• Az orosz-ukrán háború kitörése óta kilencven százalékban nők és kiskorúak hagyhatták el Ukrajnát, a hadiállapot miatt bevezetett kötelező katonaság ugyanis a 18 és 60 év közötti férfiakra vonatkozik. A környező országok kormányai - beleértve a magyart is - ennek ellenére a mai napig nem ismerték fel, hogy ennek a két csoportnak sajátos igényei lehetnek. Mint a fogamzásgátlás vagy az abortusz.
• Nincsenek hivatalos adatok arról, kik a menekültek, milyen ellátásban részesülnek és milyen körülmények között élnek Magyarországon. A rendőrségi statisztikából annyit tudunk, hogy még egy évvel a háború kezdete után is naponta tízezrek lépnek át az ukrán-magyar és a román-magyar határokon, de ők nem mind menekülők. A déli határon is több ezer határátlépési kísérlet történik egy nap, de ez sem a menekültek számát mutatja.
• Ezért az állam munkáját és kötelességeit átvállaló jogvédőktől próbáljuk megtudni, hogyan juthat nőgyógyászati ellátáshoz, fogamzásgátló receptekhez, esemény utáni tablettához vagy abortuszhoz egy hazáját elhagyni kényszerülő lány vagy nő - egy olyan országban, amely a saját női állampolgáraival sem bánik kesztyűs kézzel.

A hazai abortusztörvény megengedőnek tűnhet

Amikor egy nőnél felmerül a terhesség gyanúja, először részt kell vennie egy ultrahangos vizsgálaton, ahol megállapítják, mennyire előrehaladott a terhessége. Magyarországon a terhesség 12. hetéig, csak a törvényben meghatározott feltételekkel és indoklással végezhető az abortusz: ilyen indok, ha a terhesség bűncselekmény, szexuális erőszak következménye, ha az a nő egészségére veszélyes, a magzat valószínűleg súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved vagy a nő válsághelyzetben van. A legtöbb terhességmegszakítást az utóbbira hivatkozva végzik, azt ugyanis az abortuszra vállalkozó személy jogosult eldönteni, hogy adott élethelyzetben válsághelyzetet idézne-e elő a terhesség és a gyerekvállalás. Az abortusz előtti kötelező tanácsadást végző családvédelmi szolgálat nem ellenőrzi, és nem is kérdőjelezheti meg az indokot.

A fentiek miatt olyan érzésünk lehet, mintha a magyar abortusztörvény megengedő és a beavatkozás – akár más kelet-közép-európai országokhoz képest is – könnyen hozzáférhető lenne, de a Patent nőjogi szervezet szerint a gyakorlatban nem ez a tapasztalat. Ahelyett, hogy Lengyelországhoz hasonlítgatnánk magunkat, ahol a kormány inkább végignézi, ahogy a nők belehalnak a szabályozásba, inkább olyan példákat kéne követnünk – például Észak-Macedóniáét – , ahol széles körben elérhető mind a műtéti, mind a gyógyszeres abortusz. Utóbbira hozzánk legközelebb bécsi magánklinikákon van lehetőség, és közben ott mégis jóval alacsonyabb a terhességmegszakítások száma, mint Magyarországon, írja a szervezet.

A kormány következetesen abortuszellenes kommunikációja, a rendeletek szigorítása – gondoljunk csak az éj leple alatt, szakmai konzultáció nélkül meghozott szívhangtörvényre – , az abortusztabletta forgalmazásának betiltása mind a konzervatív országok trendjei felé mutat.

Az ukrán nők lazább feltételekhez vannak szokva: az országban hozzánk hasonlóan a terhesség első 12 hetében teljesen legális a terhességmegszakítás, a fogamzásgátlók recept nélkül kaphatók, és az esemény utáni tablettákhoz is könnyebb hozzáférni, mint nálunk. A Guardian cikkében egy tizenhat éve Lengyelországban élő ukrán nőjogi aktivista – aki a háború kezdete óta segíti a menekülteket a befogadóállomásokon – azt mondja: egyes nőknek egyszerűen fogalmuk sincs arról, hogy a határ átlépésével megszűnhet az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük is. Nem beszélik a nyelvet, nem ismerik az adott ország törvényeit, a rendszer működését, és hogy tényleg meg is kapják-e, ami a jogszabály szerint jár nekik.

