Ez a hétvégi hírlevelünk azoknak, akik olvasgatással, képnézegetéssel vagy podcasthallgatással is töltenék ezt a kora nyárias hétzárást. Az elmúlt hét nap nekiülősebb anyagait ajánljuk a 444-ről. A hétvégi és az egyéb hírleveleinkre itt lehet feliratkozni.

Kezdjük azokkal, akik podcastolnának. Az egyházon belül történt és agyonhallgatott molesztálásokról egy remek Makrót is író Urfi Péter a Csurgó Dénes vendége volt a Newsroomban. A Hiába hoz szabályokat a pápa a gyerekek védelmében, ha a püspökök nem tartják be azokat címet kapó beszélgetésben szóba került az is, hogy a 444 fennállása óta először látogatott a szerkesztőségbe egy egyház vezetője, Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, hogy az érsekségében történt gyermekbántalmazási ügyről adjon interjút Urfi Péternek. A másik téma pedig Ferenc pápa jövő hétvégi magyarországi látogatása volt.

A pápalátogatás felvezetése volt a Szólj be a pápának című jezsuita rendezvény is. Fődi Kitti tudósítása szerint melegházasságról, a cölibátus eltörléséről, papi pedofíliáról és a Pető-üggyel kapcsolatban is voltak kérdések a Párbeszéd házában tartott beszélgetésen, amelyre elsősorban fiatalok mentek el. Hogy a jezsuiták által megválaszolt kérdések aztán valóban eljutnak-e a pápához, azt nem tudni, de Kitti a ChatGPT is bevetette.

Aki lemaradt a múlt hét végén a könyves podcastnak arról a részéről, amiben ezúttal nem a szöveg, hanem a kép, még pontosabban az illusztráció volt a téma, az itt tudja pótolni. Új Borízű vasárnap jön, felvezetésként a múlt heti itt hallgatható vissza.

Vizuális vonalon maradva: Bankó Gábor fotográfus még a múlt hét végén járt az első Aszex Pride-ot, „Még soha nem basztak meg rendesen, impotens vagy, traumatizált vagy, csak egy jó pszichológus kell" című képgyűjteménye itt tekinthető meg.

És ha már utcai tevékenység, Bankó megtekintette Bódog Bálint kollégánkkal a Kutyapárt tüntetését a legalizálásáért, nyilván április 20-án.

Vérnyomásemelőbb a balatoni kommandónk, Boros Juli és Németh Dániel bejelentkezése a magyar tenger partjáról. Betonból úgy még nem épített senki karibi hangulatot, ahogy Szántódon a Balaland megálmodói, igaz, betonból eddig nem is nagyon próbálta ezt senki, a végeredményt látva érthető módon.

A 444-es vízparti duó másik mutatnivalója a 4iG alelnökének a balatoni telkén talált káprázatos megoldás, amivel a világ legkisebb vadfolyosóját két úgynevezett gazdasági épület közé.

Fővárosi ügyek

Akadt még azért a héten olyan téma, amin elcsodálkozik az ember, akár 2023-ban is. Ács Dániel írt meg 5 okot, hogy miért is aggályos az, Karácsony Gergelyék kivizsgálták, majd néma bólintással tudomásul vették, hogy Tarlós István idejében egy bűnszervezet épült be a BKV-ba. A BKV belső vizsgálata szerint minden a legnagyobb rendben volt.

Szerdán Karácsony Gergely egyébként bejelentette, hogy beperlik a kormányt és a főváros nem fizet be 25 milliárd forintnyi adót.

Tóth-Szenesi Attila a múlt egy régebbi, de szintén fővárosi darabjára hívta fel a figyelmet. Mi lesz a sorsa a Baross téri felüljárónak, amit már 1967-ben, megépítése előtt két évvel is nagyon magas helyről bíráltak?

És ha már a múlt. Ungváry Krisztián történelmi sorozata eljutott az ügynökügyig. Ahogy arra számítani lehetett, másfél óra alatt bebizonyította, hogy az állambiztonsági múlt feltárásának elsunnyogásában a komplett magyar politikai elit sáros, de beszélt arról is, hogy Torgyán József milyen példásan bánt az őt beszervezni akarókkal. (Kiderült az is, hogy Deutsch Tamás viszont tuti, hogy nem menne át egy történelem érettségin.)

És bár budapesti iskola, a téma túlmutat a helyszínen. A tanárok lobbizásán múlt, hogy a Budapesti Zsidó Hitközség nem vehette át az újlipótvárosi Herman Ottó általános iskolát: mindössze a szülők 20 százaléka szavazott a változásra. Hogy miért alakulhatott ez így, arról Szily László írt részletesen.

Egy tragédia mutatta meg, hogy mennyire rosszul bánunk a nevelőszülőkkel és a gyerekekkel is. Szurovecz Illés a Nyíregyházán megfulladt kétéves kisfiú történetét beszélte át Szlankó Violával, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatójával.

Háború és békétlenség

Attól még, mert Amerikai nyomásra végül a magyar kormány is kiszállt az orosz kémbankból, ezzel pedig fel is adta budapesti székhelyét a pénzintézet, a magyar álláspont jottányit sem közeledett a nyugatihoz. Persze, alaposan meg van alapozva az oroszbarát álláspont, ahogy azt a Lakmusz bemutatta Az Ultrahang sikerreceptje: Nógrádi György, a Hit Gyülekezete körüli médiabirodalom és egy jó adag dezinformáció című cikkében.

