Irán még nem bosszulta meg Szulejmáni halálát

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Kb. 2 éve Kászim Szulejmáni beszédet mondott Teheránban egy szertartáson, amin a 10 évvel korábban megölt Imád Mugnije, a Hezbollah egyik vezető parancsnokának a halálára emlékeztek. A férfival a szíriai Damaszkusz szívében egy autóbomba-robbanás végzett, amit a CIA Izrael támogatásával hajtott végre.

Szulejmáni – aki mögé Mugnije portréja volt kitéve Jeruzsálem panorámájával szemben – vezető iráni tisztviselőknek és az Irakban, Libanonban, a palesztin területeken, Szíriában és Jemenben operáló Irán-barát milíciák képviselői előtt arról beszélt, hogy Mugnije „egy legenda”, aki az iráni ún. ellenállási tengely gyakorlatilag összes eredményéért felelt. Ilyennek nevezte például a Hezbollah és a Hamász felépítését, hogy azok félelmetes fenyegetést jelentsenek Izraelre.

Szulejmáni azt mondta: „Az ellenség tudja, hogy Imad vérének megtorlása nem egy rakéta kilövése vagy egy szemet szemért alapon elkövetett merénylet. Imad véréért a büntetés a cionista entitás felszámolása.”

Ali Hámenei ajatollah és Kászim Szulejmáni 2015. március 27-én.Fotó: khamenei.ir/AFP

Az Atlantic cikke szerint érdemes felidézni Szulejmáni szavait, miután az amerikaiak az év elején dróntámadással végeztek az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű különleges egységének vezetőjével, aki 23 éven át vezette a különleges erőket és az iráni hírszerzést. Szulejmáni, Mugnije és a Hezbollah mostani vezetője, Haszan Naszralláh vezette Irán stratégiai katonai akcióit a Közel-Keleten, így a mostani merénylet hatalmas érvágást jelent Iránnak.

Irán arányos választ ígért, de eddig csak annyi történt, hogy Irakban két amerikai támaszpontra kilőttek 22 rakétát, és ezek nem is jelentettek veszteségeket. Ez viszont még csak a kezdet, ahogy Szulejmáni mondta, nem elégszenek meg egy válaszcsapással vagy egy bosszúból elkövetett merénylettel. Mugnije halála után négy évvel, 2012 nyarán például a Hezbollah öngyilkos merénylője megölt öt izraeli turistát és egy sofőrt egy bulgáriai üdülővárosban, és amerikai meg izraeli tisztek szerint ez a Mugnije, illetve iráni atomtudósok halála miatti bosszú része volt.

„Sok üzenetet kaptunk a testvéreinktől az ellenállásban, akik engedélyt kértek, hogy mártírakciót hajthassanak végre” Szulejmáni halálának megtorlására – mondta a kémfőnökre emlékezve egy libanoni beszédében Naszralláh, aki szerint a bosszú „hosszú csata” lesz. A Szulejmániért tartott megemlékezésen azt ígérte, megtorolják a halálát, és koporsókban küldik haza a régióból az amerikai katonákat.

A Szulejmánival végző csapásban meghalt az iraki Abu Mahdi al-Muhandisz, az iráni támogatású iraki milíciák ernyőszervezetének, a Népi Mozgósítási Erőknek a vezetője is. Irán megtorlási képességét azért korlátozza, hogy Irakban a lakosság többsége Irán-ellenes, a hosszú háborúskodás nem múlt nyomtalanul, illetve az etnikai határvonalak is fontosak, tudnillik hiába síita az irakiak többsége, a nemzetiségük arab és nem perzsa, nem feltétlenül lelkesek a szintén síita Irán térfoglalásától. Nemrég iraki síita milíciák iráni missziókat támadtak meg Bagdadban és Irak déli részén. Az iraki Irán-ellenes síiták a szomszédos persza államot és az általa támogatott milíciákat meg pártokat azzal is vádolja, hogy szerepük van 500 iraki kormányellenes tüntető meggyilkolásában. Az Irán-barát kormány elleni demonstrációkat brutális erőszakkal próbálják megtörni. Őket teszik felelőssé az Irakot elárasztó korrupcióval is, de Trump Iránnal és az iraki szövetségeseivel szemben kiszabott gazdasági szankciói is korlátozzák az irakiak mozgásterét.

