Jó reggelt! Szép tavaszi napunk lesz, Donald Trump nélkül.
Vége. Minden QAnon-hívő nagy bánatára Donald Trump szerda reggel egy „Visszatérünk”-kel elbúcsúzott Washingtontól, és elrepült floridai birtokára. A következő négy év egyik nagy kérdése, hogy mit kezd vele és örökségével Amerika. Mindenesetre most jól fog esni egy kicsit nem vele foglalkozni.
Néhány órával Trump távozása után, minden korábbinál szigorúbb biztonsági intézkedések közepette, egy nagyon hideg washingtoni napon beiktatták hivatalába az USA 46. elnökét, Joe Bident, és 49. alelnökét, Kamala Harrist. Az utóbbira a szokásosnál érezhetően nagyobb írányult, hiszen ő a történelem első női, ráadásul színesbőrű alelnöke, és mert teljesen nyilvánvaló, hogy jó esélye van arra, hogy ő kövesse a 78. éves Bident a Fehér Házban.
A ceremónia fő üzenete a nemzeti egység volt, Biden is ezt hangsúlyozta első beszédében, és valamennyi felszólaló, még a republikánusok oldaláról is utalt arra, hogy elég a megosztottságból. Ugyanakkor voltak a beiktatásnak szimbolikus, a Trump-korszakkal látványosan szakító epizódjai is. A legjobb példa erre a 23 éves fekete költőnő, Amanda Gorman volt, aki maga adta elő „A domb, amit megmászunk” című versét.
A következő négy évben majd kiderül, hogy megvalósítható-e, de Biden minden jel szerint arra készül, hogy visszazökkentse Amerikát a „rendes” kerékvágásba, visszaforgatva az idő kerekét 2016 végére. Ha Donald Trump csak egy furcsa kilengés volt Amerika történelmében, és nem valami olyasmi, ami most már valamilyen formában örökre velük lesz, Biden sikeres lehet. Talán egyébként is.
Az új elnök mindenesetre a beiktatási ceremónia után nekilátott a teendőinek, és aláírt három, szimbolikus üzenetű rendeletet, amelyek mind a Trump-korszak legrosszabb döntéseit igyekeznek semmissé tenni.
De nem csak aláírt, hanem:
Bombahírnek tűnik, de nem biztos, hogy az. Szerdán a magyar hatóságok engedélyezték az oxfordi és az orosz vakcinák használatát az országban, mindkét oltóanyag esetében az EU-ban legelsőként. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy meg is fogják kezdeni ezek használatát.
Az oxfordi vakcinát gyártó AstraZenecával ugyanis van külön szerződése az Európai Uniónak, ami azt jelenti, hogy a tagországok külön, a közös beszerzést megkerülve nem köthetnek szerződést a céggel. Elvileg tehát meg kell várni, amíg az EU-s hatóság engedélyezi a vakcinát, és csak ezután kezdődhet a szállítás az Unióba. Tehát mi is csak akkor fogunk tudni oltani, amikor mindenki más Európában.
Ennél is bonyolultabb az orosz Szputnyik V-vakcina ügye, ami az OGYÉI-től ideiglenes használati engedélyt kapott, de a Nemzeti Népegészségügyi Központnak is mondani kellene róla valamit, ami néhány hétig még eltart. De ezek után is nyitott kérdés marad, hogy egyáltalán mennyit tudnak ebből az oroszok leszállítani, ki akarja majd ezt itthon beadatni, és egyáltalán hogy fogjuk hatékonyan beadni egy olyan országban, ahol a hivatalos adatok szerint eddig több védőoltást adtak be, mint ahány embernek elegendő dózis megérkezett.
Nem csak nálunk megy ez nehezen.
További vakcinahírek:
Miután mindenki elborzadt azon, hogy milyen giccses Putyin titkos palotája, amiről Alekszej Navalnij publikált számtalan kínos részletet, érdemes azzal is foglalkozni, hogy miből futja minderre az orosz elnöknek.
Navalnijék ugyanis azt is összeszedték, hogy mindez mibe kerülhetett, és miből tudja mindezt finanszírozni Putyin. A vityilló, amiben 250 ezer forintos vécékefe és 41 milliós asztal is van, papíron egyáltalán nem az elnöké, hanem egy fedőcégek garmadájával megbolondított céghálóé. Ennek bonyolult tulajdonosi struktúrája azonban ezer szálon köthető Putyin családtagjaihoz, legrégebbi bizalmi embereihez, akik egy részét mint alacsony rangú KGB-s tiszt ismerte meg.
Magyarországon ilyen diktátorluxus nincs, de azért érdemes megtekinteni a most mindenféle jogi gondokkal küzdő fideszes parlamenti képviselő, Boldog István egykori hivatalát. Az hagyján, hogy lehallgatókészülékeket is találtak benne, de van benne egy tavacska, azon egy hidacska, azon pedig az alaptörvényke asztalocskája.
Most már egészen pontosan látjuk, hogy mekkorát pusztított Magyarországon a járvány második hulláma. 2020 szeptembere és decembere közt az előző év átlagánál 11696-tal többen haltak meg az országban. Ebből 8546 a hivatalos covid-áldozatok száma, a valóság ennél minden bizonnyal több.
Orbán Viktor – milyen meglepő! – háborús metaforákat használ a járványhelyzet leírására. Nem mintha nem harcolna, háborúzna, csatázna mindennel 2010 óta, de most egy kutató szépen felmérte, hogy a miniszterelnök, és rajta keresztül a sajtó is, hogy beszél egy egészségügyi katasztrófáról. Az elemzett interjúkban Orbán 119 metaforát használ, ezek 92 százalékban valamilyen harci eseményre utaltak.
Hasonlóan hasznos járványügyi tudományos eredmény ez a kis kalkulátor, amely szépen megmondja, hogy milyen eséllyel kapod el a koronavírust különböző beltéri élethelyzetekben.
Hiába állította nem sokkal korábban még az ellenkezőjét, január elején a kormány mégis nekiállt a három nagy vidéki tudományegyetem alapítványi kiszervezésének. A Pécsi, a Szegedi és a Debreceni Tudományegyetem vezetőit Palkovics László innovációs és technológiai miniszter biztosította arról, önkéntes a csatlakozás a modellváltó egyetemekhez.
Neuberger Eszter cikkéből kiderül, hogy az egyetemek rektorai igyekeznek lehetőségként beállítani a „magánegyetemmé” alakulást az intézményeik szenátusának, akiknek a napokban kell arról dönteniük, beleállnak-e a modellváltásba. Feltételeket vinnének a kormány tárgyalóasztalához: beleszólást kérnek az alapítványi kuratórium tagságának kialakításába, és ígéretet, hogy az egyetemekhez tartozó klinikai központok az egyetemeknél is maradnak. A gond csak az, hogy a kormány épp olyan kuratóriumok kezébe készül adni az egyetemek irányítását, amiket aztán ezek az ígéretek egyáltalán nem kötnek.
Hasonlóan lehangoló hírek Magyarországról:
Több hónapig nem tudta a világ, hol van Kína leggazdagabb embere, Jack Ma. A milliárdos most felbukkant egy jótékonysági eseményen, ami ahhoz elég volt, hogy cége, az Alibaba részvényeinek értéke hatalmasat ugorjon. A viharfelhők eloszlatásához viszont nem, továbbra sem világos, hogy mennyire romlott meg Ma és a pekingi vezetés kapcsolata, és az utóbbinak mi a szándéka az előbbivel.
Máshol: