„A futball durva játék, nem azért, mert rugdosnak, és az fáj, hanem mert csak a győztesnek van igaza. És aki vesztett, az nem tudja megvédeni magát.” (Esterházy Péter)

Sehol sem olyan látványos a fideszes térnyerés, mint a fociban: a teljes NERB1 a (futball)bolond Orbán Viktor valamelyik jobbkezéé lett, és a miniszterelnök egy újabb kétharmad után is legelőször a Fradiba látogat el megköszönni a kiállást, és a klubok szinte nyíltan támogatják.

Az is látványos, hogy a 2010 előtt az utcai erőszakról ismert ultracsoportok a stadionokban megszelídültek, és ha éppen nem capture the flaget játszanak, inkább dalárdákra emlékeztetnek, messze a stadionokban kényelmesen elférő családoktól.

Ki nem ugrál

Persze a megveszekedett, megzabolázhatatlan, fradista rosszfiúk – akiket korábban az azóta Orbán-imitátorrá vált Boros Bánk Levente képviselt, most pedig Hamberger Ádám csillapítja a kedélyeket – nem hagyják szó nélkül, ha közügyekben folt esik a nemzet becsületén.

Például nem féltek üzenni az 1956-ért és 2006-ért is felelős mai baloldalnak, vagy elküldeni a kurva anyjába az éppen összepedofilozott Jámbor Andrást sem, amiről Kubatov Gábor FTC-elnök (egyben Fidesz-alelnök és pártigazgató) csibészesen azt írta, bármennyire is egyetért vele, nincs ilyesminek helye a stadionban.

Ha a magyar válogatott olykor nyer, évek óta miniszteri szintig ér az őrjöngés, a propaganda jó ideje diktatórikus szintre járatta a nem orbánisták baszogatását, a tényektől teljesen függetlenül. A DK-s Dobrev Klárát sajtótájékoztatón kérdezik fel, melyik csapatnak drukkol, a momentumosokat minden alap nélkül azzal gúnyolják, hogy a román válogatottért élnek-halnak, Farkasházy Tivadarról pedig bíróságnak kellett kimondania, hogy a fideszes média hosszú évek óta sulykolt hazugságával szemben nem szurkol a magyarok ellen.

Lálállálá-lálállálá-láláá-láláá

Mostanra a szellemi futballhuliganizmus késes-féltéglás korszakában járunk. A Kádár-rendszertől a Gyurcsány-kormányig ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, de már ott tartunk, hogy ha az FTC elnökének (a kormánypárt igazgatójának) elszámolási vitája van az állammal, szurkolók állnak bele egy állami cég vezetőjébe, hiába nem ő döntött a szponzoráció megszüntetéséről. És még csak nem is ez a legsúlyosabb ilyen ügy.