Napok óta dél- és kelet-ukrajnai tankokról és robbanásokról készült szemcsés felvételek terjednek a közösségi média platformjain. Az ukrán ellentámadás elindítását a nyugati tisztviselők után vasárnap már Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is megerősítette. Bejelentése óta pedig az ukrán csapatok már több települést is visszafoglaltak, amit számos hivatalos személy is megerősített. „Azonban hiába folynak a harcok Ukrajna egész frontvonalán, az offenzíva szempontjából a döntő pillanat akkor jön el, amikor páncélozott járművek százait látjuk majd az orosz vonalakat támadni” - írja Ben Hodges, az Európában állomásozó amerikai erők egykori főparancsnoka.

„Az offenzíva egyértelműen megkezdődött, de a fő támadás még nem.”

Hodges szerint fontos kiemelni, hogy nagy különbség van az offenzíva megkezdése és a hadművelet fő támadásának elindítása között. Ez pedig a támadásban résztvevő harckocsik és gyalogsági harcjárművek számából is látszódni fog, mivel ezekből korábban nem láthattunk annyit egy területre koncentrálódni, mint az ellentámadás fő hadműveletei alatt fohunk majd.

Egy ukrán harckocsizó zászlóalj ugyanis általában 31 járművel rendelkezik, egy gépesített lövészzászlóalj pedig nagyjából szintén ugyanennyivel. Ráadásul ezekhez hozzátartoznak még azok a páncélozott járművek is, amelyek többek között páncélosokat, valamint légvédelmi és logisztikai eszközöket szállítanak. Egy harcskocsizó dandár pedig valószínűleg három harckocsizó zászlóaljból és egy vagy két gépesített gyalogsági zászlóaljból áll majd. Összességében tehát egy harckocsizó dandárnak több mint 250 különböző típusú páncélozott járműve lesz.

Hodges számításai szerint az ukránok hét-tizenkét harckocsizó dandárt állítottak össze az offenzívára, amiből egyesek csak ukrán vagy zsákmányolt orosz felszereléssel rendelkeznek, mások pedig nyugati forrásból származó eszközökkel. Így a későbbiekben amikor két-három ilyen dandárt (kb. 500-750 páncélozott járművet) látunk egy szűk frontra összpontosítva, akkor lehet majd azt mondani, hogy a fő támadás valószínűleg megkezdődött. De még ekkor sem lehet majd azonnali következtetéseket levonni, hiszen az ukrán vezérkarnak az is célja, hogy az orosz vezetés minél később bizonyosodjon meg minden kétséget kizáróan a fő támadás helyszínéről. Így az esetleges Twitteren terjedő téves információknak is inkább örülnek, mintsem, hogy cáfolnák azokat.

Orosz előkészületek

Míg korábban a harkivi offenzíva például meglepetésként érte az oroszokat ami miatt nem voltak kiépített védőállásaik, az ukránok pedig viszonylag nagyobb területeket tudtak elfoglalni, a mostani offenzíva már teljesen más lesz. Mivel hónapok óta lehetett tudni, hogy Ukrajna nagyszabású ellentámadásra készül, Oroszországnak volt ideje felkészülni és komoly védelmi vonalakat felállítani a frontvonalon. Csapataik védekezőállásban sorakoztak fel, több száz kilométernyi lövészárok mögött, bunkerekkel, aknamezőkkel, páncéltörő árkokkal és „sárkányfogaknak” hívott akadályvédelmi övekkel. (Ez utóbbiak olyan hegyes, háromszög alakú akadályok amik megnehezítik a harckocsik átjutását egy adott területen.)

Persze fontos megjegyezni, hogy ezek a védelmi vonalak csak annyira jók, amennyire az őket elfoglaló és az akadályokat fedező katonák. A volt amerikai parancsnok szerint pedig a legtöbb helyen erősen megkérdőjelezhetőek ezeknek a katonáknak a harci képességeik, valamint a különböző orosz vezetők (pl. a hadurak, mint Prigozsin és Kadirov) közötti kegyetlen belharcok rávilágítanak a kohézió hiányára is az orosz oldalon, amit az ukrán vezérkar szintén megpróbálhat kihasználni.

Hodges szerint egyelőre úgy tűnik, hogy az ukránok még mindig szondáznak, nyomást gyakorolnak, keresik a kihasználható sebezhetőségeket és építenek a helyi sikereikre. Ez az egyik előnye annak, hogy átvették a nyugati típusú taktikai parancsnokságot és irányítást, ahol az alacsonyabb szintű vezetők is hozhatnak önálló döntéseket. Néhány megmozdulásuk pedig talán arra szolgál, hogy összezavarják az oroszokat azzal kapcsolatban, hogy végül pontosan hol fogják a fő támadást végrehajtani.

Bizonytalanság

Bár sok a bizonytalanság, Hodges szerint egy dologban mindenki biztos lehet - abban, hogy az ukrán vezérkar továbbra is rengeteg energiát fog abba fektetni, hogy az oroszok ne tudják mi történik, nehogy felkészülhessenek a támadásra. A volt amerikai parancsnok emellett azt is kiemelte, hogy az oroszok bizonytalansága lehetett az egyik oka annak, hogy felrobbantották a kahovkai gátat. Ugyanis a szörnyű humanitárius és ökológiai következményektől eltekintve, az alacsonyan fekvő területek elárasztása és a Dnyipro kiszélesítése egy időre késleltethette az ukránok támadó műveleteit a területen.

Több szakértő szerint azonban az árvíz a következő öt-hét napban levonul, és a talaj a nyári melegben gyorsan elkezd száradni. Így az orosz fél által remélt hatás - a Dnyipron történő átkelés megnehezítése - valószínűleg csak rövid ideig fogja hátráltatni az ukrán csapatokat. Valamint érdemes azt is megjegyezni, hogy pont a Dnyeper jelentette természetes akadály miatt ez a terület eleve a valószínűtlenebb támadási irányok közé tartozott a régóta várt ukrán offenzívában – aminek az oroszok által vélt kezdete gyanúsan egybe is esett a gát felrobbantásával.

Eközben pedig az ukrán hadműveletek kiterjedése továbbra sem átlátható, mivel még mindig lassan, gyakran jóval a valós események után érkeznek a hírek a frontvonalakról. Az amerikai székhelyű Institute for the Study of War (ISW) szombaton annyit közölt az ellentámadás jelenlegi állásáról, hogy a kijevi erők legalább négy fronton is támadnak. Emellett a frontvonalról érkező korlátozott hírek alapján igyekeztek alátámasztani a Kijev által is hangoztatott állításokat, hogy Ukrajna a hétvégén több települést is visszafoglalt a frontvonal mentén.