• Tíz éve tervez állami mobilszolgáltatót építeni a kormány.
• Orbán Viktor ambíciói ez idő alatt megnőttek: közpénzből finanszírozott magáncégeken keresztül immár a távközlési piac dominálására készül.
• 715 milliárd forintot fizetne közösen a magyar állam és a 4iG Nyrt. a brit tulajdonban lévő Vodafone Magyarország távközlési konszernért.
• De a magyar állam 49 százalékkal csak kisebbségi tulajdonos lesz az ország második legnagyobb telekom-cégében. A „nemzeti szolgáltatót” így várhatóan a 4iG-t vezető Jászai Gellért irányítja majd.
• Válság küszöbén ekkora horderejű üzletet kötni: már-már perverz.
• A miniszterelnöki logika viszont mást diktál: minél több kritikus infrastruktúra felett gyakorol befolyást, annál biztosabbnak érzi pozícióját a hatalom.

Az állami mobilszolgáltató eredeti terve már a második Orbán-kormány idején megfogant: 2012-ben a Magyar Posta, az MVM és a Magyar Fejlesztési Bank közös tulajdonában álló MPVI Mobil Zrt.-t szemelte ki a feladatra a kormány. Akkor még nem felvásárlásban gondolkodott a politika, közelebbről Fellegi Tamás fejlesztési miniszter, hanem teljesen új telekommunikációs céget próbáltak felépíteni.

5 MHz-nyi frekvenciához jutott hozzá az MPVI több különböző frekvenciaaukción, ez akkor összesen majdnem akkora rádióspektrumot jelentett volna, mint a három nagy konkurensnél - a Telekomnál, a Vodafone-nál és a Telenornál -, de a megfelelő szakmai know how hiányában a projekt gyorsan összeomlott.

A következő kísérlettel az MVM Net Zrt.-t bízták meg, abban az időben, amikor a Simicska-körök befolyása alatt álló villamosenergia-cég megpróbált betörni az informatika területére. 2015 tavaszán a fejlesztési tárca alá sorolt vállalat 13 milliárd forintért szerződött le az Antenna Hungáriával egy 450 Mhz-es frekvencián működő hálózat kiépítésére.

Ez a kísérlet is hamar kimúlt. 2015 ősze után többször megbírságolták a céget, mert a megvalósítási ütemhez képest folyamatosan késéseket halmozott fel. Menet közben próbálták lecserélni a teszthálózatot működtető adóvevő-egységeket, és a kínai Huaweit bízták volna meg azok pótlásával, de annyira lassan haladt előre a koncepció, hogy a kormány végül kihátrált az ügy mögül.

Négy-öt év alatt a politikai vezetés számára világossá vált, hogy hiába a forrás, nincs megfelelő képzettség és szakmai kapacitás, amely képes lenne versenybe szállni ezen a piacon. Más megoldások után kellett nézni.