• Az USA-ban félig már elfogadtak egy törvényt, ami szankcióval büntet mindenkit, aki az oroszokkal együtt energetikai vezetéket épít.
  
• Német, osztrák, francia és brit óriásvállalatok pont erre készülnek, az Északi Áramlat 2 építésekor. 
  
• Ebből akkora botrány lehet, hogy az EU és az USA szövetsége az ukrajnai orosz agresszióval szemben szétzilálódhat. 
  
• Az USA az oroszok és a németek közé ékelődött kisebb államoknak kínál most szövetséget és cseppfolyós gázt.
  
• A hétvégi hamburgi G20 csúcson ebből nagy vita lesz. 
  

Az USA szenátusa június közepén számos új szankciót szavazott meg Oroszország ellen. Óriási többséggel, 97 igen és 2 nem szavazattal ment át a törvény, a demokraták és a republikánusok egységesen támogatták.

A törvény kiterjeszti a 2014 óta hozott szankciókat, és a krími és a kelet-ukrajnai beavatkozásokon túl büntetni kívánja az emberi jogok megsértését, a kiberbűnözést és a beavatkozási kísérleteket a tavalyi elnökválasztásba is. Amerikában a legnagyobb figyelmet az a kitétel kapta belőle, hogy nem engedi meg az elnöknek, hogy saját hatáskörben enyhítsen a szankciókon, mert a kongresszus támogatásához köti ezt.

A törvény amerikai belpolitikai olvasata az, hogy mindkét párt egységesen kiáll az orosz agresszió ellen, és nem engedi, hogy Donald Trump lepaktálhasson a Kremllel.

Csakhogy van a törvénynek egy nyugat-európai olvasata is. És az alapján pont az ellenkező hatást válthatja ki, mint amit Amerikában a képviselők várnak tőle. EU-s diplomatáktól azt hallottuk, hogy az USA és az EU eddigi szoros együttműködése a szankciós politikában megtörhet miatta.

A törvényt még az amerikai képviselőháznak is el kell fogadnia, aztán az elnöknek aláírnia, de az eddig látott teljes politikai konszenzus arra utal, hogy ez heteken belül megtörténhet.

Az Északi Áramlat 2 miatt lett óriási a feszültség

A törvényben van egy rész, ami megtiltja a közreműködést orosz energetikai vezetékek létesítésében, és szankcióval fenyeget minden ilyen céget, működjenek bárhol a világon.

Ha nem lenne világos, hogy ez a rész mire megy ki, akkor a törvény indoklásában ott van, hogy az USA továbbra is határozottan ellenzi az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték megépítését, illetve az USA stratégiai célja, hogy Közép-Európát amerikai, LNG gázzal lássa el. A törvény szövege szerint ezek azért fontosak, mert Oroszország fegyverként használja a földgázt Közép-Európában, kihasználva, hogy sok országot teljesen függésben tud tartani vele.

Érdekesség, hogy a törvény kitér arra, hogy atomerőműveken keresztül is veszélyes befolyást szereznek a térségben az oroszok, és ezért arra kötelezi a szöveg az amerikai kormányt, hogy segítse az érintett országokat felszabadulni e függés alól. A törvénynek ez a része közvetlenül nem érinti a paksi beruházást, de látszik a törvényalkotók szándéka: eddig csak az olajipari beruházások ellen volt szankció, ezt most kiterjesztették a gázvezetékekre is, és ha tovább eszkalálódik a helyzet, akkor a nukleáris iparágban együttműködők elleni fellépés lehet akár a következő lépés.

A gázvezetékeket is érintő kitételre nagyon idegesen reagált a német és az osztrák kormány is. A német külügyminiszter és az osztrák kancellár közös közleményében többek között ez áll:

"Teljesen új és nagyon negatív minőség volna az európai-amerikai kapcsolatokban, ha büntetésekkel fenyegetnének az amerikai piacon németországi, ausztriai és más európai országokból származó vállalkozásokat, ha részt vesznek vagy finanszíroznak Oroszországgal együttműködésben folytatott projekteket, mint az Északi Áramlat-2 földgázvezeték kiépítése".

