„Most szólok. Vegyetek esernyőt, esőkabátot, gumicsizmát, gumicsónakot. Karúszót. Közeleg a könyvhét” - írta ki egy héttel az esemény előtt Darvasi László író, és hosszú évek tapasztalataira támaszkodó jóslata igaznak bizonyult. Ahogy annyiszor a könyvhetek hosszú történetében, most sem ússza meg az úri közönség száraz bőrrel. De azért mindenki pattanjon be a gumicsónakjába, és nézze meg a könyvvásár portékáit és fellépőit a Vörösmarty téren és a Duna-korzón, vagy a legközelebbi vidéki helyszínen.
No, de most lássuk a hét nagyobb cikkeit, valamint egy-egy podcastet, videót, filmet. Napindító - és egyéb - hírleveleinkre itt tudnak feliratkozni.
Hivatalosan is elindult az ukrán ellentámadás. Rácz András a magyar médiában példátlan alapossággal mutatta be a hadviselő felek haderőinek állapotát. Először az oroszokét, aztán az ukránokét. Utóbbi létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.
A Nova Kahovka-i víztározó gátjának átszakadása a hét egyik legdrámaibb eseménye volt. Biztosat persze - hangsúlyozottan - nem tudunk, de magyar és nemzetközi szakértők szerint is inkább Oroszországnak állhatott érdekében és lehetőségében a robbantás. Közben a hátországban az agresszor agyonlőtte magát: százezrek mentek külföldre a háború megindítása óta, köztük sok magasan képzett fiatal. Az orosz IT-szektor évtizedes károkat szenvedhet el, ezt pedig az egész orosz gazdaság érezni fogja.
Sok menekült nő inkább hazamegy, mint hogy Magyarországon legyen abortusza - írja megrázó cikkében Solti Hanna, aki az állam feladatait átvevő jogvédőktől tudakolta, hogyan juthat nőgyógyászati ellátáshoz, fogamzásgátlóhoz, esemény utáni tablettához vagy abortuszhoz egy hazáját elhagyni kényszerülő nő.
Ahhoz képest, hogy mára többé-kevésbé minden magyar agyába beégtek a kormány politikai üzenetei, a kampányokat gyártó cégek tulajdonosáról, a propagandával magát rommá kereső Balásy Gyuláról eddig egyetlenegy kép keringett az interneten. Óriási szerencsénkre egy nyilvános eseményen sikerült összefutnunk vele, és ebből egy különösen emlékezetes beszélgetés (mondjuk úgy: lassított ámokfutás) kerekedett.
Pártpreferenciák mentén szakad ketté, hogy mit gondolnak a magyarok a külpolitikáról. Alapvetően még mindig NATO- és EU-párti a többség, de vannak területek, ahol működik a kormány propagandája. Egy vizsgálat szerint még az IMF-et is többre tartják a magyarok, mint a Türk Tanácsot.
Ács Dániel írt elég elkeserítő cikket arról, mi történik, amikor van valami az ellenzéknél, ami kell a kormánynak. Necces területre tévedt az ellenzéki városvezetés: Budapest fontos reklámhelyeit, a lámpavasakat osztották volna újra. Kalamajka lett belőle, majd jött Orbán, és lezárta a vitát. Az ellenzéket súlyosan megosztja az ügy, Baranyi Krisztina egyenesen azt mondta: ha Karácsonyék átengedik az oszlopokat, azzal befekszenek a kormánynak. A Lakmusz megírta, hogy sokban hasonlít a fővárosi Lakógyűlés a kormány nemzeti konzultációira. Persze a költségek ezeknek a töredékei, de itt is irányított kérdésekkel operálnak.
Eközben vidéken: Molnár Gábor, az MSZP egyetlen békési önkormányzati képviselője december óta ki akar lépni a pártból, de nem veszik fel a telefont a központban. A vasárnapi időközi választáson három jobboldali jelölt verseng a mandátumért.
Milyen gyereknek lenni Magyarországon? Sokszor nem csak játék és mese. Kevés gyerekorvos, kevés fejlesztés, sokan veszélyben - a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi jelentése szerint ez a helyzet. De sokszor csak sejtéseink vannak, annyira kevés az adat.
Közben a Qubit arról ír, hogy az ipari kapitalizmus kialakulásával szétesett a család, és ez most mindenkinek fáj. A piaci működésmód erősen formálja a háztartáson belüli viszonyokat; az állam pedig, ami csökkenthetné ezeket az egyenlőtlenségeket és tehetne azért is, hogy kevesebben éljenek magányosságban, inkább kivonul, vagy csak bizonyos rétegekre figyel.
Fél éve szabadultak rá a világra a szöveget író és képeket készítő AI-rendszerek, és már külön iparág lett ezekkel kapcsolatban apokaliptikus jóslatokba bocsátkozni. De sokan vannak, akik szerint most sem kell a világvégén aggódnunk. Bede Márton most ezeket veszi számba, a borúlátóbb forgatókönyveket már egy korábbi tldr-ben elemeztük.
A Corvinus etikai bizottsága megállapította, hogy két oktató, akik egyben egyetemi vezetők is, etikai vétséget követett el, amikor mindenkitől elkülönítve, külön kérdéssorral vizsgáztattak egy hallgatót, akinek befolyásos szülei panaszkodtak az egyetemnél. A Corvinus rektorhelyettese viszont úgy látja, ennek ellenére sem érdemelnek szankciót a kollégák.
„Ha valaki azt mondja 1982 decemberében, amikor tanítás után elmentünk a Sünivel a Blahára, és megnéztük, hogyan épül a színpad a Corvin Áruház előtt, ahol szilveszterkor a Hungária fog játszani, hogy én egyszer a tér közepén kordonokból kialakított karámban fogok álldogálni a Corvin új homlokzatának leleplezésére várva, miközben a kordonon kívül az antikommunista állampárt tizenéves rajongói az orosz diktátor háborúját támogató molinókat emelnek a magasba, nyilván egy szavát sem értettem volna.” Nem nehéz kitalálni, kinek a riportjából idéztem.
De írtunk egy elfeledett népirtás történetéről is, ami miatt a lengyelek pontosan tudják, mi jön, amikor a keleti birodalom egy országról és annak népéről azt mondja, hogy az nem is létezik.
Egy magyar páciens útja a diagnózistól a magyar betegellátás útvesztőin át egy sorsszerű találkozásig - erről szól Rényi Dániel és Kaufmann Balázs dokuja, amelyet előfizetőink, a közösség és belső kör tagok premier előtt megnézhetnek, itt.