Amikor egy cikkünk következményeként februárban lemondott Novák Katalin köztársasági elnök, biztosak lehettünk benne, hogy a következő államfő szépen fog illeszkedni a sorba a fideszes sportdiplomata Schmitt Pál (lemondott), a fideszes házelnök és EP-képviselő Áder János (nem mondott le!) és a Fidesz-alelnök és államtitkár Novák Katalin (lemondott) után.
Arra viszont senki sem számított, hogy egyenesen a 21. század kisbetűs embere, a mamelukok csinovnyikja, az anti-paprikajancsi, a szinte meg sem animált NPC, a tulajdonságok nélküli ember (aki ott se volt) lesz Magyarország legfőbb közjogi méltósága.
A Fidesz-KDNP márciusban nagyon gyorsan államfővé választotta az Alkotmánybíróság addigi elnökét, így Sulyok Tamás 67 évesen Magyarország köztársasági elnöke lett, méghozzá nem olyan köztiszteletet kiérdemlő előtörténet után, mint például az 56-os elítélt, író-műfordító Göncz Árpád vagy Mádl Ferenc és Sólyom László jogtudósok.
Sulyok átlagos ügyvédi praxis után, különösebben kiemelkedő szakmai teljesítmény és bírói gyakorlat nélkül lett alkotmánybíró 2014-ben – és bár nem tehette volna, a cégadatok szerint még ezután is ügyvédkedett –, majd 2016-ban ő lett az elnöke a testületnek, ami kényes ügyekben mindig kiszolgálta a kormányt.
Azzal, hogy nem csinált semmit, Sulyok megcsinálta: a nepotizmus és a meritokrácia közötti űrben tanyázva bizonyította, hogy rá lehet számítani, ha arról van szó, kire nem lehet számítani, amikor az államszervezet demokratikus működése felett kell őrködni.
Rögtön a hivatalba lépése után kiderült, hogy:
Ez jó alap volt ahhoz, hogy Sulyok a kellő alázattal lásson neki a munkának. Még az sem zavarta, hogy Novák Katalin a lemondása után hónapokig élt az államfői rezidencián, amibe amúgy Sulyok még új bútorokat sem igényelt (szerencsére).
Rögtön be is dobták a mélyvízbe, a világ egyik leghatalmasabb diktátorát, Hszi Csin-pinget kellett fogadnia, majd Orbán váratlanul meghívatta Sulyokkal a bissau-guineai elnököt.
De Sulyok karakánul kivonja magát a pártpolitikából, sőt mindenfajta politikából: „nem áll módjában felkarolni” az Országos Bírói Tanács kérését a bírói illetmények megemeléséről, nem kommentálja a miniszterelnök politikai igazgatójának a szavait, és nem hajlandó találkozni a legnagyobb ellenzéki párt elnökével sem.
Az államfő minden elődjénél jobban képviseli, hogy a köztársasági elnöknek csak protokolláris funkciója van. Amikor például nincs szerepben, mintha ott sem lenne, ahogy azt nem sokkal a hivatalba lépése után láthattuk Szegeden.
Sulyoknak banánhéjra vagy gereblyébe sem kell lépnie, el sem kell esnie, pláne nem kell női parókában, rakott szoknyában, egy síléccel a vállán kétségbeesetten forgolódva véletlenül kilöknie a pápát az ablakon ahhoz, hogy egyszerre emlékeztessen Hulot úrra, Clouseau felügyelőre, Mr. Beanre és Bénire.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!