Október elején jelentette be a BDPST Zrt., hogy a Botaniq hotelt üzemeltető leányvállalatánál zajlik „az üzleti modell finomhangolása”, ami praktikusan azt jelenti, hogy a Pest megyei Turán álló kastély ezentúl csak rendezvényhelyszínként üzemel. Még praktikusabban pedig azt, hogy az itt korábban működő szállodának vége, az alkalmazottak jó részét pedig elbocsátják. Ezzel a bejelentéssel hivatalosan lezárult egy fejezet a magyar idegenforgalom és főnemesi jelmezbál történetében.

A még Ferenc József által bárói rangra emelt zsidó Schossberger család által a 19. század végén épített kastélyt 2015-ben vette meg valaki, aki nagyon közel állt Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz. Mire a Botaniq 2020-ban megnyílt, már nem is rejtegették, hogy mit ad isten, tényleg Tiborcz a tulaj, bár a cégháló szövögetése közben olyan figurák is felbukkantak, mint a rejtélyes halált halt szaúdi „üzletember” Ghaith Pharaon.

A BDPST csoportnak, amelynek kreatív igazgatója maga a miniszterelnök legidősebb gyermeke, Orbán Ráhel, nem a Botaniq az egyetlen ötcsillagos szállodája az országban. Ezekről az utóbbi években alapvetően akkor hallhattunk, amikor újabb és újabb állami milliárdokat nyeltek el, valamint amikor az éves beszámolókból kiderült, hogy ezek a szállodák mennyi veszteséget termelnek.

Senkit sem érhetett meglepetésként, hogy a Botaniq pont abban az évben fuccsolt be, amikor a magyar költségvetést gyakorlatilag havonta kell újraírni, és már tényleg csak arra jut pénz, amire muszáj. Muszáj alatt azt értve, amire szükség van Orbán Viktor rajongóinak megőrzéséhez és a 2026-os választási győzelemhez. A Botaniq nyilvánvalóan nem ilyen projekt, bár a most elbocsátott alkalmazottak nem biztos, hogy másfél év múlva a Fideszre fognak szavazni.

A turai kastély befuccsolása annak a szimbóluma, hogy ezek az emberek akkor sem tudnak valamit jól megcsinálni és üzemeltetni, ha közben folyamatosan támogatják magukat más pénzével. A kárörvendéstől azért mindenkit óvnék, mert ahogy legutóbb a szintén Tiborcz Istvánhoz köthető irodakomplexumok esetében kiderült, a végén úgyis az adófizetőknek kell a zsebükbe nyúlniuk. Ha 600 milliárd kell, akkor annyi kell. De az irodaházak története is csak erősíti az érzést, hogy ezek a más zsebéből gazdagodó emberek képtelenek vigyázni a pénzre, nemhogy még fialtatni is. Az ország egyik leggazdagabb embere, Tiborcz István, valamint a vendéglátóipart Svájcban kitanuló Orbán Ráhel közösen sem voltak képesek valami értelmeset kihozni a gyakorlatilag nekik ajándékozott, egyébként kifejezetten jó adottságú kastélyból.

Amivel át is térhetünk arra, hogy ez a befuccs nemcsak a NER, hanem egyúttal a NER által teljesen eltorzított magyar idegenforgalom és a NER szíve csücske, a Nemzeti Kastélyprogram teljes kudarcát is jelzi.