2019. november 6-án kora délután az Európai Parlament alapjogi bizottságának meghívására Brüsszelben beszéltem a magyar média helyzetéről. Ez az angol nyelven tartott előadásom szerkesztett magyar változata. Az angol nyelvű szöveg és a felszólalás videója errefelé.

Hölgyeim és uraim, tisztelt bizottsági tagok: Erdélyi Péternek hívnak és a 444.hu egyik újságírója és szerkesztője vagyok. Ez egy elsősorban közélettel foglalkozó magyar portál, körülbelül napi 400 ezer látogatónk van, és az elmúlt években több díjat is kaptunk oknyomozó cikkeinkért.

Hadd mutassak egy képet a képviselői irodaház földszintjéről, és az ott létrehozott körülbelül 10 négyzetméter körüli karámról. 

Ez egy új fejlesztés. Néhány hete jelentette be a házelnök, hogy ez lesz az újságírók számára kijelölt hely. A parlamentben is létrehoztak egy hasonló területet. Mostantól lényegében csak innen lehet kérdéseket feltenni a képviselőknek.

A parlamenten kívüli kérdezősködésnek is megvannak a maga nehézségei. Tasó László fideszes országgyűlési képviselő zaklatás miatt tett feljelentést, amikor újságírók a szülővárosában kezdtek el kérdezősködni a vagyonnyilatkozatával kapcsolatban. Egy német stábot Felcsúton igazoltattak a rendőrök, amikor Orbán Viktor falujáról akartak forgatni, meg is motozták őket. A 444 első drónját is ott foglalták le.

A digitális közelítés sem feltétlenül könnyebb: a fideszes politikusok, kormányzati tisztviselők és állami intézmények legtöbbször egyszerűen nem válaszolnak a nekik emailben küldött kérdésekre; Orbán Viktor miniszterelnök pedig több mint 5 éve nem adott interjút független magyar újságnak.

Mielőtt a Fidesz 2010-ben hatalomra került, Magyarországon volt Európa egyik legjobb információszabadság törvénye, de miután újságírók ennek segítségével korrupciós ügyeket tártak fel, a törvényeket módosítgatni kezdték, és ma már több millió forintot kérhetnek el az állami adatkezelők csak azért, hogy eldöntsék, tudnak-e egyáltalán válaszolni egy adatkérésre.

Nemrég a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből az derült ki, hogy Tiborcz István, a miniszterelnök uniós pénzeken gazdagodott milliárdos veje nem közszereplő, és ennek az ítéletnek az alapján Tiborcz ügyvédei már meg is kerestek bennünket, hogy távolítsunk el egy vele kapcsolatos cikket.

Az elmúlt kilenc évben a közügyekből egyre inkább a nagyhatalmú emberek magánügyei lettek, így változtak a törvények és a mindennapok gyakorlata. A rezsim tisztviselői és politikusai úgy tekintenek a tőlük kérdező újságírókra, mintha azok a magánügyeikbe akarnák beleártani magunkat.

Az újságírókat a szó szoros értelmében is fenyegetik. A Vadhajtások nevű szélsőséges oldalon így írnak a 444-ről:

„Ti nem csak, hogy nem sajtó vagytok, hanem a magyarság legnagyobb ellenségévé váltatok és ki kell Magyarországról irtani még az írmagotokat is.”

Erőszakos szélsőségesek minden országban vannak, Magyarországon viszont hivatalban lévő kormánypárti országgyűlési képviselők osztogatják ennek a site-nak a cikkeit hivatalos Facebook oldalaikon.

Ahogy a közügyeket privatizálták, úgy szervezték ki az erőszakos fenyegetéseket és a szélsőséges viselkedést, amit azért bátorítanak.

A hatóságok részéről is előfordulnak megfélemlítési kísérletek. A legsúlyosabb talán az volt, amikor a titkosszolgálat emberei kerestek meg egy újságírót. Képeket mutattak neki a magánéletéről, és azt mondták, hogy valaki más ezekkel a fotókkal próbálhatja majd megzsarolni, és csak akkor tudnák megvédeni, ha együttműködik.

Miközben felléptek a független média ellen, a kormány saját birodalmát is kiépítette.

Majdnem pont egy évvel ezelőtt 400-nál is több kiadvány milliárdos tulajdonosai egyszerre döntöttek úgy, hogy teljes média portfólióikat a Közép Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA) ajándékozzák. Egy héttel később Orbán Viktor miniszterelnök „nemzetstratégiai jelentőségűvé” minősítette a fúziót, így azt sem a Média- sem Versenyhatóság nem vizsgálhatta.

Ez sosem látott központosítása tévé- és rádióadóknak, hírportáloknak, nyomtatott magazinoknak és napilapoknak.

Néhány hónappal az alapítvány létrejötte után, és egy nappal a május 26-i Európai Parlamenti választások előtt így nézett ki valamennyi megyei lap címlapja Magyarországon:

Ezt a gépezetet közvetve az adófizetők finanszírozzák. A Reklámszövetség szerint Magyarországon ma az állam a legnagyobb hirdető. Nem az autókereskedők, nem a bankok, nem a telekommunikációs cégek. Az állam más mellett a gonosz Brüsszelről és migrációról szóló kampányával. Az elmúlt néhány évben százmilliárdok mehettek el erre, természetesen szinte csak kormánypárti kiadványokhoz.

