„Hogy lehet ezt kibírni úgy, hogy az ember nem ragadtatja el magát mondjuk akár a fizikai erőszakig? És ezt most nem tréfából kérdezem, halálosan komolyan. Isteni szerencse, hogy én nem vagyok parlamenti képviselő, mert valószínűleg nekem nem menne.” (Bayer Zsolt, 2019)

A Fidesz–KDNP lassan másfél évtizede tartó kétharmados kormányzása a béke és a prosperitás jegyében telik: gazdaságunk a régió élvonalában, tanáraink megbecsülésnek örvendenek, a korrupció nem létezik, az inflációt mi kezeljük a legjobban, és itt – Nyugat-Európával ellentétben – senkit sem visznek el a véleményéért.

A békekormánynak hála tehát minden szép és jó… lenne.

Csakhogy van itt valaki, akinek a viselkedése nagyon aggasztó, és az biztos, hogy ez a rosszhangulat-keltés sok mindenkinek az érdekében állhat, csak pont a kormányoldalnak nem!

A Fidesz egyik tagja (pontosabban ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa), azaz egyik legfontosabb műsorvezetője, Bayer Zsolt évek óta napi rendszerességgel küld el bárkit a büdös kurva anyjába – annak ellenére, hogy 2016-ban megígérte, hogy nem csinálja többet –, egyfolytában veréssel, bántalmazással fenyegetőzik, és olykor végleges eltakarítást is kilátásba helyez (egyszer konkrétan még újságírást is ígért!). Ha Bayer csak a századát beváltja a fenyegetéseinek, akkor akár Juszt Lászlónál is nagyobb utcai harcosról beszélhetünk.

Bayer nem ma kezdte, már 2006-ban arról értekezett, hogy: „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.” Itt még azonban csak a szlovák rendszámos autó volánja mögött volt nagy a szája.

A keresztény-konzervatív gondolkodó azóta a puszta kézzel vagy esetleg lőfegyverrel való emberirtásról fantáziálgat, hiába nyilatkozta 2018-ban, hogy azt szeretné, ha az interneten sem lehetne büntetlenül fenyegetőzni.

Egyszer például egy kávézóban volt kénytelen magyarázkodni, miután a rádióban azt mondta: a tiltakozó civileket a taknyukon, vérükön kell kirángatni a Parlamentből, és „ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat”. Ezért 200 ezer forintra büntették. (Később a Hadházy Ákosnak járó 300 ezer forintot már végrehajtó szedte be tőle.)

Ennek ellenére nem nagyon változtatott a viselkedésén a válság ellenére is szépen gyarapodó véleményvezér. Következzen néhány példa a teljesség igénye nélkül a Nemzeti Könyvtár lovagkeresztes büszkeségétől.

Kezdésnek itt egy kérdés egy átlagos pofán vágásról.