Jó reggelt! Egyre hidegebb lesz a hétén, hétvégén még Budapesten is lehet -10, az országban márhol akár -20 is.
Küldd bátran tovább a Reggel 4-et ismerőseidnek. Itt tudnak feliratkozni rá, ha tetszik.
Ahhoz képest, hogy az egész világ élőben nézhette a január 6-i washingtoni eseményeket, kulcsfontosságú részletek csak utólag derültek ki. Elsősorban az, hogy bár a képernyők előtt mindenki jól szórakozott a Capitoliumban lébecoló bohócokon, a trumpista ostrom valójában sokkal durvább volt annál, ami a jelmezes képekből látszott.
Az internet profi és amatőr nyomozói egymás után azonosítják és nevesítik a randalírozókat, akik jó része nagyon súlyos börtönbüntetést kaphat. Letartóztatták már a QAnon Sámánt és a Nancy Pelosi olvasópolcát vigyorogva meglovasító floridai férfit is. Összesen eddig legalább 25, belföldi terrorizmussal kapcsolatos eljárást indítottak az amerikai hatóságok.
Ettől azonban még nem fog helyreállni a rend Amerikában. Bár a demokrata politikusok fogadkoznak, most már inkább úgy tűnik, hogy Trump kitöltheti maradék 10 napját a Fehér Házban, mert ilyen kevés idő alatt szinte lehetetlen végigvinni egy olyan eljárást, ami elmozdíthatná az elnököt. Hogy január 20-a után mi jöhet, arra végképp nehéz tippelni, de az már most látszik, hogy Joe Bidennek még a szenátusi többség bebiztosítása után sem lesz könnyű dolga.
Kell regisztrálni? Nem kell regisztrálni? Az utóbbi hetekben folyamatosan változott az ezzel kapcsolatos hivatalos álláspont, most ismét úgy tűnik, hogy bizony csak az kaphat majd oltást a koronavírus ellen, aki regisztrál a hivatalos kormányzati honlapon. Ezt állítja egy tisztifőorvosi levél, amit először a 444 közölt. Ferenc pápa szerint egyébként erkölcsi kötelesség beadatni az oltást, ami eddig Magyarországon semmiféle komolyabb mellékhatást nem okozott.
Akárhogy is van és lesz, vakcina még kevés van az országban, és Kásler Miklós a hétvégén arról beszélt, hogy amíg nincs elég ember beoltva, addig maradnak is a korlátozások. Jó kérdés, hogy mire gondolnak elég ember alatt, mert ha a nyájimnunitáshoz szükséges több mint 6 millió emberre, akkor még várhatunk egy darabig.
Hogy milyen messze van még a visszatérés a normális élethez, azt talán a legjobban azt jelzi, hogy a kínai F1-es futam szervezője szeretné az év második felére átrakni az eredetileg áprilisra tervezett versenyt. Ha a járványkezelésben jóval Európa előtt járó ázsiai országban így terveznek, mi sem számíthatunk arra, hogy tavasszal már rendben lesznek a dolgok.
Az utóbbi négy évben sokat lehetett arról hallani, hogy vége Amerikának, vagy legalábbis annak az Amerikának, amely évtizedeken át egyedül volt a világ ura. De az a helyzet, hogy nincs még egy ország a világon, ahol egy 73 éves osztrák bevándorló, miután volt akcióhős és egy állam kormányzója is, hirtelen a haza bölcseként és a nemzet egyesítőjeként is megmutathatja magát.
Pedig Amerikában most éppen ez történt. Arnold Schwarzenegger vasárnap olyan intelligens, de mégis közérthető, teátrális, de mégsem erőltetett beszédet mondott, hogy a nézőnek nemcsak Hollywood, hanem az Egyesült Államok erejében is visszatér a hite. Lehet, hogy még senki sem lóbált ilyen meggyőzően kardot a demokrácia védelmében.
