Szél Bernadett: Könnyű lenne lelépni, de pont az okozna nehézséget, ha ezt az egészet nem tudnánk valahogy helyrehozni

Sok minden történt az LMP környékén a tragikus választási eredmény óta: Hadházy Ákos társelnök lemondott, Sallai Róbert Benedek nekiment, Schiffer András egykori alapító újra a médiában szidja a pártját, Szél Bernadett, a párt volt miniszterelnök-jelöltje pedig maga sem ért egyet azzal, hogy fegyelmi eljárások indultak az esélyesebb jelölt javára visszalépő LMP-s jelöltekkel szembenTehát nem ezek a legszebb hetek a 7 százalékkal 8 képviselőt a 199 fős Parlamentbe juttató párt történetében. Ezekről a feszültségekről, az előrelátható reményekről, illetve a reménytelenségről kérdeztük az irodájában Szél Bernadettet, az LMP frakcióvezetőjét és társelnökét.

444: Hogyan értékeli az ellenzék, és azon belül is a párt választási eredményét?

Szél Bernadett: Nagy csalódás volt ez mindannyiunknak, ez látszott is szerintem, amikor kiálltam a választás éjszakáján. Akkor azt mondtam, hogy nem a programmal volt probléma, hanem sok minden mással. Ez akkor is igaz, ha mi azok közé a pártok közé tartozunk, akik több választópolgárt tudtak megszólítani, mint korábban. A kampányt most értékeljük, lesz Országos Politikai Tanács-ülésünk és kongresszusunk, ahol kampányértékelést tartunk. Abban mindenképpen igaza van Hadházy Ákosnak is, hogy gyakorlatilag egy olyan pályán indultunk el, ami nemhogy a Fidesznek lejt, de oda egy szakadék visz, és ennek tudatában vállaltuk fel a választási küzdelmet. Senki nem ilyen eredményre számított.

Fotó: Botos Tamás/444

Ez nem volt annyira világos a választás előtti napon, mint utána?

Nem. Én ezt nem láttam jönni, hogy ennyire mellbevágó lesz.

Mi a legmellbevágóbb az eredményben?

Nyilván az, hogy a kétharmados fölényt be tudták húzni. Egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy ez így megtörténhetett. Két hete intenzíven próbáljuk felmérni ezeknek a választási csalásoknak a lehetőségét, azt látom, hogy maga az informatikai rendszer is egy borzalmasan sebezhető és korrupciós kockázattal körbelengett rendszer. (Külön háttérbeszélgetést tartottak arról, hogy ebben az ügyben mire jutottak.) Ami műveleti terület még, az a Pest 2-es választókerület. Azt látom, hogy sok kis jogsértés-lehetőségből is – ha ezek pontszerűen megtörténnek – összeállhat egy olyan eredmény, ami kétharmadot eredményez.

Valójában van kétharmados legitimációja a Fidesznek?

Már csak azért sincsen, mert a választási rendszer is egy végtelenül igazságtalan, aránytalan és egy párt érdekei szerint megírt rendszer. Plusz hozzájött az a közpénzmennyiség, amit elköltöttek arra, hogy bemocskolják az ellenzéki pártokat és a konkrét vezetőiket. Ennek egyébként nemcsak az lett az eredménye, hogy elvesztettük a választásokat, hanem az is, hogy sokan lemondanak, és nem vagyok biztos abban, hogy folytatják a politikát. Köztük vannak olyanok is, akik éjt nappallá téve dolgoztak azért, hogy máshogy menjenek a dolgok. Nagyon sok ellenzéki politikus úgy érzi, hogy hiába dolgozott az elmúlt években, és ez nagyon keserű.

Sok szó esett a koordinációról, ami így nem volt jó. De azt lehet mondani, hogy ha egy kicsit jobban koordinálnak, akkor legalább a kétharmadot el lehetett volna venni a Fidesztől?

Ha most újrakezdenénk az egészet, én Budapesten a taktikai szavazást tenném az első helyre, mert itt sok helyen működött. Viszont őszintén kell beszélni arról, hogy ahhoz olyan jelölt kell, aki a helyi sajátosságokhoz illeszkedik. Vidéken láthatóan még a koordináció sem volt elég, vagy nem tudott megvalósulni. Itt megint vitás kérdés, hogy a jobb- és baloldali ellenzéket mennyire lehet összehozni egy koordinációra. Nekünk nem sikerült, pedig nagyon bíztam benne, hogy két lépésben sikerülhet. Nem tudom, hogy ezt a falat ott mennyire lehet lebontani. Most együtt menetelünk a tüntetéseken, és hozzám is odajönnek jobbikos szavazók fotózkodni, pedig én LMP-s vagyok, elvileg a két oldal között állok.