Hogy jönnek ide az európai cégek?

Az Északi Áramlat 2 egy új földgázvezeték lenne, ami a Balti-tenger alatt vinne még több gázt Oroszországból közvetlenül Németországba. Már működik az Északi Áramlat 1 nevű vezeték, ami valójában két cső egymás mellé, ezek mellé fektetnének le még kettőt.

Az építkezésre létrehozott projektcég fele részben az orosz állam tulajdonában lévő Gazpromé, a másik felén azonban egy csomó jelentős nyugat-európai energetikai cég osztozik: a brit - holland Shell, a francia Engie (nemrég még GDF Suez volt a neve), az osztrák OMV illetve a német Wintershall (ez a BASF leánya) és az Uniper (ami pedig az E.on leánya).

Vagyis ha az új szankcióból törvény lesz, akkor az USA a legjelentősebb európai energetikai cégeket is bünteti majd. Ez azt jelenti, hogy nem dolgozhatnak együtt amerikai vállalatokkal és nem használhatják amerikai bankok szolgáltatásait.

Az oroszok nevethetnek a végén

Ez a törvény lehet az első konkrét lépés abban a kereskedelmi háborúban, amit Donald Trump helyezett kilátásba Németországgal szemben. Trump első európai útján májusban zárt ajtók mögött arról beszélt az EU-s vezetőknek, hogy Németország aljasul viselkedik, mert túl sokat exportál az USA-ba, és komoly retorziókkal fenyegetett. 

Ugyanakkor a törvényt nem a Trump-kormány nyújtotta be, hanem republikánus szenátorok, demokrata támogatással, és mint láttuk részben azzal az indoklással, hogy Trumptól átvegyék a kongresszus tagjai az oroszok elleni szankciók ellenőrzését. Mégis jól illik a törvénynek ez a szakasza Trump német-ellenes politikájához.

Eddig az USA, az EU és Japán egyeztetve hozták meg és terjesztették ki az Oroszország elleni büntetéseket, 2014 óta. Több kormány ugyan vitatja, hogy e szankcióknak volt-e értelmük (a magyar kormány szerint például semmi értelmük sincs), de az amerikai és a brit kormány meggyőződése, és számos elemzés fontos következtetése is az, hogy csak e büntetéseknek köszönhető, hogy az oroszok nem indítottak elsöprő offenzívát Ukrajnában, sőt még arra sem vetemedtek, hogy a Krímet és a donyecki felkelők területét összekössék (ehhez többek között a 400 ezres Mariupol városát is el kellene foglalniuk). A szankciók sikeréhez pedig kellett, hogy a nyugati szövetségesek összehangoltan lépjenek.

Ha most az amerikaiak olyan szankciókat vetnek be, amit az EU nem támogat, akkor az eddigi rendszer fellazulhat, ami végső soron az egész büntetőpolitika bukását hozhatja. A szétesés egész gyorsan eljöhet, hiszen az EU-ban a magyaron kívül a görög, a ciprusi és az olasz kormány is inkább a szankciók visszavonására hajlik.

A szankciók feloldásán ügyködő országok azt mondják, hogy a válaszul kivetett, a mezőgazdasági exportot sújtó orosz intézkedések túlságosan fájnak nekik. És ha a németek megtehetik, hogy egy nekik fájdalmas szankcióból kimaradnak, akkor mondhatják majd, hogy nekik is joguk van nemet mondani a számukra fájó szankciókra. így összeroppanhat az EU eddigi egysége.

További csavar a történetben, hogy az oroszok június végén belengették, hogy kínai bankokkal tárgyalnak az Északi Áramlat 2 finanszírozásáról. Márpedig az új USA szankció ezeket a bankokat is érintenék ebben az esetben, ami egy újabb frontot jelentene a szankciós politikában, ezúttal Washington, és a kérdésben eddig inkább semleges Peking között.