Ez itt a két legnagyobb magyar televíziós csatorna, a kormánypárti TV2 és a kormánnyal kritikus RTL nézettsége.

Fej-fej mellett vannak már évek óta. Ez pedig a részesedésük az állami reklámokból.

Nem nehéz eldönteni, melyiket részesíti előnyben a kormány.

A nem állami cégek is nagyon óvatosak a reklámköltéseiknél, mert nem akarják magukra haragítani a Fideszt. Így éhezteti ki a rendszer a független sajtót.

És az adófizetők is besegítenek. A „közmédia”, és nem tudom elégszer idézőjelbe tenni ezt a kifejezést, szóval a _”_”közmédia”_”_ 2020-as költségvetését most jelentették be, 77 milliárd forint lesz.

Egy volt riporterük, aki a politikai nyomásgyakorlás miatt nemrég mondott fel, a 444-nek beszélt róla, hogy ki volt adva nekik: ki kell figurázni az ellenzéket, csak így szabad őket bemutatni.

Választási kampány idején törvény írja elő, hogy minden (országos listát állító) pártnak öt perc műsoridő jár, de ezen az időszakon kívül ellenzéki politikusok egyszerűen nem tehetik be a lábukat a közmédia stúdióiba. Tavaly decemberben egy csapat ellenzéki képviselő bement a székházba tiltakozásul, bent is aludtak, néhányukat pedig, mentelmi joguk ellenére erőszakkal dobták ki az épületből, és nemrég nyerték meg az első pert ez ügyben a közmédia ellen.

A magyar “közszolgálati” média talán az orosz propaganda legfontosabb közvetítője Magyarországon. Külpolitikai témákban rendszeren támaszkodnak a két legbefolyásosabb orosz állami médium, az RT és a Sputnik tudósításaira.

És még egy történet a TV2-ről. 2018 szeptember 12-én fogadta el az Európai Parlament a Sargentini-jelentést, ezzel egy több mint 10 perces blokk foglalkozott a TV2 híradójában, ami persze teljesen érthető, ez fontos hír Magyarországon.

A bemondó így kezdte

„Európa-szerte Orbán Viktort ünneplik a közösségi médiában. Bár az Európai Parlament ma megszavazta a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, a sikert mégis a magyar miniszterelnök érte el.”

A 10+ perces adásban a nézők 12 kormánypárti véleményt hallhattak, beleértve a miniszterelnökét, a külügyminiszterét, három fideszes EP képviselőjét és még kormánypárti anonim kommentelőkét is.

Az ellenzékre nem maradt idő, róluk csak annyi szó esett, hogy

„a magyar ellenzéki képviselők közül is többen Magyarország ellen szavaztak”,

és ezután felsorolták a magyarellenesnek titulált képviselőket. Ujhelyi István MSZP-s EP képviselő ezután fordult a Médiahatósághoz, miután törvény írja elő az országos tévécsatornáknak a kiegyensúlyozott tájékoztatást, és úgy érezte, ez még a magyar viszonyokhoz képest is súlyos adás volt.

A médiahatóság nem értett egyet, és első körben rendben találták az adást. Ujhelyi fellebbezett, a bíróság új eljárást rendelt el,ám a Médiahatóság szerint továbbra is minden rendben volt a Tényekben. Ujhelyi ismét fellebbezett, és a harmadik körben, majdnem egy évvel a kifogásolt adás után a Médiahatóság megállapította a kiegyensúlyozatlanságot, de pénzbüntetést nem szabtak ki.

A kormánypárti média gépezetnek még egy funkciója van: besározni és megfélemlíteni a vélt vagy valós ellenfeleket. Miután egy középiskolás diák káromkodva kritizálta a kormány egy tavaly decemberi kormányellenes tüntetésen, összehangolt kampány indult ellene. Egy kormánypárti véleményvezér „ribancnak” nevezte, egy portál a szoknyája alá fényképezett (ezért később bocsánatot kértek), több helyen pedig arról írtak, hogy milyen jegyei vannak az iskolában. Az önkormányzati választások előtt egy helyi újság manipulált képeket mutatott be a helyi ellenzéki jelöltekről besötétített bőrrel, bandzsa szemekkel.

Ez csak néhány példa a magyar média helyzetével kapcsolatban, napokig tudnám sorolni még őket.

Szerintem ez egyáltalán nem újságírás. Ezek nem jobboldali, vagy konzervatív kiadványok. A nagyüzemi félrevezetés fegyverei egy politikai csatában. Propagandaeszközök a kormány irányítása alatt.

És nagyon hatékonyak. Annyira, hogy már exportra is van igény. Kormányközeli üzletemberek hasonló birodalmat építenek Szlovéniában és Észak-Macedóniában, a volt osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache pedig arról beszélt, hogy Orbánéhoz hasonló média viszonyokat szeretne Ausztriában.

A világon nagyon sok országban sokkal nehezebb és veszélyesebb újságírónak lenni, mint Magyarországon. De ez, amiről én beszéltem, nem máshol történt. A mai Magyarországon, ami a NATO és az Európai Unió tagja. És lehet, hogy amit mondtam távoli vagy akár elképzelhetetlen volt önöknek, de higgyék el nekem, bármelyikük országában megtörténhet.

Köszönöm, hogy meghallgattak!