Jó reggelt, szép szombatot a nyár közepén, a klímaváltozás fordulópontja után! Ez a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása, az elmúlt hét nagyobb-fontosabb, legérdekesebb anyagaival. A hírleveleinkre itt lehet feliratkozni.
1956 óta nem látott háború dúl Budapest utcáin, pontosabban egyetlen utcáján.
A múlt héten az Amnesty International az önkormányzat beleegyezésével lefestett szivárványszínűre egy ferencvárosi padot. Erre fradista fociultrák átfestették zöld-fehérre. Majd visszafestették. Majd megint zöld-fehér lett. Aztán lefestették barnára. Miután csütörtök hajnalban az Amnesty harmadszorra is szivárványszínűre festette, a Mi Hazánk pedig délután piros-fehér-zöldre mázolta, este egy csoport befóliázta a padot, mint a Libriben az LMBT-snek tartott könyveket. Pénteken az önkormányzati cég elszállította a padot, Baranyi Krisztina polgármester azt mondta, a többszöri újrafestés miatt a pad megsérült. Egy 111 éves Tóth Árpád-verssel emlékeztünk meg az ügyről.
Két időközi választás is volt vasárnap: Nagykőrösön meglepetés született, mivel a független jelölt legyőzte a fideszest, míg Oroszlányban az egyesült ellenzék jelöltje nyert, de itt a Fidesz nem indított jelöltet. A tavaszi időközik alapján összegző cikkünkben arról írtunk, hogy ez a tavasz nem a Fideszé volt, hiszen három olyan városban is tartottak időközi választást, ahol a Fideszen kívül lényegében nincs más politikai erő, ebből kettőben buktak. De már csak az alacsony részvétel miatt sem érdemes messzemenő következtetést levonni.
A Newsroom új adásában arról beszélgetünk, hogyan próbálta-próbálja a kormány szűkíteni a bírók függetlenségét, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság nyomására törvényt fogadott el a jogállamiság védelmében, aminek épp ezt a függetlenséget kellene garantálnia.
Akkumulátorgyárakat támogatunk 1000 milliárdokkal, miközben semmink sincs, ami az akkugyártáshoz kellene. A szoftverfejlesztéshez mindenünk megvolna, de a kormány politikai okból inkább rombolja az oktatást: többek között ezekről beszélt Uj Péternek Bojár Gábor a podcastunkban.
Megroppant az 1 százalékos adókból milliárdokat begyűjtő alapítvány-birodalom: az adófelajánlásokat az elmúlt 10 évben látványosan besöprő alapítványi hálózat egyik tagja megszűnt, kettőnél elapadt az 1 százalékos forrás. Közben értékes ingatlanokat adtak el.
Térképre tettük a tanárhiányt: egy állami adatbázisban több mint 5000 pedagógus álláshirdetés található. Abszolút értékben Budapesten és Pest megyében a legrosszabb a helyzet, itt van az üres állások egyharmada. Létszámarányosan Nógrádban van a legnagyobb baj. Pánikban is vannak az iskolaigazgatók, a tanárok felmondási hulláma megjósolhatatlan űrt hagy maga után. (Az oktatáshoz tartozik az a téma is, hogy nő a nyomás a BME-n, hogy álljon be a modellváltók közé.)
De térképre raktuk a Magyarországot átszövő akkuláncot is, mármint az összes olyan akkugyárat, ami már működik nálunk, vagy bejelentették az érkezését.
Az oroszok nagy lendülettel tették magukévá az egykor félmilliós Mariupolt, gőzerővel bontanak és építenek, és eszükbe sem jut, hogy valaha is visszatérhetne Ukrajnához. A kereslet a lakások és házak iránt nő, a potenciális vásárlók biztosak benne, hogy Mariupol a tengerparti turizmus népszerű központja lesz.
Magyarország több szempontból is kiugróan teljesített a Pew 24 országot lefedő felmérésben: például messze nálunk a legalacsonyabb azoknak az aránya, akik szerint Zelenszkij helyesen cselekszik, és általában, a magyarok bizonyultak a leginkább bizalmatlannak minden, a háborúban valamilyen szerepet játszó nemzetközi vezetővel szemben.
Interjúztunk Vonnák Diánával, aki szerint egyértelmű, hogy az ukránoknál jobban senki sem akar békét, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez a béke mit jelent. Az ukrán kultúra elkötelezett magyarországi terjesztője, Ukrajna kutatója a saját irodalmi sikereit meg sem tudja élni igazán, mert azon gondolkodik közben, hogy hány érszorítót kell elvinnie hova.
Orbán a saját embereit is lukra futtatta a svéd NATO-csatlakozás egyéves gáncsolásával: egy éven át akadályozta a kormány és pártja a ratifikációt mondvacsinált okból, aztán a törökök döntöttek, és „váratlanul” Magyarország is észhez tért.
Simonyi Balázs filmrendező rekordot jelentő, 15 nap 6 óra 50 perc alatt futotta végig az Országos Kéktúrát. A futásáról, készülő sorozatáról és a Kéken gyűjtött élményeiről kérdeztük.
Csak azután tudta meg, hogy ki volt a férje, miután a kínai hatóságok bebörtönözték: az ítélethirdetést követően kezdett kutatni férje „titkos munkája” után, és arra jutott, hogy nagy valószínűséggel ő állhatott a kínai internet egyik legismertebb és egyben legrejtélyesebb blogja, a Program Think mögött.
Áll a bál a brit médiában a megvádolt BBC-s műsorvezető miatt: Huw Edwardsot azzal vádolták meg, hogy szexuális tartalmú képekért cserébe finanszírozta egy fiatal drogfogyasztását. A botrányt a Sun robbantotta ki, ami mostanra részben ki is hátrált a sztori mögül, Edwardsot pedig súlyos depresszióval ápolják kórházban.
A Lufthansa Technik karbantartó üzemében jártunk, ahol megnéztük, ahogy teljesen szétszedik az utasszállító repülőgépeket a nagyjavítások során, mégsem kell aggódni amiatt, hogy ez balesetet okoz. Nem csak a rendszerek vannak túlbiztosítva, de az emberi hiba is belefér anélkül, hogy baj történne.
Ajánlom a legutóbbi adásban 49 perctől Uj Péter odüsszeiájának történét, nagyon tanulságos.