Az ukrán menekülőkön egy uniós döntés segít

Az állami szervek nem tartanak nyilván, vagy nem közölnek részletes adatokat arról, kik a menekültek, így azt is nehéz felmérni, mire lenne szükségük. A legális és hírhamisító módszerekkel is sokszor élő túlzó statisztikák és a déli határon át érkezőkkel szemben alkalmazott törvénytelen visszakényszerítés gyakorlata sem teszi könnyebbé a segíteni akaró civilek és jogvédők helyzetét.

Szekeres Zsolt, a Helsinki Bizottság jogi főmunkatársa szerint az Ukrajnából érkező menekülők miatt aktiválták a 2001-ben bevezetett lehetőséget a »menedékes« státusz megadására, amit kifejezetten azokra az esetekre találtak ki, amikor egy helyről hirtelen nagyon sok ember indul útnak egy egyértelműen bekövetkező esemény miatt. Az uniós döntés értelmében nekik nem kell hosszú meghallgatásokon részt venniük, szemben azokkal a menekülőkkel, akiknek személyes okok miatt kell elhagyniuk a hazájukat – mondjuk ha a szexuális hovatartozásuk miatt üldözi őket az állam – , vagy azért, mert ott veszélyben lenne az életük egy fegyveres konfliktus vagy a politikai rezsim miatt.

Bár elvileg az ukrajnai menekülőknek automatikusan jár a menedékes státusz, ami tartózkodásra és a legtöbb egészségügyi ellátásra is jogosulttá tesz, a szakértő szerint a valóságban akár hónapokba is telhet, mire valaki megkapja az okmányait. Jó hír azonban, hogy a jogosultság már a kérelem benyújtásakor létrejön, munkát is lehet vállalni vele – még ha ezt sokan nem is tudják. Szekeres szerint úgy tűnik, a kormánynak és a hatóságoknak sem áll érdekében ennek tudatosítása.

Azzal, hogy kapacitáshiány miatt vagy szándékosan elmulasztja, hogy világossá tegye az ukrajnai menekülők jogait, a kormány hasonló visszaélést követ el, mint amikor részletes adatgyűjtés nélkül ijesztő tömegként ábrázolja a déli határ felől érkező menekülteket, és egyszerűen csak visszadobja őket a szerb oldalra. A jogvédő szerint a nagy számok, a tömegével érkező menekültek látszata alkalmas a félelmetes légkör megteremtésére, „egzisztenciális veszély" hangulatát kelti a segítésre szoruló emberek helyett.

Az úgynevezett visszakényszerítési rendszer keretében a kormány jogszabályban írta elő, hogy a rendőrség az országban érvényes papírok nélkül tartózkodó külföldieket „visszakísérje” a határkerítés Schengenen túli oldalára anélkül, hogy az érintetteket azonosítanák, menedékkérelmet terjeszthetnének elő, vagy akár kiutasításról szóló döntés születne. Ezt a döntést a kormány annak ellenére fenntartja, hogy az Európai Unió Bírósága három éve, 2020-ban kimondta: jogellenes.

Szekeres szerint ha lennének pontosabb statisztikáink, tudnánk a menekültek nemét, életkorát, sokkal emberségesebben fordulnánk feléjük, ami nem a jelenlegi menekültellenes kormánypropaganda malmára hajtaná a vizet. „Akkor akár kiderülhetne, mennyi kiskorú is van köztük, akiket így hazai gyerekotthonokban kellene elhelyezni, nem pedig visszaküldeni Szerbiába", mondja.

Nemi erőszak, mint háborús fegyver

Ahogy minden háborúban, az ukrajnai fronton is bevett fegyver a nemi erőszak. A háborús nemi erőszak a feminizmus második hulláma óta külön fogalom a történészek körében, Pető Andreával, a téma egyik hazai szakértőjével Kiss Imola tavaly interjút is készített a 444-re. Bár pontos számaink nincsenek, és aligha lesznek, az orosz-ukrán háború miatt az ENSZ szerint csak Lengyelországba megerőszakolt ukrán nők és lányok ezrei, akár tízezrei menekülhettek. Ők lehetnek a lengyel abortuszpolitika legújabb áldozatai is: Lengyelországban erősen korlátozták a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, az abortuszt csak akkor engedélyezik, ha a nő életveszélyben van, illetve ha vérfertőzés vagy nemi erőszak következtében lett terhes. Ez még nem jelenti azt, hogy lényegesen kevesebb terhességmegszakítás lenne az országban, csak titokban, sokkal veszélyesebb és kockázatosabb körülmények között végzik el a beavatkozásokat.

