Nagyon messze van már Orbán Viktor attól a miniszterelnöktől, aki 1998 és 2002 között volt, és ez igaz a retorikájára is. A fasiszta hangulatú kvótakampány után például – a politikai ellenfeleit parazitáknak nevező – Orbán már az etnikai homogenitás védelméről szónokolt, és ez annyira erősre sikerült, hogy a kormányzat utólag meg is próbálta letagadni.

Az Európai Bizottság szociáldemokrata alelnöke, a jogállamiságért és az alapjogokért felelős uniós biztos, a holland Frans Timmermans egy májusi interjúban már azt mondta, Orbán antiszemita hangokat ütött meg Brüsszelben, amikor szerinte félreérthetetlenül sorosozott. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija ezzel nem értett egyet.

A vádat következetesen visszautasító Orbán pedig többször is leszögezte, hogy a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen, és ezt bizonyítva például utasította a belügyminisztert, hogy lépjen fel a zsidózva fenyegetőző Zagyva György Gyula ellen (aki válaszul feljelentette Orbánt hivatali visszaélés miatt). A kormánypropagandában pedig ezzel párhuzamosan elkezdték sulykolni, hogy Magyarországgal szemben előhúzták az antiszemita-kártyát: erről beszélt Soltész Miklós államtitkár, Vejkey Imre KDNP-s frakcióvezető-helyettes és Bayer Zsolt, illetve erről írt a Magyar Idők és a Pesti Srácok is.

Kedden viszont, amikor a Fidesz vezérkara a Bálnában előrehozott évértékelőt tartott, hogy lezárják a nemzeti konzultációs kampányt, a Horthy Miklóst egy héttel korábban kivételes államférfinak nevező Orbán Viktor új mélypontot ért el. A Fidesz aktuális világképét ismertetve ugyanis egy új, vagy legalábbis az eddigieknél egyértelműbb üzenetet fogalmazott meg a beszédében. Először még csak az általa maffiahálózathoz hasonlított civil szervezetekről szólva budapestizett egyet lesajnálóan a budapesti(!) rendezvényen: „A jobb sorsra érdemes budapesti szerecsenmosdatók egyre szomorúbb látványt nyújtanak.”

Pár perccel később viszont sokkal komolyabb és kézzelfoghatóbb üzenetet küldött a magyarországi zsidóságnak/zsidóságról. Éppen megint Soros Györgyről beszélt – akiről olyanokat mond, hogy „magyar, tehát eszes”, meg hogy „Magyarországra és személy szerint” Orbánra dühös –, amikor közbevetette, hogy: „Figyeljünk arra is, hogy ellenfeleink bevetették az antiszemita kártyát. Ezt visszautasítjuk. Ennek a vitának nincs faji vagy származási alapja. Mi ilyen alapon egyszerűen nem vitázunk. Számunkra az érvek súlya és nem az érvek gazdájának származása számít. Mindenki ismeri a kormány álláspontját, az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciát.”

Eddig tehát nincsen új retorikai elem, ám ezután rögtön ezzel jön: „Mindannyian tudjuk, hogy a magyarországi zsidó polgártársaink közössége a kormány védelme alatt áll, s amíg mi felelünk az ország közállapotaiért, erre a védelemre ők mindig számíthatnak is. S bár ezt az ingoványos terepet jó minél hamarabb elhagyni, annyit azért jegyezzünk meg, hogy akik antiszemitizmussal támadnak bennünket, a migránsokkal valójában tízezres kontingensekben szállítják be az antiszemitizmust Európába.

Migránspolitikánk tehát az európai zsidó közösségek érdekét is szolgálja, és ez akkor is így van, ha ők nem állnak ki nyíltan az elemi érdekeik mellett, és szótlanul tűrik, hogy az őket is védelmező magyarokkal szemben méltánytalan támadások történjenek.”

Orbán tehát az utolsó mondattal azt állítja, hogy a kormány a zsidók érdekeit is szolgálja, pedig ők fordított helyzetben lapítanak, és nem állnak ki a magyarokért. Ezt nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy:

„Megvédjük a zsidókat, pedig meg sem érdemlik.”

A magyar embereket egyébként a kormánykommunikációval ellentétben semmilyen külföldi támadás nem érte, egyedül a kormány, EU-s szabályokkal szembemenő politikáját, így aztán több sebből is vérzik Orbán elmélete, ami szerint a zsidóknak bármit is kellene tenniük.

