Orbán Viktor legrosszabb döntése

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher/MTI/MTVA

Pontosan egy éve, 2020. március 4-én jelentették az első koronavírus-fertőzést Magyarországon. Az azóta eltelt 365 napban a kormánynak volt néhány jó, minden bizonnyal sokak életét megmentő döntése. Ilyen például az európai szinten jól kezelt vakcinabeszerzés, a viszonylag sok beadott oltás.

Voltak azonban olyan rossz döntések is, amik emberéletekbe kerültek. Például amikor tavaly augusztus végén még gyorsan mindenkit kiengedtek az akkor súlyosan fertőzött Horvátországba, aminek eredménye már szeptemberben látszott a hazai fertőzési adatokon. A kormány azonban csak novemberben szigorított a járványügyi korlátozásokon, és akkor is úgy, hogy joggal közölte a 444 az „Aki ezt kormányzásnak nevezi, az vagy hülye, vagy hazudik” című cikket.

Ha a kormány korábban és okosabban lép a járvány második hullámának kivédése érdekében, ma nem tartanánk 15 ezer halottnál. Második hullám akkor is lett volna, és sokan áldozatul is estek volna annak, de a járványgörbe ellaposításával – amiért 2020 eleje óta a világ minden szakértője könyörög – sokakat meg lehetett volna menteni.

A késlekedés ellenére 2021 januárjára sikerült a második hullámot visszaszorítani. Ekkor azonban már mindenki a harmadik hullámról és annak felelőséről, a brit vírusvariánsról beszélt. Az először Nagy-Britanniában elszabaduló mutáció jóval fertőzőbb, mint a koronavírus korábbi verziója, ami villámgyorsan fel is futtatta a szigetország fertőzöttségi és halálozási adatait.

Kétség nem férhetett ahhoz, hogy a brit variáns az utóbbi egy évben tragikusan teljesítő Európát, és így Magyarországot is meg fogja fertőzni. Január közepén már jelezték a szakemberek, hogy a mutáció itt van, a hónap végén pedig már a hazai számokon is látszott, hogy nálunk is kezdődik a harmadik hullám. 

Azt csak feltételezhettük, hogy ezt a brit variáns okozza, mivel ahogy a legtöbb adatot, a magyar kormány ezt sem köti a polgárainak orrára. De hogy a görbék ismét felfelé ívelnek, azt mindenki láthatta.

A január utolsó heti járványadatait összefoglaló cikkünkben ezt írtuk:

„több új fertőzöttet regisztráltak az elmúlt hét napban, mint az előtte lévőn (...) Érdemes erre figyelni, mert ha több országhoz hasonlóan – ahol a brit mutáció indított be újabb hullámot – nálunk is erősödni kezdene a járvány, az itt lenne észrevehető először.

Február első hetét összefoglalva pedig:

„Ezen a héten sajnos megállt a halálesetek számának lassú, de folyamatos apadása.”

Február 8-án, amikor Szlovákiában már azt közölték, hogy az előző napokban regisztrált új fertőzöttek 71 százalékát a brit mutáció fertőzte meg, ezt írta a 444:

„Joggal feltételezhetjük, hogy nálunk is hasonló az arány. Ha ez így van, akkor nálunk is az a helyzet, amiről nyugat-európai szakértők beszélnek: valójában két külön járvány van Magyarországon. Az egyiket a régi vírus okozza, és elmúlóban van, az új, a brit viszont most fut fel, és még nem látjuk, hova fajulhat. Ha oda, ahol Nagy-Britanniában vagy Portugáliában, akkor lesz harmadik hullám.”

Talán felesleges volt ez az óvatoskodás, hiszen egy hónap távlatából már kimondhatjuk, hogy február elejére a koronavírus-járvány harmadik hulláma elérte Magyarországot.

Orbán Viktor kormánya azonban ekkor még egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy mi történik az országban, azzal meg mintha egyáltalán nem foglalkoztak volna, hogy ezek az egyre meredekebben felfelé ívelő görbék hova vezethetnek néhány hét alatt. Pedig ekkor már nemcsak a brit, hanem az ír, a portugál, majd a cseh és a szlovák példán is láthatták, hogy a harmadik hullám az előző kettőnél is súlyosabb lehet.

A helyzet felmérése, világos kommunikálása és új járványügyi intézkedések helyett a kormány február közepén nemzeti konzultációt indított a járványról. Ez az előző mondat tényleg olyan, mintha egy vicc lenne, talán csak Soros György és a migránsok hiányoznak belőle, hogy a NER teljes eszementségét bemutathassa. Komolyan: a kormány nemzeti konzultációt indított, de még csak nem is arról, hogy mit kellene csinálni egy ilyen tragikus járványhelyzetben, hanem hogy hogyan kellene megnyitni az országot.

Müller Cecília február 18-án beszélt először arról, hogy megkezdődött a járvány harmadik hulláma. Egy héttel később Orbán Viktor szólt a nemzethez:

„Csupa rossz hírem van. A helyzet úgy fest, hogy az egész járvány, az egész eddig tapasztalt járvány legnehezebb két hete előtt állunk. Az újfajta mutációk megjelenése miatt a fertőzések száma erősen nő és nőni fog.”

Ez a miniszterelnök utóbbi egy éves teljesítményéhez képest egészen világos beszéd volt. Aki egy kicsit is odafigyelt a számokra, pontosan tudta, hogy lesz még az erre következő két hétnél is rosszabb, de azt már tényleg nem rója fel senki a NER 11. telén, hogy Orbán nem mindig bontja ki a teljes igazságot. Inkább azzal foglalkozzunk, milyen intézkedésekkel igyekezett a kormány enyhíteni a következő két hét szörnyűségeit:

semmilyennel.

