a nyakát, a holttestére tojásgránátot dobtak, de túlélte, napokig kórházban volt, majd az ÁVH elvitte, úgy fejbe rugdosták, hogy mindkét hallócsontja eltört, csontszilánkok mentek az agyába, és a klinikai halál állapotába került, tömegsírba tették, forró mésszel leöntötték, de egy sírásó meglátta, hogy mozog az ujja, majd „Kárpáti professzor” 10 órás műtéttel megmentette, és még ezután is megmaradt a máig megőrzött sapkája (ráadásul mindkét kivégzőjével találkozott), a megtorlást pedig azért kerülte el, mert halottnak hitték, de egy korábbi interjúból még az is kiderül, hogy Dózsa László eddig összesen háromszor halt meg, ugyanis 10 éves korában agytályog-gyulladása volt, és még a mentők is lemondtak róla, nem volt pulzusa, végül egy kitelepítésre ítélt orvos robbant be az ajtón, és injekciót adott a szívébe, ez mentette meg, sőt még egyszer Vámos László is megmentette a színművészetin, amikor közölte vele, hogy: „Most menjél, feküdj be a kórházba Kárpátihoz, mert beteg vagy, addig én mindent elintézek.”

Az 1956-os Emlékévért kormánybiztosként felelő Schmidt Mária és Orbán Viktor miniszterelnök valamiért hitelesnek tartja a Maléter Pált árulónak tartó Dózsa László történetét.

Ha ezek visszajönnek, elmegy az országból

Most megtaláltuk az egykori köztévés, Chrudinák Alajos Pufajkások című filmjét, amiről szinte semmilyen információ sincs a neten, de minden jel szerint az MDF-kormány idején vették fel, és Dózsa László az egyik nyilatkozó benne. Úgy tűnik, a színész itt mesélte el először a kivégzését, bár ekkor még csak arról beszélt, hogy légvédelmi ágyúval lőtték szét a nyakát, és tojásgránátot dobtak rá, fejének a szétrugdosása és az, hogy sírásók húzták ki a tömegsírból, még nem volt a repertoár része. Kuriózum, hogy Klein Robika helyett itt még egy másik áldozatot, egy bizonyos Balázs Ferikét emelt ki.

Az újdonság az, hogy Dózsa megígérte, ha visszajönnek a kommunisták, elhagyja az országot:

„És ma, lehet, hogy ugyanezek az emberek fognak megint hatalomra kerülni. Valami abszurd helyzetnek tartanám. Én akkor, hogyha ez megtörténik, akkor én fogom magam, és elmegyek ebből az országból. Ezt most elmondom így a kamerába. Mert akkor innen már nem szabad felvállalni semmit.”

Mint ismert, 1994-ben az egykori pufajkás, Horn Gyula kétharmados többséggel alakíthatott kormányt. Dózsa László nem hagyta el az országot.

80 huszár Cannes-ban

De Dózsa talán még mulatságosabbat nagyzolt, amikor 2005. januárban az egykori belügyi tudósítónak, Stefka Istvánnak adott interjút a Magyar Nemzetben. Ebben már szerepelt a teljes történet a két kivégzéséről, de még merészebbet lódított, amikor a színészi karrieréről beszélt:

„Soha egy kitüntetést nem kaptam, még egy Jászai Mari-díjra sem érdemesítettek. Pedig a 80 huszár című filmben főszerepet játszottam. Cannes-ban elnyertem a kritikusok nagydíját.”

Kevés magyar embert díjaztak Cannes-ban, és Dózsa László biztosan nem volt köztük, a kritikusok díja, a Fipresci eleve filmeket díjaz, nem színészeket. Mindenesetre a 80 huszárt ki sem vitték Cannes-ba, de annak sincs nyoma, hogy más neves filmfesztiválon nyert volna díjat. Dózsa László a róla szóló Stefka-filmben már arról beszélt, hogy a film egy moszkvai fesztiválon nyert egy díjat. Ennek sincs nyoma, sőt a Filmvilágban ezt írták: „A 80 huszár korának egyik legihletettebb, nemzetközi érdeklődésre is joggal számot tartó, ámde a külföld által mégsem respektált magyar filmje.”

Vagyis Dózsa kb. annyira hiteles, mint az óbudai polgármester-jelölt, aki Mel Gibson oldalán játszotta el Szűz Máriát a Passióban, a jelenetet a Lukács-fürdőben vették fel, ráadásul ő is rendezte, amiért Oscar-díjjal jutalmazták.

Dózsa egyébként már a Magyar Nemzet-interjúban felhívta a figyelmet valami fontosra:

„Cinikus képpel a szemünkbe hazudoznak, és sikerrel, mert sajnos a magyart jóhiszeműsége miatt súlyosan lehet hülyíteni. Ötvenhat is egyre hazugabb lesz, egyre messzebb kerül tőlünk. Egy-egy ötvenhatos ünnepség lassan kommunista fiestává válik. Én ebben már nem akarok részt venni.”

Fél évvel később Gyurcsány Ferenccel koccintva ünnepelte meg a kitüntetését.

(A cím feletti fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség)