„A radikális jobboldal nemzetiségi politikája patetikus magyarkodásban, hazafias frázisokban és a környező országokkal szembeni kultúrfölény hangoztatásában merült ki. Eljött az ideje, hogy kimondjuk, (...) visszaélnek a nemzeti retorikával, és valójában nemzetellenes politikát folytatnak.” (Orbán Viktor)
Akinek van szeme és füle, az nap mint nap látja, hallja, hogy mostanra a liberálisokat kiebrudaltuk, a kommunisták naftalinban, a pesti retyerutya pedig Londonig futott. A nemzet vezetői ennek megfelelően szinte óránként tesznek hitet sujtásos dolmányban az 1000+ éves magyar vérvonal mellett.
Ám a mai, rohanó világunkban, ahol már megkérdőjeleztetett minden, fejtetőre állították az ősi vallásokat, a hagyományos nemeket, és a „jó szándékú” demokráciaexport is kimutatta a foga fehérjét, érdemes eggyel tovább lépni, és megvizsgálni, hogy a herderi jóslat esetleg nem ette-e be magát lopakodva a nemzettest bőre alá. Miért is táncolunk úgy, ahogy egyesek a Nélküledet fütyülik?
Ki vagy mi fűti a nemzeti öntudatot?
Elég csak egy fontos kérdést feltenni: cui prodest? (Alku nincs?)
Kicsoda vagy micsoda akarja, hogy a 15 milliós magyarság szövete a trianoni tragédia után egy évszázaddal, az Európai Unióban is az év 365 napján az országcsonkítást gyászolja? Miféle irgalmatlan erő kényszerít minket arra, hogy a világ legszomorúbb himnuszát énekelve, sírva vigadva, igazi szövetségesek nélkül, egyedül maradjunk a szláv tenger közepén?
Kik azok, akik elégedetten csettintenek, amikor Magyarország korfája helyett a nemzeti értékpiramist tanulmányozzuk? Tudjuk kik, bár sajnos nem értjük a távoli országok urainak idegen szava járását.
Nos.
Ki kell mondani, amit tilos kimondani! Orbán Viktor 2016. március 15-én azt mondta: „Ha nem érkezik újabb nagy szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben.”
De vajon nem-e lehet-e, hogy mindez nem is az internacionalizmusról, hanem éppen a nacionalizmusról szól? Ha pont EZEK (sőt, AZOK!) akarják, hogy folyamatosan a múltba révedezve sírjuk vissza Szent István országépítési módszereit? A válasz megint csak: quo vadis? (Hogy is van ez?)
Ki húz hasznot abból, hogy bocskait húzunk?
Nagyon sok jel mutat arra, hogy van egy jól behatárolható soft power, egy nemzetközi, globális, spekulációs érdekkör, és ez a háttérnagyhatalom brüsszeli központtal, Washington szellemi iránymutatásával, arc és név nélkül, Soros György nevével és arcával, célzatosan támadja a nemzeti önazonosságunkat. Hogy hogyan? Egyértelmű: a nemzeti önazonosságunkat erősítve.
Milyen más magyarázat lehet arra, hogy Valakik a „nemzeti” jelszó divatos köntösébe bújtatott üzeneteket sulykolva addig csűrték-csavarták a magyarság agyát mérgező lózungokat, míg végül egyenruhás, nyugdíjas férfiak el nem énekeltek egy, ökörkoponyával repülő táltosokról szóló Quimby-feldolgozást a Csíki-havasokban?
Elképzelhető, hogy a nemzetidegenek nemzetieskedő, nemzetvesztő politikájának egyik klasszikus elszólása lehetett az is, amikor kiderült, mi a végcél?
Ennek a magyartalan ideológiának az égisze alatt aztán a miniszterelnök bátran kimondhatja, hogy a liberalizmus elől menekülő nyugatiakat készek vagyunk befogadni. De nekünk, vagy talán a nyugati bevándorlóknak áll az érdekükben, hogy idejöhessenek? Na, ugye.
Így aztán – amíg mi a Kárpát-medence szilvalekvárját főzzük, addig – lehet halászni a zavarosban, és közben a régió többi, nálunk nemzetietlenebb országa elhúz mellettünk versenyképességben. Amíg mi a rovásírást gyakoroljuk, szétrohadnak az iskolai számítógépek, és amíg kettős keresztet állítunk, addig sem foglalkozunk a present perfecttel, bármi is legyen az.
Amikor pedig AZOK (sőt AMAZOK!) már mindent elloptak, elraboltak tőlünk, akkor mi marad nekünk? Hát semmi más, csak a puszta nemzeti kultúránk. És amögött ki is áll? Ennyi. A kör bezárult!
De nem hagyhatjuk, hogy ilyen álságos támadással megosszák a magyarságot! Nem marad más hátra, mint egyszer s mindenkorra tisztába tenni: nem kérünk a globális spekulánstőke nemzetállami ideológiájából, hadd ne kelljen többé szégyenkeznünk amiatt, hogy magyarok vagyunk!