Azért is kérdezem, mert például a választás után, az LMP budapesti eredményei láttán voltak, akik számon kérték, hogy nem koordináltak elég jól, és az volt az egyik válasz, hogy az MSZP és a DK ugyanúgy benne volt a koordináció hiányában. De lehet-e azt mondani, hogy azért is vették elő először az LMP-t, mert az emberek jó része Gyurcsány Ferenctől nem is várja el azt, hogy felülemelkedjen a pártja vagy a saját érdekein, és akár egyoldalúan visszalépjen, ha az az országnak vagy az ellenzéknek összességében jobb, míg az LMP-től ezt elvárhatták volna?

Mi úgy indítottunk, hogy az MSZP-s Kunhalmi Ágnesnek visszaléptünk, Veszprémben pedig Ságodi Zoltán a jobbikosnak lépett vissza.

De a Kunhalmi Ágnes javára való visszalépés miatt fegyelmi eljárás is indult.

Az összes visszalépést vitatják, ez egy demokratikus párt, itt bárki bárki ellen indíthat fegyelmi eljárást, az a kérdés, hogy mi lesz belőle. A teljes koordináció 58 kerületben maximális támogatottságot élvezett, de abban már nem volt egység, hogy ha egy oldalra koordinálunk, az pontosan mit eredményez akár a kormányváltás, akár a párt szempontjából.

Ebben az is benne volt, hogy nem számítottak rá, hogy például a kétharmad is összejöhet a Fidesznek? Hiszen a választás előtti hetekben már arról is volt szó, hogy akár kormányváltás is lehet.

Benne volt a pakliban, igen, de a magas részvételt a kormányváltással hozták összefüggésbe.

Nagy különbség van aközött, hogy kormányváltás van-e, vagy nincs, de aközött is, hogy kétharmaddal vagy csak abszolút többséggel folytathatja-e a NER.

Amikor elment az esélye, hogy teljes koordináció legyen 58 körzetben – ami ahhoz kellett, hogy legyen esély a kormányváltásra –, és bebizonyosodott, hogy nincs az a benzinkút, amiben Vona Gábort meg tudom győzni, és nincs az az iroda, ahol Gyurcsány Ferencet vagy Karácsony Gergelyt meg tudjuk győzni, utána mi már arról beszéltünk, hogy erős LMP-re van szükség ahhoz, hogy Magyarországon a dolgok változzanak. Reménykedtünk a magas részvételben, de ma már tudjuk, hogy nem az történt, amire számítottunk. A minap Fekete-Győr András azt mondta, hogy elavult pártok vannak a Parlamentben, és reméli, hogy 2022-re már teljesen más közeg lesz. Én is azt gondolom, hogy az ellenzéki oldalon sok tekintetben teljes változásra van szükség.

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester is azt mondta a szombati tüntetésen, hogy nem kormányváltás lett, hanem ellenzéket váltott a nép.

Orbán Viktor is valahogy úgy fogalmazott, hogy neki már Magyarországon nincsenek ellenfelei, Brüsszel az ellenfele, és ellenzékváltó hangulat van. Szeretném halkan megjegyezni, hogy az ellenzékben sokféle politikus van, és vannak, akik kőkeményen dolgoztak azért, hogy a dolgok változzanak. Tény, hogy nem lett siker belőle, még a kétharmadot sem tudtuk megakadályozni, ami hatalmas csalódás, és nekünk is alkalmat ad arra, hogy a könnyebb utat válasszuk, és elmenjünk. Mondjuk Vona Gábort emberileg abszolút megértem, mert amit vele csináltak, az valami egészen elképesztő.

Úgy tűnik, hogy Vona tényleg visszavonul?

Az ő személye azért is érdekes, mert néppártos irányba vitte el a Jobbikot. Tekintve, hogy többször is beszéltem vele a kampány során, és több szinten is próbáltunk a Jobbikra „nyomást helyezni” az ügy érdekében, úgy látom, neki kulcsszerepe van abban, hogy a Jobbik néppártos maradjon. Ez fontos lenne, mert ha a Fidesz mellé még egy radikális, szélsőséges párt felsorakozik, az egészen tragikus lenne az ország élhetősége szempontjából is. Nagyon sokunknak már az is nagyon sok, ami most megy.

Négy év múlva már a harmadik választás lesz a jelenlegi választási rendszer alapján, tehát mostanra nagyjából érthető, hogyan működik. Ezek után van értelme annak, hogy több párt is politizál, és elindul egy olyan választáson, ami arra van felépítve, hogy szétaprózza a masszív kormánytöbbséggel szemben felépülő ellenzéki erőket?

