Hétfőn az EU-s tagállamok külügyminiszterei megvitatták az orosz-ukrán háború állását, és azt, hogy mit tehetnének Ukrajna érdekében. Az egyik előadó Claudio Graziano olasz tábornok volt, aki az EU Katonai Bizottságának elnöke. Ő azzal szembesítette Szijjártóékat, hogy az orosz hadsereg nagyon hamar, minden eddiginél komolyabb támadásra készül, keleti és déli irányból, hogy összeroppantsa a Dnyepertől keletre védekező ukrán hadsereget. Azt mondta, hogy az oroszok létszámban és fegyverzetben is hatalmas fölényben vannak, és a háború hamarosan kezdődő második szakaszában Ukrajnának csak akkor van esélye, ha nagyon gyorsan, nagyon sok fegyvert kap.

A külügyminiszterek szörnyülködtek, de végül csak azt az 500 millió eurós fegyvervásárlási támogatást erősítették meg, amiről márciusban a főnökeik a miniszterelnöki csúcstalálkozón már döntöttek. Ez a második ilyen felajánlása az EU-nak, azaz összesen 1 milliárd eurónál tartanak. Már szó van egy következő 500 milliós támogatásról is, de kicsi az esély, hogy a nagy orosz támadás előtt abból bármilyen fegyver megérkezzen a frontra. A mostani 500 millióból főleg tankelhárító rakétákat, hadihajók elleni rakétákat és rakétaelhárító felszereléseket vennének.

Annyiban maradtak még, hogy a tagállamok egyenként igyekeznek majd további fegyvereket is küldeni. Az EU-s katonai vezetők - Graziano helyettese, a francia Hervé Bléjean is felszólalt - többször is elmondták, hogy nehézfegyverek kellenek, nagyon sürgősen, úgyhogy ilyeneket szedjenek össze az adakozó kedvű kormányok.

Josep Borell, az EU külügyi főképviselője is drámai hangot ütött meg, azt mondta, hogy Ukrajna nem veszítheti el ezt a háborút, de ez csak akkor lehetséges, ha az eddiginél sokkal több fegyvert kap. Hozzátette, hogy a szankcióknál a fegyverszállítás sokkal fontosabb, mert előbbiek hatása csak középtávon érvényesül, míg a fegyverek most kellenek. Ezzel mintegy fel is mentette az újabb szankciók kivetésétől ódzkodó tagállamokat, amennyiben készek volnának inkább páncélos harcjárműveket és rakétákat biztosítani Ukrajnának.

A megbeszélésen ismét felvetették többen is, hogy ideje volna az orosz olajat és gázt is szankció alá helyezni, azaz nem vásárolni belőlük többet. Ezt azonban az ülésen egyelőre elvetették. A megbeszélés után Borell azt mondta, egyik pontot sem vették le a napirendről, de most nem döntöttek róluk. Korábban itt írtunk arról, hogy mely államok és miért vonakodnak ezt meglépni. A magyar kormány is az ellenzők között van, Szijjártó Péter a hétfői vitában arról beszélt, hogy Magyarország mindent megtett azért, hogy ne csak orosz gáz érkezzen, minden szükséges vezetéket megépítettünk, de más országok nem léptek, és így most a magyar kormány tehetetlen, muszáj orosz gázt vennie. Szijjártó feltehetően Romániát hibáztatta, ennek hátteréről itt írtunk részletesen. Németország szintén ellenzi a gázembargót, de Annalena Baerbock a hétfői ülésen megjegyezte, hogy az atomerőművekről szóló szerződéseket fel kellene mondani. Ezzel a paksi beruházásra utalhatott, mert Magyarországon kívül Finnországnak volt csak ilyen szerződése, de a helsinki kormány már jelezte, hogy a Roszatom nem fog építkezni a háború miatt.

Az energiahordozók szankcionálása brutális kérdés. Különböző számítások vannak arról, hogy az EU-s országok mennyit fizetnek Oroszországnak naponta, de az biztos, hogy rengeteget: 750 millió és 1 milliárd euró közé teszik ezt az összeget különböző kutatóintézetek.

Ez az az összeg, amit egy átlagos napon gázért, olajért és szénért fizet Európa. Az orosz állam leginkább a gázból és az olajból él. Az eddigi szankciók is okoztak károkat az orosz gazdaságnak, és rontották az orosz lakosság életszínvonalát, de a legnagyobb kárt az energiaimport leállításával lehetne okozni. Ezzel szemben az EU egyelőre nagyon sokat vesz belőle, nagyon sok pénzért.

Hogy jelezzük a helyzet bonyolultságát, érdemes kitérni egy megdöbbentő adatra. Jelenleg Ukrajnán keresztül is érkezik vezetékeken orosz gáz és olaj is az EU-ba. Miközben az ukrán elnök könyörög az európaiaknak, hogy álljanak le a vásárlással, addig az ukrán állam nem állítja le a vezetékeket - nagy valószínűséggel az európaiak nem engedik nekik. És hogy még elképesztőbb legyen a helyzet, a tranzitért Ukrajna pénzt kap Oroszországtól, a gázért évente 1,28 milliárd dollárt mindenképpen, és ha az oroszok 40 milliárd köbméternél többet szállítanának, akkor ennél is többet.