• Országos Tanévnyitót hirdetett az Egységes Diákfront, a Civil Bázis és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, sok más szervezettel karöltve
• A rendezvényen - ami nem tüntetés volt! - felkészültek az őszi tiltakozásra
• A következő megmozdulásra meghívták Orbán Viktort is
• Addig viszont elhangzott sok beszéd, volt dobolás, csillámtetkó, ücsörgés, és még egy padot is átfestettek
  

Egy évvel ezelőtt, szeptember 2-án többezer diák tüntetett a tanévkezdés alkalmából. Nem volt előzmény nélküli az akkori demonstráció – ahogy azt írtuk is korábban, 2022 egyik legfontosabb témája a közoktatás helyzete volt –, és volt lendülete is: a Tanítanék Mozgalom gördülő polgári engedetlenséget hirdetett az iskolákban, sokan sztrájkba kezdtek, és diákok virrasztottak négy budapesti iskola előtt. Olyan ereje volt akkor a tiltakozásoknak, amit már a kormány sem hagyott figyelmen kívül. Először még csak fenyegették a polgári engedetlenségben résztvevő pedagógusokat, szeptember végén viszont már le is csaptak: a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból öt tanárt rúgtak ki. Innentől jó ideig gyakorlatilag minden hétre jutott valamilyen tiltakozás, az iskolákon kívül és belül is.

2023-ra úgy fordultunk rá, hogy az oktatási tiltakozásban bőven volt még kraft, hiszen nem volt ok abbahagyni. Ám miközben volt egy láthatóbb országos sztrájk, a kirúgott vagy önként távozó tanárok miatt pedig folyamatosan napirenden volt a pedagógusok ügye, a kormány elkezdte belengetni a státusztörvény tervezetét, amiről már első hallásra sejteni lehetett, hogy újabb indulatokat gerjeszt majd. Így is lett, egészen a törvény elfogadásáig folyamatosan tiltakoztak (néha könnygázba burkolva) az érintettek, onnantól kezdve viszont a pedagógusok felmondási hulláma tematizálta a közbeszédet (a mi számlálónk itt érhető el). A nyár ugyan értelemszerűen visszafogta a tiltakozást, ahogy azonban ráfordultunk a tanévkezdésre, jönnek az újabb és újabb, felháborodásra okot adó ügyek (például ez, vagy éppen ez, ez pedig már igazán csak hab volt a tortán).

Ebben a hangulatban hirdetett több szervezet Országos Tanévnyitót a Kossuth térre péntek délutánra.

Nem tüntetés, az később lesz

„Nekünk Orbán Viktorral már nincs dolgunk” – mondta a 444-nek az esemény egyik főszervezője, Horgas Péter. A Civil Bázis alapítója szerint az elmúlt sok év tapasztalatai alapján a kormánnyal nincs értelme tárgyalni, ezért most inkább az önkormányzati választásokra koncentrálnak. A mai megmozduláson mutatták be az Országos Közös Akarat (OKA) nevű kezdeményezést, amelynek jelenleg 3+1 pontja a következő:

1. A sztrájk alapjog!

2. Azonnali 50%-os béremelést a pedagógusoknak!

3. Új Nemzeti Alaptantervet! Esélyteremtő oktatást és elavult NAT helyett hasznos tudást!

+1 Le a Bosszútörvénnyel!

Ezek ugyan mind olyan követelések, amelyek az Országgyűlés, illetve az oktatásért éppen felelős Belügyminisztérium hatáskörébe esnek, Horgas szerint azonban elsősorban szerették volna felhívni a figyelmet az oktatás legfontosabb problémáira, kezdeményezésük pedig túlmutat ezen az egy ügyön, és a jövőben más területek (egészségügy, szociális szféra, kultúra, stb.) mentén is igyekeznek majd összeszedni ezeket a legégetőbb problémákat.

Ha valaki figyelemmel kísérte az elmúlt bő évtized különböző hullámokban zajló oktatási megmozdulásait, akkor nem lehet újdonság neki az OKA első három pontja (és a státusztörvény/bosszútörvény is csak azért nem régi követelés, mert alig két hónapja fogadták el).

Ami pedig egyértelmű, hogy a sok tiltakozással töltött év alatt a problémákra nem sikerült megoldásokat kikényszeríteni az oktatási kormányzattól, a helyzet pedig – gondoljunk csak újfent a státusztörvényre – inkább romlott. Innen nézve érthető, ha a tiltakozások elfordulnak a kormánytól, és inkább az önkormányzatiság irányába indulnak– annyiban viszont épp a központosított oktatás esetében kérdéses ez az irány, hogy nagy beleszólása az önkormányzatoknak az oktatás ügyébe nincsen.

