Támadás a sajtószabadság ellen, megszűnik a kormánypárti újság

Élt 1254 napot. Mindössze három és fél évet. Ha gyerek lenne, még csak óvodás lenne egy sokgyerekes, nemzetstratégiai jelentőségű magyar családban.

A Magyar Idők (2015-2019†) már az indulásakor, óriási ellenszélben, vakmerőségnek tűnő bátorsággal A kormánypárti újságként határozta meg magát. Indulást írtam, de a teremtés a megfelelő szó erre a heroikus vállalkozásra. Ők maguk is így látták legelső, akkor még optimista hangvételű, természetesen az olvasókhoz szóló írásukban. 

„Ahogy az Úr az időt részekre tagolta, a teremtést is hat nap alatt vitte végbe, a hetediken pedig megpihent. Ezt a ritmust követi a napilap is.” 

Annyira nehéz feladat kormánypári lapként elindulni, hogy már az is örömre adott okot, hogy a 8. napot sikerült megélniük. Ehhez képest az 1254 nap mesébe illő csoda.

Most, hogy ismerjük már a történet végét, visszaolvasva még megindítóbb a születéskor meghirdetett hitvallás:

„Támogatunk minden politikai, gazdasági és kulturális erőt, amely osztozik az országmentő és országépítő célokban; s következetesen bírálni fogjuk azokat, akik ezzel ellentétes érdekeket képviselnek. 

Ezen elvek alapján lapunk a jelenlegi politikai körülmények között kormánypárti lesz. Bízunk benne, hogy szerzőink, szerkesztőink rászolgálnak az olvasók bizalmára, s hiteles krónikáját tudjuk adni számukra múltnak, jelennek, s reményét a közös jövendőnek. Utóbbit úgy is megfogalmazhatnánk: hisszük, hogy magyar idők jönnek.” 

A lap már a legelső számban rést rúgott a hallgatás falába:

De akkorát, amit már nem is lehetett a hazugság sűrű malterjával befoltozni:

Fotó: 444

Ha ez a lap nincs, akkor soha nem derül ki, hogy

Kinek fájhatott az igazság kimondása? 

A Magyar Időkben ma mindössze egy rövidke hír búcsúztatja a lapot.

Bátran kijelenthető, a ma megszűnő Magyar Idők végrehajtotta azt a missziót, amiről Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője határozott meg a lap indulásakor az újságot köszöntő írásában:

„Felnőtt egy új generáció, amelyik az internet egyébként valóban lenyűgöző virtuális dimenzióit magas színvonalon használja és éli, amelyik számára a valóság néhány billentyűnyomással elérhető, s ami nem érhető el, az nem is valóság, az kívül esik a téren és az időn. Ennek a generációnak kell elsősorban ma lapot, nyomtatott napilapot szerkeszteni, a kezébe adni és rábeszélni arra, hogy üljön le, kapcsolja ki az okostelefont, vagy legalább némítsa le, az okosórát, a szelfibotot és a baseballsapkát most tegye félre. Üljön le, lapozzon bele a nyomtatott napilapba, olvasson és gondolkodjon.” 

Baseballsapkát le, főhajtás.