Január első hetében is naponta átlagosan több mint 100 halálos áldozata volt a koronavírusnak Magyarországon, a hét nap alatt összesen 764. A decemberi csúcsokhoz képest ez egyértelmű javulás, és az olvasók érdeklődésének csökkenéséből is úgy látjuk, hogy egyre kevesebbeket rendít meg, hogy az országban naponta történik egy tömegszerencsétlenség.
Nyilván az amerikai események is hozzájárulnak a figyelem lankadásához. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az olyan híreket, mint hogy a legrosszabbul keresők jövedelme csökkent a leginkább a járvány hatására Magyarországon, továbbra is sokan olvassák. Talán ezek már többet mondanak, mint hogy egy nap a hivatalos számok szerint 121 vagy 119 halálos áldozat volt.
És persze az is lehet, hogy ahogy Nagy-Britanniában, úgy a brit vírusvariánsnak köszönhetően nálunk is napokon belül újra sokkal rosszabbra fordul a helyzet, és megint mindenkit csak az fog érdekelni, hogy mennyi az R és mi van az intenzív osztályokon.
A Capitolium ostromának és úgy általában is a Trump-korszaknak sok érdekes tanulsága és folyománya lesz. Az egyik legérdekesebb a nagy techcégek hatalmával kapcsolatos.
A hétvégén a Twitter végleg felfüggesztette Trump fiókját, ezzel elvágva az amerikai elnököt legnagyobb követőtáborától. A példát több techcég követte, Trump és a trumpista tartalmak egy része ma már a Pinteresttől a Spotify-ig mindenhonnan le van tiltva, és lehet, hogy hamarosan az ezek pótlékaként kitalált, „cenzúramentes” közösségi oldalak, appok is el lesznek tüntetve.
Két dologban lehetünk csak biztosak ebben az ügyben.
Minden más teljesen bizonytalan, elsősorban azért, mert olyan bonyolult, a politikát a jogot, a technológiai fejlődést és társadalmi berendezkedésünk alapjait érintő kérdések merülnek fel, amikre nemhogy nem tudjuk a választ, de talán nincs is helyes válasz.
Nem tudjuk, talán nem is fogjuk tudni, de hogy a következő napokban-években ez téma lesz, az ismét csak teljesen biztos.
Világszerte fiatalok milliói érzik úgy, hogy bár elvben minden lehetőség előttük áll, mégis képtelenek utolérni magukat, és kudarcot kudarcra halmoznak. És hogy valami végleg félrecsúszott a munkájukban, a szabadidejükkel és a kapcsolataikkal.
Egy amerikai újságíró megírta a saját tapasztalatait, amire rengeteg reakciót kapott olyan fiataloktól, akik hasonlóan éreznek, és ezekből az önvallomásokból egy komplett könyv is született. Most Horváth Bence a 444-en magyarázta el lépésről lépésre, hogy miről van szó, és miért érzik különösen középosztálybeli fiatalok, hogy az életük egy olyan mókuskerék, amit bármennyire hajtanak, nem viszi őket előbbre, és leszállni sem tudnak róla, mert akkor csak minden még rosszabb lesz.
A jelenséget persze könnyű egy legyintéssel és azzal elintézni, hogy ugyan, minden generáció ilyen elveszettnek érzi magát az útkeresés fázisában. A vasárnap reggel publikált cikket azonban hossza ellenére is elképesztően sokan olvasták és osztották meg eddig, így nem férhet kétség ahhoz, hogy Magyarországon is tömegek számára ismerős az érzés.
Amikor felreppent a hír, hogy a budapesti Apor Vilmos téren gigantikus Makovecz-templom épülne, a vállalkozás támogatói többek közt azzal érveltek, hogy az építésznek pont Budapesten nincs temploma. Ez azonban nem egészen fedi a valóságot, mert lassan egy évtizede Pesterzsébeten és Rákoskerten is épül egy-egy. Igaz, még egyik sincs kész, de eléggé Makovecz mindkettő.