„A béremelés fontos, de nem elég jó kampánytéma. Nem generál konfliktust, nem ütköznek érdekek, nincs vita, nem görgethető sokáig. Egy jó kampányhoz ellenségek is kellenek, akik ellen harcolni lehet, akik mobilizálják a tábort.”

- válaszolta pár héttel ezelőtt kérdésemre egy kormányközeli elemző, amikor arról kérdeztem, vajon a minimálbér növekedését, és egyéb hangulatjavító intézkedéseit állítja-e a kommunikáció középpontjába idén a kormány.

Azóta az egyik legfontosabb belpolitikai fejlemény volt, hogy a Fidesz izomból nekiment a civil szférának: Németh Szilárd a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency kitakarításával is fenyegetőzött, és jogszabály is készül a szervezetek megrendszabályozására.

A 2014-es választások óta Orbán Viktor lépésről lépésre építgeti azt az összeesküvés-elméletet, ami szerint egy nemzetközi háttérhatalom próbálja megdönteni a kormányt. Ennek az építkezésnek a következő lépése ez az újabb civilezés, ami hirtelen jött ugyan, de egyáltalán nem váratlanul.

Ha nincs ellenfél, keress magadnak

Orbán mindig is konfliktusokra építette politikáját, és mára áldozatos munkával eljutott odáig, hogy ellenzéke annyira vézna és megosztott, hogy riogatásra sem igen alkalmas. Riogatás nélkül viszont nehéz kellő hőfokon tartani az erre kondicionált szavazótábort.

A civilekkel szemben indított kormányzati zaklatás egy nagyobb hadjárat része, amiben minden szereplő egy célért küzd: a globális tőke, a liberális hegemónia és az irányított bevándorlás ellen küzdő magyar kormány összeomlásáért.

Oroszországban Vlagyimir Putyin évek óta sikeresen alkalmazza a civilszalámizás taktikáját. Az állam nemrég nem kívánatosnak minősített két Soros-alapítványt, és az uszítás olyannyira működik, hogy Vorkutában már Soros-alapítványok által kiadott könyveket égetnek.

Egy 2015-ben elfogadott törvény értelmében a Kreml felfüggesztheti azoknak a szervezeteknek a tevékenységét, amelyek megítélésük szerint veszélyt jelentenek az állam biztonságára, alig néhány hete pedig bezárattak egy Soros támogatásával (is) működő szentpétervári egyetemet.  

Az autoriter politika nem tűri meg a függetlenség látszatát sem. Vagy barát vagy, vagy ellenség.

Orbán Viktor is ebbe az irányba indlt el. Az IMF, a multinacionális cégek és Brüsszel már az előző ciklusban is külső fenyegetésként jelentek meg a magyar kormány kommunikációjában, ami ellen minden eszközzel harcolni kell. Ez akkor sikerült is: a kormány szerint a pénzügyi hatalmak által magasan tartott rezsi megsemmisítő vereséget szenvedett a 2014-es választásokon.

A választások után az EU mellé felzárkózott Amerika, a külföldről pénzelt civilek, és a konspirációt árnyékból irányító „háttérhatalmak”. A narratíva szerint kezükben rezsi helyett már migráns és betelepítési kvóta van, erőforrásaik pedig szinte végtelenek.

Orbán szerint a civil erők ma már nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint a komplett magyar ellenzék, a Soros György által támogatott civil szervezetek pedig egy láthatatlan hatalom érdekeit érvényesítik az országban.

A kommunikáció továbbra is az elnök amerikai főtanácsadója, Arthur J. Finkelstein kottáját követi, és az emberek félelmeire és előítéleteire játszik rá. Finkelstein már begyakorolta ezt a taktikát: egy másik prominens ügyfele, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök júliusban fogadtatott el egy törvényt az izraeli parlamentben, ami szorosabb ellenőrzés alá vonja az ottani civileket.

Az amerikai kampányguru 3-4 havonta jár Budapesten, hogy a miniszterelnökkel egyeztessen, és a most zajló civilellenes kampányba is aktívan besegít.

Finkelstein koncepciója arra épül, hogy a választópolgárok mindenek előtt biztonságban akarják tudni magukat és családjukat, ezért a többség arra szavaz, aki ezt garantálja számukra.

Ehhez a Finkelstein-iskola szerint nem árt, ha a polgárok kicsit jobban fenyegetve érzik magukat, félni pedig leginkább attól lehet, amit nem ismernek az emberek. A migrációnak magában is jelentős biztonságpolitikai kockázatai vannak, de még félelmetesebb, ha egy homályos hátterű nemzetközi hálózat dolgozik az erősödésén, amit aztán Magyarországon aktív, de külföldről pénzelt civilek segítenek.

Minden mindennel összefügg

Hogy lássuk, miként építette fel teóriáját a magyar kormány, érdemes visszamenni az időben két és fél évet, amikor a Fidesz először ugrott neki a civil szférának.

Orbán Viktor személyesen rendelte el az első civilek elleni hadjáratot, ami közvetlenül a 2014-es választások után kezdődött, és a Norvég Civil Alap által támogatott - 4,4 milliárdnyi norvég közpénz felett rendelkező - Ökotárs Alapítvány ellen irányult. A kormány az akciót eleinte egyszerűen egy idegen ország „befolyásszerzési kísérleteként” kommunikálta, amit minden eszközzel meg kell akadályozni.

