Jó reggelt! Jön az új hét, marad a régi idő. Ezek a hétvége cikkei a napindító hírlevélben.
4 kiemelt cikk:
Nem csoda, hogy Nagy Márton pár napja cash flow-problémákra panaszkodott. A második negyedév végére kétéves csúcsot ért el a GDP-arányos államadósság, amihez persze kellett a gazdaság újbóli visszaesése. Idén eddig másfélszer többet költött az állam az adósság kamataira, mint egy évvel ezelőtt.
Miután a Tisza Párt vezetője beszorult a szolnoki kórház még működő liftjébe, az egészségügyi államtitkár elrendelte, hogy ezután csak munkaidőben járhat be a kórházakba, mert Magyar Péter „a menedzsmentet berendelve hétvégén ment be”.
Lázár János figyelmeztette a Fideszt, hogy ne becsüljék le Magyar Pétert, és hibának tartja, hogy titokban kampányoltak. Vitézy Dávid viszont Lázárnak szúrt oda: másfél óra tömény cinizmus helyett inkább átment volna Tihanyból Lepsénybe! Aztán feltette a kérdést: vajon a fejessaláta vagy a közlekedési miniszter szavatossága tart tovább? Mármint azután, hogy kisiklott egy InterCity a Keleti pályaudvarnál.
Schmuck Erzsébet rémálomnak nevezte a Vitézy-kampány utolsó napjait, és azt mondta, hogy „az LMP mint ellenzéki párt megsemmisült”. A volt társelnök kijelentette: „ezt a pártot Ungár Péter teljesen leuralta”, és kilépett. Ahogy két régi párttag, Vágó Gábor után Keresztes László Lóránt is.
Azért indított vizsgálatot a Szuverenitásvédelmi Hivatal a Transparency International ellen, mert őket okolják az uniós pénzek befagyasztásáért. Lánczi Tamás szerint a civilek jelentése tehet arról, hogy súlyosnak látják a korrupciós helyzetet Brüsszelben, de „a játéknak mostantól vége”.
Ahol a főváros elesett, ott a vidék győzedelmeskedett: Budapesten óriási káosszal járnak a palackvisszaváltások, ezért megnéztük, mi a helyzet vidéken. Szegeden a legtöbb helyen nemcsak működő automatát találtunk, de rendezett környezetet is, sor pedig szinte sehol sem volt.
Egy olimpiaokos miniszterelnök interjúja: nem kell pszichologizálni, akarni kell az aranyat. És ki kell használni a rejtélyes kapcsolatot a magyarok és a kerékpár között. Ok, pont fociban nem voltunk Párizsban, de ezt hagyjuk is.
2020-ban egyszerre fordult fel több milliárd ember élete, és a világjárvány alatt évtizedek óta nem látott nehézségekkel kellett megküzdenünk. Mit tanultunk belőle? És miért félünk beszélni róla? Egy újságíró, egy történész és egy szociológus könyveiben keresünk magyarázatokat – meg útmutatást a következő válság kezeléséhez.
„Mit kezdjünk Trump végtelen tisztelgésével a »néhai, nagy Hannibal Lecter« előtt?” – tette fel a kérdést Bill Clinton. Nem úgy tűnik, mintha a volt amerikai elnök, mármint Trump, pontosan tudná, ki az, mégis folyamatosan elmegyógyintézetekről magyaráz, pedig még a kampánystábja is próbálja erről lebeszélni. MIÉRT?
Fapados verzió a saját foteledből: nulla forintért tesztelheted, hogy elég macsó vagy-e 2024 egyik legnagyobb hülyeségéhez, a nyerskutyázáshoz. Aminek minden egyes említése után felsír valaki, hogy MIÉRT?
Néphadsereg vs. gólyatábor és egy korsó kevert. Atomvillanás balról és alacsonyan szálló légi cél. Legendás kátyúk, kátyúlegendák. Kádár-kockaszigetelési tanácsok. Delfönök Budapesten. A podkeszt előfizetői verziója.