A megerőszakolt ukrán nőknek a lengyel törvények szerint lehetne esélye az abortusz mellett dönteni, de a háborús nemi erőszak szinte bizonyíthatatlan - ezért sok nőtől inkább megtagadják a hozzáférést. Az országba menekülő ukrán nőknek nem marad más választásuk, mint szülni, vagy bevállalni az illegális abortuszt, ami legrosszabb esetben akár halálos kimenetelű is lehet. A hazai jogvédő szervezetek is találkoznak hasonló esetekkel.

„A háború kitörése óta sok menekülő nővel vagyunk kapcsolatban. Gyakoriak azok a történetek, hogy valakinek a szomszédját szexuális erőszak érte, illetve sokan figyelmeztetik is egymást arra, hogy valamelyik területen előfordult, hogy orosz katonák ilyen bűncselekményeket követtek el, legyenek elővigyázatosak",mondja Szalóki Ágnes, a Patent munkatársa. Szerinte menekülés közben nagy az emberkereskedelem, a szexuális kényszerítés, szexuális visszaélés, kerítés, prostitúcióra kényszerítés kockázata is, ennek ellenére nem tudnak róla, hogy lennének erről szóló hazai felmérések.

Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a terhes nőnek joga van az abortusz mellett dönteni, de ehhez a nyomozóhatóság által kiadott, a bűncselekmény megtörténtéről vagy annak alapos gyanújáról szóló igazolást kell szereznie, tehát eljárást kell indítania. Szalóki azt mondja, a gyakorlatban ez nagyon nehéz, hosszú időt vesz igénybe és sokszor megterhelő, ezért náluk általában ezek a nők is a súlyos válsághelyzetre, mint törvényben meghatározott okra hivatkoznak. Pedig ha bűncselekményből ered a terhesség, a két kötelező konzultáció helyett csak egy tanácsadáson kell résztvenni a családvédelmi szolgálatnál, és térítési díjat sem kell fizetnie az áldozatnak.

A háború elől menekülők számára nehezebben elérhetőek, költségesebbek a kérdésről lazábban gondolkodó, demokratikusabb, gazdaságilag is fejlettebb országok. Az Európai Parlament képviselői februárban a Bizottsághoz fordultak, hogy megtudják, hány menedékkérő nőtől tagadták meg az abortuszt annak ellenére, hogy nemi erőszak - mint az invázióhoz és a háborúhoz kapcsolódó bűncselekmény – miatt estek teherbe, hogyan tervezi megvédeni a Bizottság a háború elől menekülő ukrán nők szexuális és reproduktív jogait, és hogyan fogja biztosítani az Unió, hogy a nemi erőszak miatt teherbe esett ukrán nők és lányok mindenhol, még Lengyelországban is abortuszhoz juthassanak.

A nyelvi akadály a legkisebb gond, de megoldás még arra sincs

A jogszabály szerint külföldi állampolgár akkor kérhet terhességmegszakítást Magyarországon, ha érvényes tartózkodási engedéllyel több mint két hónapja itt tartózkodik, kérvényezte, hogy menekültstátuszt kaphasson, vagy a hatóságok már elismerték menekültként, befogadottként. Egészségügyi szolgáltatásokra már a kérelem benyújtásakor automatikusan jogosultak lehetnek a nők. Habár az elbírálás ideje hivatalosan maximum 45 nap, a Patent is megerősíti, hogy ez a leterheltség miatt valójában hosszabb, akár a duplája is lehet.

Aki próbált manapság eligazodni a borzalmasan leterhelt egészségügy útvesztőiben, annak nem kell bemutatni a rendszer akadályait. De képzeljük el a helyzetet akkor, ha mindezt magyar SIM-kártyával, tajszámmal, tb-vel - ehhez hivatalosan legalább egy éve kellene Magyarországon tartózkodniuk - helyi lakcímmel nem rendelkező, magyarul nem beszélő, súlyos traumákat, akár szexuális erőszakot elszenvedett személyeknek kell megugrania, ráadásul tömegesen. A menedékkérők egészségügyi ellátáshoz fűződő jogait miniszteri utasítás rögzíti, de ennek a betartása elég esetleges a tapasztalatok szerint.

