„Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.”
(Ady Endre, 1906)

„S a nyomorultak, ők, akik miatt
Temetőnek is kicsi lett világunk,
Még ők biztatnak, hogy a pusztulást
Hős bátorsággal s daccal kell kibirnunk!”
(József Attila, 1924)

„Régen is voltak hülyék, csak nem voltak ennyire magabiztosak.”
(Szánthó Miklós, 2024)

A Fidesz-KDNP 2010 óta zsinórban négy országgyűlési választást nyert meg kétharmaddal, 2014 óta mindet a saját választási rendszerében. Lehet itt azzal jönni, hogy nagyon lejt a pálya a Fidesznek, de aki erre hivatkozik, az ne csodálkozzon, ha a 2026-os, 2030-as és 2444-es választáson is Orbán Viktor fog nyerni (kétharmaddal).

Aki a Fidesz legyőzhetetlen hatalomgyárának mítoszával nyugtatgatja magát, az nem figyel az elemzőkre, nem érti, hogy mi okozza a végtelennek tűnő kétharmados sikersorozatot:nem más, mint a gőgös liberális gőg.Ez nagyon régi jelenség, Tölgyessy Péter a 2022-es választás után így fogalmazta meg a Partizánban:

Az ember, aki Orbánnál is többet tett a kétharmadért

Érdekes módon pont egy választás utáni esemény volt az, ami utólag magyarázta meg a legutóbbi kétharmadot, amikor Csáki Judit – aki az egész baloldali értelmiséget egy személyben képviseli, hiszen színikritikus – 2022. április 6-án szavazatszámláló biztosként szerzett tapasztalatairól azt írta:

„Ma láttam Orbán Magyarországát. Nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement – elképedtem, amikor a névjegyzékben láttam, hogy mennyi idősek, és mennyivel néznek ki többnek annál. Sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is. Az országból, a világból nem értenek semmit, nem is akarják. Ez a többség, mint látjuk.”

Bayer Zsolt úgy vélte, a fideszes szavazók éppen Csákinak üzentek a szavazatukkal: „Amúgy meg – üzenjünk valamit ennek a Csáki Judit nevű semminek? Ennek az ürességnek? Ennek a feleslegességnek? Üzenhetnénk, de minek? A nép éppen most üzent nekik. Negyedszer. Ezek így fognak kimúlni ebből az árnyékvilágból. És ez a legjobb üzenet.”

Schiffer András is hasonlóan látta: „Tudja, kedves Csáki Judit, egy drámaíró egyszer azt mondta, hogy maguk nem választást akarnak nyerni, csak be akarnak ülni a zsűribe. Hát most a nép megmondta, hogy nem kér a zsűriből. Ideje volt.”

Constantinovits Milán is így érezte: „A legteljesebb jóindulattal jelzem csupán, hogy a keserűen kioktató, lezserül lekezelő attitűd kontraproduktív, hiszen sokakat csak megerősít értékválasztásában. És – kapaszkodjanak meg – újabb kétharmadoknak ágyaz meg hosszú távon.”

Magyarország legjobb közéleti vitaműsorában pedig még mélyebb összefüggéseket is felfedeztek: 2014 óta minden kétharmad egy értelmiségi körnek köszönhető, közülük is elsőként a most 70 éves Csáki Juditnak.

Könnyű lenne ennyi bizonyíték láttán az elemzők előtt fejet hajtani, de azért érdemes megvizsgálni: egy demokratikus jogállamban le lehet-e hülyézni a választókat?

1. Szabad-e hülyének nevezni a választókat?

Először vizsgáljuk meg a kérdést gyakorlati szempontból. A politikusi válasz természetesen az, hogy – még ha jogilag rendben is lenne – soha, sehol, semmilyen körülmények között nem lehet nyíltan lenézni a választókat. Erre Ujhelyi István a 2022-es választás után még MSZP-sként szolgáltatta a legjobb példát a Mandinernek nyilatkozva: „Óriási hibának tartom a magyar emberek lebecsülését, lenézését, vagy bármilyen jelzővel való címkézését. A választókat meg kell érteni.”

A lenézős lózung helyett tehát más lózungra van szükség: a ellenzék nem spórolhatja meg a politikai munkát, bár sajnos ennek a politikai munkának a technikai részleteit elméleti szinten sem dolgozta ki senki 14 éve.

Egyébként az ellenzéki hülyézőkhöz hasonlóan járhatott Jaír Bolsonaro, Giorgia Meloni, Geert Wilders stb. ellenzéke is, ahogyan Donald Trumpé is, aki ugyan nem hülyézte le a választóit, csak azt mondta, hogy nagyon okosak, mert ha ő a nyílt utcán lelőne valakit, akkor sem veszítene egy szavazót sem. (Argentína lehet a kivétel, ott ugyanis – az Orbánnak máris szimpatikus – Javier Milei elnök annak ellenére is tudott nyerni, hogy arra a kérdésre, miért nevezi szar embereknek a baloldaliakat, azt ordította: „Azért, mert szarok!”)

Ebben a tekintetben a hazai vitakultúra felemás. Itt a kormányoldal a szólásszabadság nagy barátja: a Sajtóklubban nyugodtan nevezhetik az ellenzékieket svábbogaraknak, a miniszterelnök is parazitázhatja őket, szabadon lehet mindenkit veréssel fenyegetni, de ma már rágalmazni is könnyebb, mint korábban. Akinek pedig nincs semmije, az annyit is ér.

Ugyanakkor nekik az a jelek szerint már sok, ha egy színházkritikus hülyének nevez néhány szavazót, vagy egy dezinformációs szexlap vezetőjét szerintük testszégyenítés éri. Sőt, amikor a 2018-as kétharmad után az Index Hogy lehetett ennyire hülye egész Magyarország? címmel éppen arról írt, hogy nem azért nyert a Fidesz, mert ennyire hülyék az emberek, a közmédia – persze nem egészen jóhiszeműen – teljesen kiborult azon, hogy lehülyézték a magyarokat.

Ezzel elérkeztünk a lényegi részhez. Akár le szabad hülyézni a választókat, akár nem, mi az igazság?

2. Hülyék-e választók?