Bár mostanra a Jobbik programját másoló Fideszben Csurka István, a MIÉP antiszemita alapítója is hivatkozási alap lett, ennek ellenére, ahogy például Vona Gábor lebuzizásánál, úgy most sem kell azt feltételezni, hogy a miniszterelnök meggyőződésből szúr oda a zsidóknak. Lehet, hogy ez inkább csak egy tipikus, félelmekre építő finkelsteini üzenet egy olyan országban, aminek 29 százaléka antiszemita. Ebből a tavalyi cikkünkből kiderül, hogyan állapítható meg, mi antiszemitizmus, és mi nem az. Az antiszemitizmus történelmi és szociológiai hátteréről pedig ezt a 2014-es írást érdemes elolvasni.

Summa summárum: hablaty, blabla

Ezek után már csak apró érdekesség, hogy a beszéd alábbi részletei alapján Orbán Viktor, a magyar nyelv nagymestere már Németh Szilárd szellemi szintjén van:

• „Ne legyünk naivak, a humanitárius blablát nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, ha egy ilyen pénzügyi spekulánsról van szó.”
  
• „Olaszországban ezt már nyíltan tárgyalják, s a többi országban is egyre nehezebb elleplezni, hogy az embercsempészek és az illegális bevándorlást segítő, úgynevezett NGO-k egy közös maffiahálózatot alkotnak.”
  
• „Summa summárum: az európaiak európai Európát akarnak, az eredeti, az alapítók Európai Unióját akarjuk, nem pedig egy brüsszeli királyságot.”
  
• „Most is van ilyen magát felsőbbrendűnek képzelő, elszánt és sikeres pénzember a háttérben. Pechünkre éppen egy magyar, Soros Györgynek hívják. Pech ez, mert úgy is lehet látni, mintha egy belmagyar vitáról lenne itt szó, de valójában egy Európa jövőjéről szóló vita hullámverésében állunk, méghozzá kötésig. Magyar, tehát eszes.”
  
• „A valóság az, hogy Soros György egy kiterjedt maffiahálózatot működtető spekuláns, aki Európa békéjét és jövőjét veszélyezteti. A migráció neki jó üzlet, s még jobb lenne, ha mi nem akadékoskodnánk. Magyarországra és személy szerint rám azért annyira dühös, mert mi a nagy tervének és nagy üzletének útjában állunk. Beszéljünk egyenesen, erről van itt szó.”
  
• „És hogyha a magyarok, a magyar családok, Magyarország biztonságáról, mai és holnapi biztonságáról van szó, akkor számunkra ott nincsen pardon, akkor nincs kimagyarázás, nincs filantróp blabla, liberális hablaty, akkor csak jog van, törvény, erő és védekezés.”
  
• „Soros mindent el fog követni, hogy Magyarországon olyan kormány legyen, amelyik úgy táncol, ahogy ő fütyül, amelyik lebontja a kerítést és megnyitja a határokat az illegális bevándorlók előtt. A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a Jobbikot is befogta a hálójába.”
  
• „Zárójelben jegyzem meg, hogy eközben Magyarország erejét meghaladó módon segíti a bajba jutott térségekben élő keresztény közösségeket pénzügyi és egyéb adományokkal, és az ország teherbíró képességét meghaladó arányban fogadunk be ezekből az országokból is, számos muszlim országból is állami magyar ösztöndíjjal külföldi hallgatókat. Sok százan tanulnak ma az Önök, magyar adófizetők pénzén az ezekből az országokból érkező diákok itt, Magyarországon.”
  

És még ebből az erős mezőnyből is toronymagasan kiemelkedik ez a részlet:

„Tisztelettel köszöntök mindenkit Szent László királyunk születése napján. Mielőtt mondandómra térnék, illő és érdemes megemlékeznünk országépítő királyunkról. Szent László megerősítette a magyar államot, amelyet megvédett minden külső támadástól és belső ármánytól, a hatalmasságok között reálpolitikát folytatva biztosította országunk függetlenségét. Stop Brüsszel. Megvédte a magyarokat a nomád népek pusztításától. Stop migránsok. A Szent István-i úton haladva megerősítette a magyar állam és a magyar nemzet identitását. Stop Soros. Ezer éve járnak a magyarok ezen az úton, és erről az útról mi, mostani magyarok sem akarunk letérni.”