Az egyébként is szakemberhiánnyal, alacsony bérekkel és aránytalan mennyiségű munkával, túlórákkal, politikai ellenszéllel és rekordmértékű adósságokkal terhelt egészségügyi szolgáltatók egy része a jogvédők szerint nem is ismeri a menedékkérőkre vonatkozó hatályos jogszabályokat, a kórházak gyakran ping-pongoznak is a betegekkel, hogy éppen melyik kórház illetékes az ellátásában. Szalóki szerint még azzal kapcsolatban sem egységes a gyakorlat, hogy a menekülteknek ki kell-e fizetnie az abortuszt vagy sem.

Egy új tanulmány szerint sokan inkább ideiglenesen hazatérnek, hogy fogamzásgátláshoz és más reproduktív ellátáshoz jussanak: a kilenc emberi jogi szervezet által készített jelentésből az látszik, az Ukrajnából menekülő nők szorongást, félelmet, aránytalan pénzügyi terheket, intézményi rasszizmust tapasztalnak a külföldi országok - köztük a magyar, lengyel, szlovák, román - egészségügyben. A megkérdezett nyolcvan nő arról is beszámolt, hogy nem egyszer annyira elvesznek a bürokrácia hálójában, hogy emiatt hátrányt szenvednek - például kicsúsznak az abortusz határidejéből -, az ellátás gyakran silány minőségéről nem is beszélve. Szalóki is megerősíti, hogy az általuk kísért nők közül többen számoltak be arról, hogy ismernek olyan nőket, akiknek

vagy vissza kellett utazniuk a háború sújtotta Ukrajnába, vagy kénytelenek voltak megtartani a terhességet - akaratuk ellenére. A jelentés legfontosabb megállapításai, hogy sok menekült úgy érzi, nincs más választása, mint visszamenni a háború sújtotta területekre, vagy ha elegendő pénze van, más európai országokban elvégeztetni a terhességmegszakítást - az abortuszturizmus a magyar nők körében is trendszerű jelenség. Az akadályok miatt sokan az utolsó pillanatokban jutnak ellátáshoz, vagy illegális módszerekhez folyamodnak, például online, ellenőrizetlen forrásból szereznek be fogamzásgátlót, abortusztablettát.

Ha mégis ellátják őket, az gyakran csak a nem kormányzati szervezeteknek és az emberi jogi aktivistáknak köszönhető. „Az inváziót követően a jogvédő szervezetek azonnal megmozdultak, hogy reagáljanak az Ukrajnából menekülők szükségleteire”, mondja Schmidt Erika, az EMMA Egyesület munkatársa. „Egy évvel később azonban még mindig jelentős jogi, pénzügyi és működési kihívásokba ütközünk, nem csak mi, hanem más, szexuális és reproduktív ellátást nyújtó szervezetek is, és ezek befolyásolják a menekültek ellátásához szükséges képességeinket”.

A Patent szerint a kötelező tanácsadás kapcsán felmerülő késedelem egy tényező, amivel kevésbé kiélezett helyzetekben is érdemes számolni: sok magyar nő is azzal keresi fel a jogvédőket, hogy a műtét előtt előírt családvédelmi konzultációkra egyre nehezebb időpontot kapni, ezért kicsúszhatnak az időből, a folyamat során rendre megszégyenítik és megpróbálják lebeszélni őket. A nyelvi akadályok áthidalására létezik ugyan állami tolmácsszolgálat, amit az egészségügyi dolgozók is igénybe vehetnek, de erről sokan nem is tudnak.

„Mi tavaly március óta olyan nővel nem találkoztunk, aki kifejezetten azért jött volna Magyarországra, hogy itt szakítsa meg a terhességét. Az már inkább jellemző, hogy meglepődnek azon, hogy mennyire hosszadalmas, bürokratikus és nehéz folyamat ez nálunk", magyarázza Szalóki. A hozzájuk érkező beszámolók szerint Ukrajnában egyszerűen, gyorsan és viszonylag olcsón hozzáférhető a műtéti abortusz, és bárki, még külföldi állampolgár is igénybe veheti. „Ehhez képest itthon a nők versenyt futnak az idővel", mondja.