Van tehát az OKA. De van mellette a 7 igenes népszavazási kezdeményezés, amelyből az Egységes Diákfront (EDF) október második felére alternatív népszavazást csinálna, mivel a népszavazási kérdéseiket lesöpörte az asztalról az NVI. És van a Dialógus az Oktatásért, ami egy országjáró turné, egyfajta szimpózium, ahol az oktatás helyzetét vitatják meg. Meg persze szeptember 15-én lesz tüntetés is, vonulással.Nem sok ez egy kicsit egyszerre? – kérdeztem több, az EDF-ben aktív szerepet vállaló diáktól. Gajzágó József szerint, aki az EDF egyik elnökségi tagja, „lehet, hogy egy kicsit sok”, szerinte viszont azzal, hogy kis lépésekben igyekeznek minél több emberhez elérni ezekkel a kezdeményezésekkel, hosszú távon lehet célokat elérni.

Miben más az OKA, mint az összes többi korábbi, hasonló összefogás a civil szervezetek között? – ez volt a másik kérdés, ami különösen foglalkoztatott. Fehértói-Nagy Laura, aki szintén az EDF tagja, elsősorban azt emelte ki, hogy az oktatás ügye alapvetően mindenkit érint, azzal viszont, hogy más területeket is bevonnak a későbbiekben, még többeket tudnak megmozgatni. Bár – mint mondta – a korábbi kezdeményezéseket nem ismeri, úgyhogy nem tudja megmondani, hogy azok miért nem működtek. Szerinte egyébként a legnehezebb épp az egyetemistákat és a dolgozókat megmozgatni, akiket nem érint már közvetlenül a közoktatás ügye. Viszont ők azok, akik a legtöbben vannak, épp ezért lenne fontos bevonzani ezt a réteget is.

Mindenesetre ha már bevonzás: a rendezvényen az aktivisták fáradhatatlanul járták körbe a teret, és beszélgettek ezekről a kezdeményezésekről. Így találkoztunk például Borival és Villővel is, akik egyenesen Debrecenből jöttek.

„Nálunk is van EDF, még ha csak kicsiben is, vidéken érezhetően nehezebb összeszervezni a közösséget, főleg, hogy sokakat fenyegetnek is, ha részt vesznek benne” – emelték ki. Ők egyrészt segíteni jöttek el a mai megmozdulásra, másrészt fontosnak tartják azt is, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek például a mozgósítás, rendezvényszervezés terén, és azokat saját környezetükben hasznosítsák.

De mi volt a demonstráción?

„Szeretnénk mindenkit megnyugtatni: kevesebb beszédre és több hídfoglalásra érdemes számítani” - ígérte még július végén a Civil Bázis, az Egységes Diákfront és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, amikor az őszi terveikről beszéltek.Ehhez képest ma a Kossuth téren olyan sok beszéd volt, hogy egy idő után én például elvesztettem a fonalat. Az biztos, hogy a mintegy 30 szervezet egy része szorosan az oktatáshoz kötődött, mások viszont csak érintőlegesen, megint mások pedig egészen máshonnan érkeztek (például a Göd-Ért Környezetvédelmi, és Városvédő Egyesület vagy éppen a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége).

Ezek a szervezetek lényegében egy plenáris ülést szimuláltak a Kossuth téren, néhány perces felszólalásaikban felvázolták egymásnak a mindenki által ismert problémákat, és elhangzottak a szokásos, tapsot kiváltó mondatok is:

• „Egy jó kormány nem rasszista, hanem humanista!”
• „Hagyják békén a tanárainkat!”
• „Nincs tanár, nincs jövő!”
• „Új rendszerváltásra van szükség!”
• „Senki feje fölött ne dönthessenek úgy, hogy nincs benne szava!”

Ilyen frázisok hangzottak el főleg, és ki-ki a saját vérmérséklete és pozíciója szerint buzdított hol civil, hol szakszervezeti, hogy egyéb szervezeti szolidaritásra, kiállásra, harcra.

A miként viszont egyelőre balladai homályba vész.

Szeptember 15-re, a következő tüntetésre mindenesetre meghívták Orbán Viktort is a Clark Ádám térre, hogy olyan párbeszédet folytassanak, amire „eddig nem volt mód”.