Dienes Gábriel azt mutatta meg, hogy milyen szélsőségesen eldurvult a párbeszéd a háborúban álló Ukrajna és Orbán Magyarországa között. Valóban nehéz lehet megmagyarázni egy, a megszállók ellen küzdő ukránnak Gulyás Gergelynek a kormányinfón elmondott szavait, miszerint háborúpárti az, aki addig folytatná a harcot, amíg az agresszor oroszok ki nem takarodnak Ukrajnából. (Más kérdés, hogy Gulyás szavait mennyire kell komolyan venni. Rényi Dániel kérdéseire például faarccal bemondta ugyanezen a kormányinfón, hogy az állami hirdetések 10 milliárdjait Rogánék olvasottság és nézettség alapján osztják szét a sajtóban, miközben ez nyilvánvalóan nem igaz. Érdemes megnézni a hatperces jelenetet.)

Visszatérve a háborúhoz: a világ arra figyel, hogy lesz-e ukrán tavaszi offenzíva. Ennek esélyeiről Rácz András írt. Szerinte a földrajz is beleszól abba, hogy melyek lesznek a nagy tavaszi ukrán ellentámadás legfontosabb célpontjai. Orbán pedig arra figyel, hogy a NATO és Ukrajna kapcsolata annak ellenére egyre szorosabb, hogy ő ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel. És fel is tette a kérdést.

Oroszországban mindeközben digitális gulág épül. Ahogy Gazda Albert fogalmazott: az elektronikus behívók elől nem lehet elbújni, de ez csak a kezdet. Amiről valójában szó lehet, az nem a katonai nyilvántartás rendszerének modernizálása, hanem az ország polgárai feletti totális digitális kontroll kereteinek kialakítása. Az emberekből ennek nyomán egységnyi élőerő lesz, kétkezi jobbágy és semmi több.

Nem orosz-ukrán háború, hanem valami nagyobb dolog, amibe Macron francia elnök beledurrantott. „Mintha gránátot dobott volna a nemzetközi diplomácia közepére” - szól egy értékelés azután, hogy a francia elnök Kínából hazafelé Tajvanról nyilatkozott. Horváth Bence cikke szerint Macron nem először háborítja fel saját szövetségeseit: miközben Európa stratégiai önállóságát hangoztatja, sokak szerint épp azt ássa alá óvatlan megszólalásaival.

Pénzek és pénzemberek

A magyar infláció továbbra is köszöni szépen, jó erőben van, messze lepipálja a vézna, gyengécske európai áremelkedést. Fájdalmas adatok arról, hogy az EU-ban 8 százalék az infláció, nálunk majdnem 26, az élelmiszerinflációs összehasonlítás pedig elveszik a kedvet az evéstől.

Surányi György volt jegybankelnök összeszedte, hogyan juttatta el pár év alatt az erőltetett növekedés Európa legdurvább drágulásához az országot.

Talán nem meglepő, de - mint ahogy Magyari Péter bemutatja - úgy alakult, hogy Magyarországon ismét azok jártak jól, akik nem gondoskodtak magukról. Májustól a felénél is kevesebbe kerül az áram és a gáz azoknak a fogyasztóknak, akiket tavaly kizártak a rezsicsökkentésből, de azóta sem szerződtek piaci szolgáltatóval. Az MVM novemberben még szerződéskötésre buzdította őket, most viszont pénzügyi segítséget nyújt azoknak is, akik nem tettek semmit.

Ha drágább is az étel, a kormányzati repülőgép azért jár-kel a világban. De akkora titok, hogy Orbánék mennyiért repülnek, hogy még az adatvédelmi hatóság sem bírta kideríteni: Szél Bernadett 2021 ősze óta küzdött, hogy megtudja, mennyibe kerülnek Orbán és Szijjártó utazásai a Magyar Honvédség repülőivel. De a minisztériumok azt állítják, ők nem tudják, csak kifizetik. Aztán módosították a törvényt, hogy többet kérdezni se lehessen.

A vidáman repkedő kormány és köre kapcsolatépítésére egy példa: miért találkozott Novák Katalin nemrég Trump párton belüli fő ellenfelével, és a messze leggazdagabb amerikás magyarral? Szily László portréja Péterffy Tamásról.

Vagy ott van A jobboldal harcosa, akinek már a „woke” sem elég fenyegető kifejezés. Plankó Gergő írt Chris Rufóról, aki tudja, hogyan kell politikai csatateret csinálni az iskolákból előbb a társadalmi-faji egyenlőtlenségek, aztán a genderügy mentén. Most Magyarországon szerez tapasztalatokat.

De hogy példát is mutassunk. Herczeg Márk a körömkirály Nagy Ő-ről ír, a parfümben edzett non-profit influenszerről, aki megtalálta az élet nagy titkát: akármennyire nehéz is, milliárdosként is meg kell próbálnunk élvezni az életet. Jákob Zoli dolce vitája vitán felül az emberi evolúció legmagasabb fokát jelenti.

Testi és lelki dolgaink

Horváth Bence arról írt, hogy pár napos kora óta bilire teszik a gyereküket, és egy évvel később már látni, hogy miért jártak jól. Az angol neve után itthon is csak EC-zés néven terjedő módszer lényege a felismerés, hogy a gyerekek már egészen kiskorukban sem szeretnek a saját pisijükben meg kakijukban ülni.

Bede Márton pedig hosszú idő után írt szeretett klubjáról és annak ősi ellenségéről. Egy nevetségesnek tűnő összefeszülés és ami mögötte van: Mi köze Francónak és a Real Madridnak ahhoz, hogy a Barcelona bíróknak fizet?

Jöjjön még egy

• könyvajánló Fődi Kittitól (Sosem írtak még ilyen szórakoztatóan a depresszióról)
• filmajánló Kiss Imolától (Amitől félünk: az anyánktól, a magánytól, a barna pókoktól, saját magunktól)
• és egy perajánló, szintén az Imolától (Pszichothriller Arkansasban: volt páciensek szerint egy ismert pszichiáter fogva tartotta őket a kórházban).