Mi most próbáljuk feldolgozni az eredményeket, még az egész ország itt tart, de én továbbra is azt látom, hogy 2018-ban a teljes koordináció lett volna a megoldás. Nem tudom, mit hoz a jövő, miként hat a mostani helyzet a pártokra. Elég erős üzenet, hogy a tüntetéseken minden oldal együtt menetel, ez korábban elképzelhetetlen lett volna. Azt nem gondolom, hogy egy jobbikos szavazó DK-s nagygyűlésekre fog járni Orbán Viktor miatt, de nincs is erre szükség. Az, hogy különböző értékek alapján szerveződnek választói csoportok, mindenkinek szíve joga, de a választásokra úgy még egyszer nem szabad odaállni, hogy a választás előtti nap határideje előtt 5 perccel lépjenek vissza a jelöltek, és az nagyon káros volt, hogy az utolsó hetekben minden ettől volt hangos.

És itt nem az LMP-nek kell magába néznie elsősorban. Amiatt a gyűlölethadjárat miatt, ami felénk, felém áradt az elmúlt hetekben, szerintem buzgón jegyzetel a Fidesz, hogy ezt hogyan kell jól csinálni. Különösen érdekesnek tartom, hogy olyan emberek, akik tulajdonképpen semmit sem csináltak a NER lebontásának érdekében, hirtelen megtalálták a Facebookot.

Mi az, ami egyáltalán változást kényszeríthet ki egy olyan rendszerben, amiben az egyfordulós választás miatt még az erőviszonyok felmérésére sincs lehetőség a közvélemény-kutatásokon kívül?

A következő időszakban várható, hogy a pártok támogatottsága átrendeződik, vannak, akik tömegesen vesztettek szavazókat, és vannak olyanok is, akiknek nem volt elég idejük kibontakozni. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy egyes pártok teljesítménye is különbözik, a régi politikai elit és az újak bejelentkezése is hozhat mozgásokat.

De ezt korábban is sokan várták, most meg végül is az látható, hogy olyan nagy változások nem történtek a pártok erőviszonyait tekintve.

Nagyon sok dolog képlékeny. Egyrészt az MSZP és a DK együttvéve szavazókat veszített, és ennek is megvannak az okai, másrészt a Momentum is megjelent a pályán, és nem omlott össze, hanem láthatóan a növekedés útjára lépett. Mivel én az új pólusban hiszek – mert szerintem antagonisztikus problémák vannak a régi pártoknál, amik egyszerűen nem kijavíthatóak – ezért szurkolok azoknak a pártoknak, amik új embereket hoznak be a politikába akár politikusként, akár szavazóként.

Fotó: Botos Tamás/444

De visszatérve a koordinációra: azzal az volt a legnagyobb probléma, hogy sokkal nagyobb volt a füstje, mint a lángja, folyamatosan erről beszéltek, és folyamatosan azt láttam, hogy kérték, legyen diszkréten kezelve az ügy, majd 5 perccel később ott volt a médiában. Így nem működnek a dolgok. Arról nem is beszélve, hogy az a 60-46-os ajánlat, amit az MSZP és a DK egymás között leosztott, azt eredményezte, hogy az MSZP háromnál több helyet nem tudott feladni. Ebből lettek olyan aránytalan ajánlatok, mint a 40-3 és a 27-3 arányú visszalépés, amivel mi nehezen tudtunk mit kezdeni, és közben folyamatosan támadás alatt tartottak minket a médiában, holott szövetségesre nem lövünk.

Botka László azzal mondott le a miniszterelnök-jelöltségről, hogy fideszes ügynökök vannak az ellenzékben, aztán az ő pártja is bejutott a Parlamentbe. Egyáltalán milyen remény van arra, hogy akár a következő választásra nem egy hasonló helyzet áll fel, amikor mindenki mindenkivel egyezkedik, aztán ez nem sikerül, és a végén együtt elérnek egyharmadot?

Az új pólusnak meg kell szerveznie magát. Ennek három pártja határozottan jelen volt: a Momentum, az LMP és a Kétfarkú Kutyapárt, és az Együtt egyes politikusai is kifejezetten ebbe a körbe tartoznak szerintem. Viszont sok helyen egymás ellen indultak. Én köszönettel tartozom a Momentumnak, hiszen Pest 2-ben nagyon fontos volt a visszalépésük a javamra, még ha láthatóan nem is volt elég. A Kutyapárt ott volt, de én inkább leharapnám a nyelvemet, mint hogy elkezdjem őket ekézni a médiában. Tudom, hogy más lett volna az eredmény, de szerintem tipikusan lúzer az a párt, amelyik ilyenkor elkezdi a másik pártot savazni ahelyett, hogy elgondolkodik a dolgokon. Szerintem egy új pártos generáció az, ami ki tudja söpörni ezt az egész mocsárhangulatot a magyar politikából. Hogy ez hogyan fog megszerveződni, kevesebb vagy több párt lesz, vagy a civilek irányából jön valami, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ez igazi, régóta várt változást hozna.