„Elegünk van. Önt várjuk, nem mást, mert nekünk az oktatás tényleg nemzeti ügy” – zárult miniszterelnököt meginvitáló a videó.

Vegyes hangulat

Mindeközben a téren, ahol már délután négytől az oktatási szervezetek sátrainál lehetett szórólapokhoz jutni és beszélgetni, egyre többen üldögéltek a földön, fiatalok, friss-ropogós fehér blúzokban egyenesen a tanévnyitóról, idősebbek transzparensekkel, le lehetett festeni egy padot (de nem A Padot), sokakon felvillant csillámtetkó formában a körbe rajzolt felkiáltójel, néhányan szivárványos kiegészítőket is viseltek.

A tömegben elcsíptük a Kölcseyből kirúgott Palya Tamást, aki kevésbé volt optimista, amikor a tüntetések jövőjéről kérdeztük. „Nem értem, miért csak ennyien vagyunk. De hát egyszer a Kádár-rendszernek is vége lett, ennek is biztos vége lesz” – mondta a 444-nek.

Pankotai Lili szerint viszont minél jobban fenyegeti az oktatásban érintetteket a kormány, annál nagyobb ereje lesz a tiltakozásoknak. „Lehet, hogy nem most, nem épp ezen a tüntetésen vagy a következőn, de biztos, hogy lesz még ereje az elégedetlenségnek” – nyilatkozta a sokszor meghurcolt diák.

László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke többek közt arról beszélt nekünk, hogy összességben kell megérteni, hogy a munkavállalók védelme létfontosságú, csak úgy lehet boldog az ország, ha megbecsüli a dolgozókat. Ők erre helyezik a hangsúlyt, a Vasasoktól pedig amúgy is van mit tanulni, ha érdekvédelemről van szó. „Nálunk az alapelv, hogy ha valamelyik tagszervezetünknél baj van, akkor mindenki odaáll melléjük. Ha kell, odamegyünk a gyár elé tiltakozni” - mondta László.

A rendezvényre kilátogató diákok inkább a radikálisabb megoldásokat támogatnák.

A sok különböző kezdeményezés (7igenes népszavazás, OKA, szimpózium) többek szerint már nem is követhető - vagy éppen ők maguk sem hallottak róluk -, mások szerint ez ellen a rendszer ellen csak tényleges ellenállással lehet eredményesen tiltakozni. Többen felhozták a franciaországi tüntetéskultúrát (bár inkább viccesen), és a romániai pedagógussztrájk eredményességét.

„Ha tényleg nem mennénk iskolába, ha tényleg nem tanítanának a tanárok, talán az hatna. Bár persze akkor megint a diákoknak lenne rossz, mert nem tudnának tanulni” - bizonytalanodott el egyikük, amikor azt kérdeztük, mégis milyen eszközökkel lehetne nyomást gyakorolni az oktatás ügyében döntést hozókra.

„Örülünk egymásnak, hogy végre újra találkozunk. Az szerintem természetes, hogy nem mindig a beszédekre figyelünk, inkább egymás közt dumáljuk meg, hogy kinél mi a helyzet a suliban, hogy mit lehet még csinálni” - mondta egy 16 éves lány. Mellette ülő egyik barátnőjét egy éve ismerte meg, pont egy tüntetésen, tényleg örültek neki, hogy megint találkoztak.

Egy másik üldögélő csoportban is szkeptikusabb hangvétellel szembesültünk. „Valami agresszívebb megmozdulás kéne, mert ez már nem elég” - fogalmazott egy fiatal lány, de azért hozzátette: fontosnak tartják, hogy eljöjjenek ezekre az eseményekre is, a sok civil szervezet összefogása viszont szerinte nem kifejezetten jó irány, mert ha minden másról is szó esik, az elviszi a figyelmet az oktatás ügyéről. Ahol most rettenetesen nagy a baj.

Innen gördül tehát tovább őszre a tiltakozás, a tanévnyitó mindenesetre azt biztosan megmutatta, hogy van miről beszélni, és van, aki beszéljen is a problémákról. Azt pedig, hogy a sok mondanivalóból átüti-e bármi a társadalom ingerküszöbét, és lesznek-e valóban olyan volumenű megmozdulások, mint amilyenek az előző tanévet tematizálták, egyelőre megjósolhatatlan.

Az EDF és az őt segítő szervezetek mindenesetre folyamatosan toborozzák az aktivistákat, a fővárosban és vidéken is.