• Nő az elégedetlenség Németországban a kormánnyal és különösképpen annak vezetőjével, az SPD-s Olaf Scholz kancellárral szemben.
• A közvélemény-kutatásokon túl tartományi választások eredményei is jelzik a közhangulat változását: a kereszténydemokraták májusban előbb Schleswig-Holsteinben, majd Észak-Rajna-Vesztfáliában is legyőzték a szociáldemokratákat.
• Háború van Európa határainál, és sosem látott energiaválság fenyeget, a merkelizmushoz szokott németek pedig határozottabb kormányzást várnak.

Augusztus 16-án Olaf Scholz német kancellár és Mahmúd Abbász palesztin elnök sajtótájékoztatót tartottak berlini találkozójukat követően a Bundestagban, és az esemény végén kérdésekre is sor került.

Utolsóként az AP riportere kért szót, és megkérdezte Abbászt: hajlandó-e végre bocsánatot kérni az 1972-es müncheni olimpián elkövetett terrortámadásért, ami 11 izraeli sportoló halálát okozta. Válasz helyett Abbász egy hosszú körmondat végén kijelentette: ideje szembenézni a ténnyel, hogy 1947 óta Izrael hadserege legalább „ötven mészárlást, ötven holokausztot” követett el palesztinok ellen.

Scholz egyik lábáról másikra állt, de nem reagált, majd miután sajtófőnöke, Steffen Hebestreit befejezettnek nyilvánította a rendezvényt, kezet fogott az elnökkel, és szó nélkül levonult a pódiumról. Országos botrány kerekedett: másnap reggel hiába tweetelt arról a kancellár, hogy felháborították Abbász szavai, a Bild addigra címlapon hozta a „szégyent”, amiért a kancellár szó nélkül hagyta az elhangzottakat.

Kemény kritikát fogalmazott meg a Die Welt és több vezető német lap is. Friedrich Merz CDU-elnök szerint érthetetlen, ami történt: Scholznak vissza kellett volna utasítani az elhangzottakat, és egyszerűen kidobni Abbászt a Bundestagból.

Scholz utólag telefonon elnézést kért Jaír Lapid izraeli miniszterelnöktől. Végső kétségbeesésében sajtófőnöke megpróbálta magára húzni a botrányt azzal, hogy túl korán zárta le a sajtótájékoztatót, mielőtt a kancellár reagálhatott volna. De az eset nem is diplomáciai szempontból lett igazán kellemetlen - Lapid elfogadta Scholz bocsánatkérését, és később melegszívűen beszélt német kollégájáról. Hanem azért, mert visszaigazolta a németek elégedetlenségét a kancellárral szemben, akit az elmúlt hónapok után egyre többen tartanak tétova, döntésképtelen és határozatlan vezetőnek.

Nehéz hagyaték

Olaf Scholz terhes örökséggel küzd: a németek jelentős része a mai napig gyászolja Angela Merkelt, aki tizenhat év után úgy döntött, nem kormányozza tovább az országot. Merkel imázsa visszafogottságával, megfontoltságával és határozottságával valósággal beleégett a németekbe, és ezek a külsőségek ma már természetes elvárásként nehezednek a kancelláriára. Scholznak ráadásul úgy kellene önálló karaktert adnia hivatalának, hogy 2018 és 2021 között alkancellárként és pénzügyminiszterként szolgálta a CDU-SPD kormány. Mindezt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb katonai és gazdasági válságának idején - egy eleve ingatagnak látszó hárompárti koalíció élén.

A tavaly novemberben felállt szocdem-zöld-liberális kormány emberjogi, környezetvédelmi és energiapolitikai vonalon igyekezett magát megkülönböztetni elődjétől: a lakhatási válság felszámolását, magas minimálbért, megújuló energiákat, szoros európai integrációt ígért. Csakhogy mire összeállt a program, az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódása kényszerpályára állította a vezetést.

Scholz számára időbe tellett, mire egyáltalán felismerte ezt a kényszerpályát. Decemberben Varsóban arról beszélt, hogy semmilyen formában nem fogják tolerálni, ha Oroszország megsérti Ukrajna területi egységét. Még február elején is harcosnak mutatkozott, és német NATO-csapatok átcsoportosítását ígérte a litván-orosz határhoz. De a határozottnak látszó kiállást nem követték tettek - Scholz megrögzötten hitt a diplomáciai megoldásban. A német nagy pártok a hidegháború után intenzív érdekkapcsolatot építettek ki Moszkvával, és elhitték, hogy az üzleti szempontok felülírják az orosz birodalmi ambíciókat. SPD-képviselők még február elején is kategorikusan elzárkóztak az oroszellenes szankcióktól, különös tekintettel egy lehetséges gáz- vagy olajembargóra.

Hiába figyelmeztetett az amerikai hírszerzés, a német kormány nem hitte el, hogy tényleg háború törhet ki Európa határán.