A szakértő elmeséli, hogy nemrég egy vidéken élő ügyfelüknek az utolsó lehetséges napon végezték el az abortuszt, mert bár azt a jogszabály szerint nem tagadhatták volna meg tőle, egyszerűen nem volt szabad orvos. Csak a szerencsén múlt. De támogattak már olyan külföldi nőt is, aki nem tudta bizonyítani, hogy elég ideje tartózkodik Magyarországon, ezért csak egy bonyolult méltányossági eljárás után lehetett abortusza. „Ez az intézkedés elvileg az illegális abortuszturizmust hivatott akadályozni, de valljuk be, a jelenlegi szabályok mellett ez abszurd. A harmadik-országbeli menekülteknél pedig nehezítő faktor", mondja Szalóki.

A minisztériumok honlapjain egyelőre nincs tájékoztatás arról, hogy az Ukrajnából vagy más országokból menekülő nők hogyan vehetnek részt a kötelező konzultációkon, egyáltalán valóban kötelező-e nekik, biztosít-e tolmácsot az állam. A Belügyminisztériumtól idáig az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre sem kaptunk választ, de ha beérkezik, frissítjük majd a cikket.

Meg kellene hagyni a jogot a nőknek, hogy dönthessenek a testük felett

A jogvédő szerint az Ukrajnából érkező menekülthullám elején, amikor sokan még tovább utaztak, kihívás volt azokhoz a fogamzásgátlási módszerekhez is hozzájutni, amiket csak orvos tud felírni. „Nagyon kaotikus és kiszámíthatatlan volt az egészségügyi ellátás: volt, akit elláttak, volt, akit nem, de ez nem csak a nőgyógyászati esetekre értendő, hanem általánosan", meséli. Ezekben az időkben a magánellátásban sem tudta megvárni sok menekülő nő, hogy például fogamzásgátlót írjanak fel neki.

A hosszútávú fogamzásgátlás - mint a spirál vagy a tabletta - látszólag sokadrangúnak tűnhet, ha az ember épp menekül. De pont ez az az időszak, amikor talán a legkevésbé áll készen valaki a gyerekvállalásra,és azt sem tudja megoldani, hogy havonta gyógyszert váltson ki, mondja Szalóki Ágnes. Azok a nők, akiket a Patent kísér, általában nem támaszkodhatnak támogató partnerre a fogamzásgátlás terén, ezért a szervezet kifejezetten a nőgyógyászati szolgáltatásokhoz is hozzásegíti őket - persze mindezt azután, hogy Magyarországon berendezkedtek és az alap szükségleteik - lakhatás, munka - valamennyire rendeződtek.

A szakértő szerint összességében menekültként Magyarországon minden nehezebben elérhető, de a nőgyógyászati szolgáltatás minősége valószínűleg még akkor is jobb, ha ehhez több traumatizáló élmény, például rasszizmus vagy stigmatizáció is kapcsolódik. Egy másik nőjogi szervezet, a NANE Egyesület „nők elleni erőszak továbbképzése" kifejezetten védőnőket és egyéb egészségügyi dolgozókat céloz, hogy érzékenyebben tudjanak hozzáállni az erőszakot, traumát elszenvedett nőkhöz.

A menekültek bizonyos csoportjai – különösen a közel-keleti, afrikai vagy roma nők és az LMBTQ+ közösségek tagjai – fokozott diszkriminációval és nehézségekkel szembesülnek.

A Patent jogvédője szerint a háború elején keletkezett kiszámíthatatlan ellátás a mai napig fennáll, habár bizonyos csoportokra, például a magyar-ukrán kettős állampolgárokra már jobban odafigyelnek a kórházak. Ők minden esetben elkísérik a nőket orvoshoz és a vizsgálatokra, mert úgy látják, erre óriási szükség van. „Egyrészt könnyebb egy magyar egészségügyhöz szokott embernek eligazodnia a rendszerben, mint egy külföldinek, meg persze ott vannak a nyelvi akadályok. A megértés még akkor is nehéz lehet, ha mindenki magyarul beszél. Másrészt pedig úgy tapasztaljuk, hogy szükséges bizonyos fokú érdekérvényesítés, amire nem biztos, hogy egy külföldi, menedékkérő, menekült, traumákkal küzdő nő képes", mondja Szalóki.

Szerinte a túlszabályozás csak azt eredményezi, hogy romlik a nők egészsége, több lesz a nem kívánt terhesség és nő a veszélyes körülmények között elvégzett abortuszok száma. A nők pedig folyamatos rettegésben élhetnek, hogy más dönt helyettük az életükről - miközben már önmagában a fogamzásgátlás terhe és felelőssége is többnyire az ő vállukat nyomja.