Hasonló a dinamika Libanonban is, ami a Hezbollah, Irán legerősebb külföldön támogatott fegyveres szervezetének otthona. A Hezbollah, amit 2000-ben még ünnepelték, amiért felszabadította Libanon déli részét az izraeli megszállás alól, ma sok libanoni szemében annak a korrupt, rosszul működő, szektás politikai osztálynak a részét képezi, ami az országot a teljes gazdasági összeomlás szélére sodorta.

A főleg síiták által lakott dél-libanoni Nabatijja és Türosz városában, amit többnyire a Hezbollah támogatóinak bástyájaként tartanak számon, sokan csatlakoztak is a hónapok óta tartó tüntetésekhez.  Ali al-Amine újságíró és politikus, aki a libanoni síiták között az egyik leghangosabb kritikusa a Herzbollahnak, az Atlanticnek azt mondta: „Az uralkodó hangulat most az, hogy: »Adj nekem pénzt, kimegyek az utcára, kántálok Amerika ellen, és egyetértek minden logikátlan javaslatoddal. De te nem akarsz pénzt adni, és így is azt akarod, hogy utcára menjek Amerika ellen. Nem.«”

Egy síita lány Szulejmáni képével tüntet az Egyesült Államok ellen az iraki Lehorban 2020. január 12-én.Fotó: Arif Ali/AFP

Irán most valószínűleg azzal van elfoglalva, hogy csökkentse Szulejmáni meggyilkolásának a hatását: betömi a lyukakat, és próbálja csökkenteni a hírszerzés és a biztonsági apparátus sebezhetőségét. Eközben talán megpróbálja csökkenteni a feszültséget a regionális ellenségével, a szunnita Szaúd-Arábiával, illetve a régió más szunnitáival, akikkel azután romlott tovább Irán kapcsolata, hogy segített a szíriai elnöknek, Bassár el-Aszadnak fellépni a 2011-ben főleg szunniták által elindított felkeléssel szemben.

A Hamász korábban összeveszett Szíriával a polgárháború miatt, de ha Teheránnak végre sikerülne őket kibékíteni, azzal fokozhatná a nyomást Izraelen. Aszad tudja, hogy a túlélése csakis Irán és Oroszország támogatásától függ, Teherán pedig Irán után Szíriát tartja a legfontosabb országnak az „ellenállás tengelyében”. 

Az Atlantic cikke szerint az USA, Izrael és a szövetségeseik (és mindazok, akik Irán regionális stratégiájának útjában állnak) ellen idővel biztosan meggpróbálkoznak majd megtorló akciókkal, de ezek valószínűleg olyan rejtett műveletek lesznek, amiket nagyon nehéz lesz visszavezetni Teheránig. Bizonyos értelemben visszamennének az alapokhoz, a Mugnijének tulajdonított technikákhoz, a hagyományos katonai csapások helyett a robbantásokhoz és az orgyilkosságokhoz.

Egy nő vitatkozik egy rendőrrel egy teheráni tüntetésen január 11-én.Fotó: Mona Hoobehfekr/AFP

Szulejmáni halála látszólag egységbe kovácsolta az amúgy megosztott Iránt, és amikor az ország a 3 napos gyász után egy korlátozott ellencsapással reagált az amerikai csapásra, úgy tűnt, a világ megértését is kivívták. De ezt a jóindulatot sikerült elpazarolnia az iráni vezetésnek, ugyanis napokig próbálta eltusolni, hogy véletlenül kilőttek egy ukrán utasszállítót. Teheránban, majd az ország többi nagyvárosában szombaton kezdődtek tüntetések, miután a kormány hivatalosan is beismerte, hogy a múlt szerdára virradó éjszaka az iráni légvédelem lőtte le az ukrán légitársaság Teheránból felszállt Boeing 737-esét, amin főleg iráni és kanadai állampolgárok utaztak. Szemtanúk szerint hétfőre virradóra éles lőszerrel oszlatták a tüntetőket, a hazudozás miatt pedig sorra felmondtak az iráni közmédia bemondói. (Atlantic)