Jó reggelt! Ez a hírlevelünk hétvégi kiadása, az elmúlt napok nagyobb anyagaival.
Hét elején bemutattuk, hogy Etyeken a tanári kar egyharmada távozni készül az iskola igazgatója miatt, aki a falu fideszes vezetése miatt leválthatatlan. Szintén Dienes Gábriel beszélgetett egy tanárral, aki felmond az új intézkedések miatt. Mert a kezdő tanárfizetésből már jelenleg sem lehet megélni, a státusztörvény után pedig már beszélni sem lehetne róla következmények nélkül. Erről folytattak agyzsibbasztó vitát a parlamentben, és ez ellen tüntettek hosszan előtte.
Bede Márton a hét egyik legfontosabb cikkét írta meg arról, hogy soha nem volt olyan alacsony a munkanélküliség a fejlett világban, mint ma. Küszöbön a korszak, amikor az országok egymásra licitálva csábítják a bevándorló munkaerőt. Magyarországon ezt lehetetlen összeegyeztetni a kormány idegengyűlölő politikájával. Egy friss törvény a hazai munkáltatók igényeit bevándorlókkal elégítené ki, de miért is jönne bárki ide, ha mehet máshova is?
Meghalt Berlusconi. Csináltunk egy szemkápráztató galériát a Putyinnal ápolt különös barátságáról, aztán jött egy másik nagy barátság: kiraktunk egy részt Rényi Pál Dániel focis-orbános könyvéből. Arról, hogy mi mindent köszönhetünk a jó Silviónak: nagygyűlések, fanatizmus, mozgalmi szólamok - ő volt a '90-es évek populista előfutára, Orbán pedig az első tanítvány. Két futballőrült barátságnak kezdeteiről szól ez a rész.
Hét elején beszámoltunk róla, hogy nekilódult az ukrán hadsereg a déli fronton, de messze még az áttörés. Azt is ismertettük, hogyan akarják ellenőrizni és befolyásolni az ukrán hatóságok a szövetséges nyugati országok tudósítóit és riportereit. Szintén gondolkodásra ösztönző cikk volt, amiben a Medúza megírta, hogyan jutottak el a Putyin-kritikus lap olvasói odáig, hogy támogatják a háborút.
Mi továbbra is olyasmikkel szerepelünk a nemzetközi háborús hírekben, mint hogy egy republikánus szenátor 735 millió dolláros fegyvereladást akadályoz Magyarországnak a svéd NATO-csatlakozás gáncsolása miatt.
Rendőrhegyek, 37 vádpont, elvileg akár több száz évnyi kiróható büntetés: szerdán elkezdődött Donald Trump pere, ami nagy hatással lehet a következő elnökválasztásra is. Ebben a cikkben szépen végigmegyünk rajta, mi ez az egész, aztán Király András külön kitört a bíróra. Merthogy ő Trump lekötelezettje, aki épphogy teljesítette a bírói kinevezés minimumfeltételeit, amikor a választást már elbukó Trump egy életre bíróvá nevezte ki.
Nagy öröm, amikor egy héten több érdekes könyvről is van szó részletesen. Herczeg Márk a két új TGM-kötetről kérdezte a szerkesztőket és Tamás Gáspár Miklós fiát. Horváth Bence pedig a Pulitzer-díjas Richard Powers új regényét olvasta: a Rémület egy gyászoló apa és fiú különleges kapcsolatától jut el jó messzire.
A Lakmusz egy olyan férfival forgatott videót, aki alföldi gimnazistaként, 14 évesen találkozott először kormánypárti mémekkel, pár évvel később már havi fizetésért gyártotta őket.
Az M1 vidékmagazinja valójában tökélyre fejlesztett fideszes agymosás falvakra és forintra lebontott fejlesztési pénzekkel. Kampányműsor az adófizetők pénzéből. A címe viszont találó: Magyarország ma.
Ritkán érdemes teljes egészében idézni egy politikus ünnepi beszédét, de az amerikai nagykövet Pride-megnyitója ilyen. Ide teszek egy részletet a végére:
„Egyik nap egy vidéki középiskolában egy diák felemelte a kezét, és megkérdezte: Milyen érzés Magyarországon meleg nagykövetnek lenni? A válaszom közepénél megálltam. Nem a szavak hiánya miatt. Hanem azért, mert miközben beszéltem, hallottam egy másik hangot a fejemben. És ez a hang azt próbálta kitalálni, hogy a középiskolás diák kérdésére adott válaszommal vajon nem sértem-e meg a magyar törvényeket is. Itt voltam én, az Amerikai Egyesült Államok elnökének képviselője, és elbizonytalanodtam, hogy mit mondhatok. Vajon a magyar törvények szerint bűncselekmény-e ennek a komoly diáknak a kérdésére válaszolni.”