Ezzel Magyarország, ahol ekkor már a világon a leggyorsabban terjedt a járvány, Európában páratlan módon feltett kézzel várta, hogy a brit vírusvariáns azt tegyen vele, amit csak akar. Maradt minden nyitva az iskoláktól a plázákon át a természetesen csak igazolt sportolók által látogatott teniszklubokig.

A közhangulat azonban változni kezdett, és ezt a vírus helyett inkább közvéleményt tesztelő kormány is érezhette. Február 27-én a Népegészségügyi Központ járványügyi vezetője mondta ki először, hogy megfontolandó az iskolák és üzletek bezárása, Két nappal később már Müller Cecília is arról beszélt, hogy „nem zárhatjuk ki, hogy szükség lesz további intézkedésekre”, egy nappal később pedig Kásler Miklós a születésnapi interjújában – ismét nem viccelek, A SZÜLETÉSNAPI INTERJÚJÁBAN – jelentette be, hogy újabb szigorítások jöhetnek.

De nem jöttek.

Aki akart, továbbra is plázázhatott, kaszinózhatott, manikűrözhetett vagy edzhetett a temérdek nyitva álló konditerem valamelyikében. A járványügyi adatok azonban ekkor már olyan rosszak voltak, hogy ez már a magyar lakosságnak azt a nem elhanyagolható részét is cselekvésre késztette, amely bátrabb és okosabb a kormányánál.

Amikor már napi 100 halottnál többről szóltak a hírek, és egyértelművé vált, hogy napokon belül jóval többen lesznek lélegeztetőgépen, mint az utóbbi egy évben bármikor, a mobilitási adatok is elkezdték azt jelezni, hogy egyre többen egyre óvatosabbak. Személyes, de ettől még érdekes tapasztalat, az utóbbi napokban – talán néhány bátor polgármester példáját követve – egyre több szülő döntött úgy, hogy inkább kiveszi a gyerekét az óvodából, bölcsődéből.

Aki még emlékszik arra, hogy milyen volt a közhangulat tavaly márciusban, felidézheti, hogy akkor is a szaporodó szülői magánakciók után döntött úgy a kormány, hogy akkor inkább mégis bezárnak. Most is egészen pontosan ez történt, ma Gulyás Gergely bejelentette, hogy ismét zárás van.

Nem, nem Orbán Viktor, a szarlapátolást ő mindig meghagyja másnak. Ne haragudjunk rá, van most fontosabb dolga a járványnál, háborúznia kell az Európai Néppárttal.

Mivel nem lett volna sportszerű a vírussal szemben az azonnali lezárás, és egy brit variánst nyilván megillet a fair play, aki március első hétvégéjén még szeretne egy kicsit bevásárolni valami bevásárlóközpontban, nyugodtan megteheti. A szerencsejátékok kedvelőinek nem kell sietniük, a kaszinók bezárásáról nincs hír. (Cikkünk élesítése után érkezett a hír: most a kaszinókat is bezárják)

A harmadik hullám igazán kemény napjai csak most jönnek Magyarországon, ahol arányaiban már több embert ölt meg a koronavírus, mint az Egyesült Államokban, ott, ahol a pandémia jelentős részében egy járványügyi szabotőr volt az ország vezetője. Jelenleg a világranglistán mi vagyunk a 9. legrosszabbak, de hamarosan meg fogjuk előzni azt az Olaszországot is, ahol 2020 tavaszán apokaliptikus állapotok uralkodtak a kórházakban.

Decemberben, amikor ez a szám még elképzelhetetlennek tűnt, Merkely Béla arról beszélt, hogy „a magyar egészségügy teherbíró képessége 1000 lélegeztetett beteg körül határozható meg”. A második hullám csúcsán ez a szám 674 volt, most 639-nél tartunk, egy héttel ezelőtt 228-cal kevesebben szorultak gépi lélegeztetésre. Másfél hét múlva 1000-nél lehetünk, és hiába fogják majd akkor azt mondani, hogy nincs semmi gond, valójában 16 000 lélegeztetőgépet is tudunk egyszerre üzemeltetni, ezt azért nem mindenki fogja elhinni.

Németország vagy az Orbán Viktor által a „laboratóriumának” nevezett Ausztria példája azt mutatta, hogy igenis lehetett hatékonyabban védekezni a 2021 elején egymás után minden európai országon végigsöprő vírusvariáns ellen. A magyar kormány viszont képtelen volt időben lépni, maradt az, amiről az európai katasztrófa egy évét összefoglaló cikkben írtam: a vacakolás, a homokba dugott fej, a szőnyeg alá söprés, a halogatás.

Orbán talán valami csodára várt, esetleg azt hitte, hogy majd Moszkvából és Pekingből annyi vakcinát küldenek, hogy azzal majd megvédik a magyarokat a harmadik hullámtól. Az, hogy az utóbbi egy évben Magyarországon és Európában több mint félmillió embert megölt a koronavírus, a politikusok és a társadalom közös felelőssége. Az utóbbi hetek magyar késlekedése, az ebből következő halálesetek, a túlterhelt egészségügy és az ezzel járó megannyi szenvedés azonban egyes-egyedül a magyar kormány, és azon belül is Orbán Viktor hibája.

A miniszterelnöknek sok rossz döntése volt 11 (15?) éves kormányzása alatt, de ennél halálosabb egy sem.