Részben igaz, hogy Amerika piacot akar szerezni

A helyzet azért igazán bonyolult, mert nagyon nyomós érvek vannak minden oldalon. Az Északi Áramlat 2 mellett elkötelezett európaiak azzal érvelnek, hogy az USA az egészet önös érdekből csinálja. Semmi más célja nincs ezzel a szankcióval, mint hogy piacot teremtsen a palagázának.

Az elmúlt 10 évben az USA-ban rengeteg olyan gázt találtak, amit a hagyományos módszerrel nem lehet kitermelni, viszont az úgynevezett repesztéses technikával (ami Európa számos országában környezetvédelmi okokból be van tiltva) a felszínre hozható. Az ilyen gázt hívják palagáznak, és az USA a termelés beindításával komoly gáztermelő lett. 

Csakhogy a gázt vezetéken elhozni lehetetlen az óceán alatt. Ahhoz, hogy hajózható legyen, cseppfolyósítani kell (ezt hívják LNG-nek), és erre alkalmas kikötőket, úgynevezett LNG terminálokat kell építeni. Az USA-ban sorra adják át ezeket a terminálokat, és idén elkészült az első közép-európai terminál is, Lengyelországban. Alig néhány hete futott be oda az első, LNG-t szállító amerikai tankerhajó. Az USA nagyon erősen szorgalmazza, hogy megépüljön a horvátországi Krk szigetén a térség második terminálja is.

Az amerikai külügyminisztérium új energetikai különmegbízottja június elején a 444-nek is elmondta, hogy nagyon erősen ellenzi kormánya az Északi Áramlat 2-t, és nagyon akarja a horvát terminált. Az orosz befolyás elleni küzdelem és az amerikai üzleti érdek itt összefonódik, hiszen olyan termékkel lehet az orosz függést enyhíteni, ami történetesen amerikai. Erre a régióban egyébként van fogadókészség, még itt, Magyarországon is. Az új magyar washingtoni nagykövet éppen a múlt héten mondta, hogy legfontosabb feladatának tekinti, hogy a magyar gázpiacon megjelenjen az amerikai LNG.

Szankcióval piacot szerezni mindenképpen visszás, ez némileg emlékeztet az orosz nyomásgyakorlásra, amikor a gáz árát politikai háttéralkukkal kötik össze.

A helyzetet viszont árnyalja, hogy az amerikai LNG nem válthatja ki az orosz gázt belátható időn belül a térségben. Ennek több oka is van. Egyrészt a cseppfolyósítás és a hajózás drágább, mint vezetéken küldeni a gázt. Az amerikai földgáz akkor lesz csak versenyképes ebben a régióban, ha az oroszok direkt szívatni akarják az érintett országokat, és politikai okokból nem adnak, vagy csak irreálisan drágán adnak gázt. Másrészt a nagy állami Gazprom vezényszóra hatalmas mennyiséget képes eladni, míg az amerikai termelést sokkal kisebb magáncégek intézik, ezért jóval kisebb mennyiségekre egyedi alkukat lehet csak kötni velük.

Így az amerikai gáz legfeljebb arra lehet elég, hogy az oroszok ne tudjanak könnyen visszaélni a befolyásukkal, hiszen egy bizonyos ár fölé már nem tudnának menni. Az ellátás biztonságát is növelné az amerikai áru feltűnése. 

Illetve van még egy ország, ami hatalmas LNG termelő, és amelyik profitálhatna az itteni terminálokból: ez Katar, amit egyébként éppen blokád alatt tartanak a szomszédai. 

Az Északi Áramlat 2 sem egy ártatlan vállalkozás

Az Északi Áramlat 2 elsősorban Oroszországnak és Németországnak lenne jó, és a két nagyhatalom között fekvő országokra nézve veszélyes.

Ha megépülne, nem lenne szükség a meglévő vezetékekre, amelyek közül a jelentősebb (a Testvériség) Oroszországból Ukrajnán át visz gázt Szlovákiába és Magyarországra, a másik (Jamal) pedig Fehéroroszországon át Lengyelországba.