A Miniszterelnökség kérésére a Kehi vizsgálódni kezdett az Ökotársnál. Kiszállt hozzájuk a Nemzeti Nyomozó Iroda, és teljesen törvénytelenül foglaltak le iratokat, gépeket a szervezet irodájában. Hagyományos mederben folydogált a boszorkányüldözés, a szokásos sajtóhadjárattal megtámogatva, de aztán hirtelen felpörögtek az események.

2014 szeptemberében Barack Obama - amellett, hogy „nyílt megfélemlítéssel” vádolta meg a magyar kormányt - bejelentette, hogy "az amerikai kormány világszerte szövetkezni fog és védelmébe veszi a civil szervezeteket, egyben új központokat alapít, amelyek technikai újításokkal is segítik majd a civilek megerősödését."

Orbánt nagyon felspanolta, hogy Obama nyíltan üzent Magyarországnak,

és még jobban beleállt a meccsbe: NAV-vizsgálat indult az alaptól támogatásban részesültekkel szemben, és bevontak adószámokat is.

A néhány héttel később (korrupciós ügyek miatt) kipattant kitiltási botrány alkalmat teremtett a kormánynak, hogy összekapcsoljon mindent mindennel. Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető rántotta le a leplet a miértekről: szerinte azért tiltottak ki NAV-vezetőket az Egyesült Államokból, mert az adóhatóság megvonta az Ökotárs adószámát.

„Márpedig Norvégia az Egyesült Államokban a Clinton-alapítvány fontos támogatója, a Clinton-alapítvány pedig fontos a demokratáknak, és most a demokraták vannak kormányon az Egyesült Államokban” - rakta össze a kirakóst az azóta miniszterré tett Rogán.

Hillary Clintonra később a magyar kormány már - élén a miniszterelnökkel - következetesen úgy hivatkozott, mint aki ösztönzi az európai bevándorlást, és akinek külpolitikája „Európának rossz, Magyarországnak halálos”.

Az ügyészség 2015 nyarán jelezte, hogy semmi jogsértőt nem talált az Ökotárs- alapítványnál, a nyomozást megszüntették, és később még az is kiderült, hogy a kormány a háttérben valójában egyeztetett a norvégokkal, hogy lecsendesítik az ügyet, csak ne vonják meg a támogatásokat Magyarországtól.

Az egész Ökotárs elleni akció puszta hangulatkeltésnek bizonyult, és amint a bevándorlókban sikerült a kormánynak új ellenséget találnia magának, mélyen el is temették az egész norvég ügyet.

Szervezetten, előre megfontoltan, hordákban

2015 tavaszán a kormány már minden erejével a menekültválságra koncentrált. Orbán először októberben utalt rá, hogy nem egyszerű menekültválsággal, hanem bizonyos érdekcsoportok és egy bizonyos Soros György által elősegített bevándorlási hullámmal szembesül épp Európa.

Ahogy haladt előre a 2016-os év, és ahogy sokasodtak a terrorcselekmények a kontinensen, úgy lettek egyre nyilvánvalóbbak az összefüggések a Fidesz kommunikációjában.

Azután pedig, hogy Soros György beszállt az amerikai politikába, és februártól kezdve támogatni kezdte a Clinton-kampányt, összeállt a végső képlet. Eszerint a Soros által pénzelt amerikai kormány, csendben maga előtt tolva a magyar civil szférát, a kvótanépszavazás letörésén dolgozik. A 2016-os év második fele, a kampány nagy része már erről szólt.

• „Obama elnök szervezi az európai menekülthullámot Soros segítségével” - Lázár János, 2016. május 19-én.
  
• „Clinton Soros sugalmazására támadja Magyarországot” - Szijjártó Péter, 2016. május 18-án, két nappal azután, hogy Bill Clinton arról beszélt, Magyarország egy putyini autoriter rendszer felé közelít.
• „A száj Clintoné, a hang Soros Györgyé” - Orbán Viktor, 2016. május 20-án.
• „Titkosszolgálati jelentések bizonyítják Soros György bevándorláspárti terveit” - Lázár János 2016. május 25-én.

Németh Szilárd próbálgatta ugyan a műfajt, de a kvótakampány utolsó szakaszában a kormány inkább a nemzetközi szereplők szerepét hangsúlyozta, és még az elbukott referendum után sem fordult rá a civilekre.

Ezzel megvárták az amerikai választásokat. Donald Trump novemberi győzelme már azt üzente a stratégáknak, hogy mosantól különösebb kockázat nélkül meg lehet támadni a Soros-alapok által támogatott szervezeteket.

Jelentős gátlások szakadtak fel egyes fideszesekben: Németh Szilárd kitakarítós álmai után Kovács Zoltán kormányszóvivő már egyenesen civil-terrorista összefonódásokat látott a Nyugat-Balkáni útvonalon.

Németh beszólása a Fideszben sem aratott teljes sikert, de még jól is kijöhet belőle a párt. A kormánynak most belsős emberek szerint az az érdeke, hogy a civilek minél keményebben beleálljanak az ügybe, élezzék a konfliktust, muníciót adjanak a Fidesznek a „lázadás évéhez”.

Az Oroszországból indult civilezés már nem csak az izraeli és a magyar, de a hasonló nacionalista-populista vonalon mozgó lengyel kormány számára is vonzó taktika. Beata Szydlo kormánya kreatív javaslattal állt be a sorba: ők egy központi állami hivatal létrehozását tervezik, ami felügyelné a civil szervezetek külföldi finanszírozásait.