Jelenleg egyik Oroszország felől az EU-ba tartó vezeték sem működik teljes kapacitással, sem az Északi Áramlat 1, sem a Testvériség, sem pedig a Jamal. Vagyis szó sincs arról, hogy muszáj még egy vezeték ahhoz, hogy a térség el legyen látva elegendő földgázzal. Ráadásul a tenger mélyére tervezett Északi Áramlat 2 megépítése brutálisan drága egy szárazföldi vezetékhez képest. Az egész projektnek nincs gazdasági racionalitása, inkább csak politikai értelme van.

Orosz szempontból az a fő értelme, hogy ki lehessen kerülni Ukrajnát. Ha Ukrajna elvesztené az orosz gáztranzitot, akkor a kijevi kormány legfontosabb eszközét veszítené el, amivel egy kicsit féken tudja tartani az orosz agressziót, hiszen ha nem engedi a tranzitot, vagy hirtelen megemeli az árát, akkor az érzékeny veszteséget jelent az oroszoknak. Nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban az oroszok elkezdték csökkenteni az Ukrajnán át küldött mennyiséget, és növelni kezdték az Északi Áramlat 1 forgalmát (ehhez szükség volt az Európai Bizottság segítségére is, erről itt írtunk részletesen).

Német szempontból egyrészt azért lenne jó az Északi Áramlat 2, mert biztonságos ellátáshoz jutnának. Ahogy Németország rohamtempóban áll át a megújulókra (szél- és napenergiára) és zárja be az atomerőműveit egymás után, úgy nő meg az igény a gázra. Ugyanis a megújulók termelése az időjárástól függ. Hosszú távon, ha egész Európa elektromos hálózata össze lenne kötve vezetékekkel, akkor ez nem volna nagyon nagy probléma, de most ez egyáltalán nincs így. Addig pedig nagy szükség van rugalmas tartalékokra a rendszerben, és erre a gázerőművek ideálisak. Vagyis a németeknek kell a gáz, és nem akarják, hogy az aktuális orosz-fehérorosz vagy orosz-ukrán vitáknak legyenek kiszolgáltatva.

Ám ennél is fontosabb lehet egy másik ok, hiszen az Északi Áramlat 1 elvben elég nagy ahhoz, hogy a fenti problémát jórészt orvosolja. Németország ugyanis elképesztően fontos stratégiai szerephez jutna, ha minden gáz rajtuk keresztül menne Közép-Európa kisebb országaiba. A tranzit miatt ez részben üzlet is, de nagyhatalmi érdek is: Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és újabb vezetékek építésével akár még az ettől délebbre lévő országok is csak német közvetítéssel juthatnának gázhoz.

Kemény vita lesz erről

Nem véletlen, hogy egyes értelmezések szerint az USA az Északi Áramlat 2 elleni szankcióval arra is játszik, hogy magához kösse a Németország és Oroszország közti államokat, egy szövetséges ütközőzónát alakítva a két nagy között. Ezzel az USA részben kompenzálhatná, hogy Németország nagyon erős lett. Donald Trump a héten újra Európába jön, és először Lengyelországba megy, ami ennek a formálódó szövetségi rendszernek egyik legfontosabb amerikai hídfőállása (a másik Románia).

A lengyel és a balti kormányok az Északi Áramlat 2 legfőbb ellenségei az EU-ban, folyamatosan követelik az Európai Bizottságtól, hogy tegyen valamit az építkezés ellen. A bizottságnak az a gondja, hogy a vezeték a tenger alatt menne, ami nem EU-s terület, ezért nehéz volna megtámadnia, ráadásul az oroszok (szemben a bizottság által megfúrt Déli Áramlattal) itt tulajdonostársnak beengedtek európai cégeket is. Korábban a magyar kormány is csatlakozott az Északi Áramlat 2 ellen ágáló országokhoz.

Trump Lengyelországból a G20 csúcsra megy Hamburgba, ahol az orosz elnökkel és a német kancellárral is találkozik, akik minden bizonnyal élesen tiltakoznak majd az új szankció ellen. A német politikában egyre élesedő Amerika-ellenes hangulatot e vita tovább ronthatja.