Erre van remény azután, hogy az LMP 2010 és 2014 után is megragadt ezen az 5-7 százalékon?

Én a hálózatban látom a jövőt, értékalapon, hasonlóan gondolkodó emberek hálózatában. Ne kérdezze tőlem, hogy pontosan hogy kell ezt felépíteni, szerintem más sem tudja még, de az biztos, hogy ez olyan arculcsapás volt nagyon sokunknak, hogy át kell gondolni a dolgokat, és határozottan ki kell lépni az eddigi keretek közül.

Az Indexnek adott interjúban azt mondta, hogy nem lesz parlamenti bojkott, felveszik a képviselők a mandátumukat. Mi szól mellette?

Mára kezdeményeztünk egy egyeztetést a többiekkel (az interjú hétfőn készült), hogy beszéljük meg, mire készülnek, mert annak más lenne az olvasata, ha senki sem venné fel a mandátumát az ellenzéki oldalon, mint annak, hogy egyes pártok bojkottot hirdetnek. Egy bojkottnál, ha én lennék Orbán Viktor, felállnék, és azt mondanám, hogy: „Na, mondtam önöknek, hogy csak Brüsszelben van ellenfelem!” Nem gondolom, hogy őt zavarná, hogy üres a Parlament vele szemben. Ő már teljesen átlépett minden morális határon. Amikor a szocialisták nem jöttek be, akkor azt kiabálták be, hogy nagyon helyes, hogy nem jöttek be, maradjanak is kint, nem hiányoznak. A Fidesz nincs azon az erkölcsi szinten, hogy leülnének, és elgondolkodnának, hogy: „Na hát, akkor esetleg nem demokráciában élünk?” Nem foglalkoznának vele.

És a szavazók vagy akár külföldi erők felé nem lenne erős üzenet a bojkott?

Nem végeztünk közvélemény-kutatásokat, de próbáltam beszélgetni emberekkel, és szerintem finoman szólva is kettős a dolog megítélése. Nekem is sokáig kérdés volt, hogy folytassam-e, és ha igen, miként. Én most, egy ilyen vereség után pont azt érzem erkölcsileg elfogadhatatlannak, ha lelépek. Könnyű lenne, ezt írtam is a Facebookon, de pont az okozna nehézséget, ha ezt az egészet nem tudnánk valahogy helyrehozni.

Az Országgyűlésben iszonyatosan kevés szó esik a magyar emberekről, amikor meg szó van róla, az sem jön át, mert Magyarországon a média 70 százalékát teljes mértékben a Fidesz fedi le, és a médiának amúgy is az az érdekes, ha valami rendkívüli történik. Az valahogy nem rendkívüli, és nem abból vannak főcímek, ha én önkormányzati szakszervezetekkel a karzaton 60 ezer forintos illetményemelésért küzdök, pedig szerintem ez az érdemi munka, de az rögtön ott van mindenhol, amikor leköpnek, beszólnak vagy lebutalibáznak. A szisztematikus munka, amit az emberekért végeztünk, nem jött át az elmúlt években. Azt kell megszerveznünk, hogy az emberek valós problémáit be tudjuk vinni a Parlamentbe. A képlet amúgy nagyon egyszerű: Orbán Viktor folyamatosan civilizációk harcáról értekezik, kifelé tekint, holott itt kis iskolák fűtéséről és alapvető dolgokról kellene beszélni. Vágó Gábort kértem, hogy segítsen ebben, mert ha a Parlamentben tipikusan csak az emberek problémáival foglalkoznánk, akkor ez egy minőségében is más jellegű működés lenne, mint amilyen eddig volt.

De hogyan? Az utóbbi években már nem volt kétharmad, és még így sem tudtak hónapok óta megtartani egy nemzetbiztonsági bizottsági ülést, most pedig a kétharmaddal vélhetően átalakítások lesznek, hogy még szabadabb kezet kapjanak. Konkrétan mit lehet csinálni ellenzéki politikusként a Parlamentben?

Hogy mi az elvárásunk a parlamenti munkával kapcsolatban egy kétharmados Parlamentben? Csomó mindent nyilván nem fogunk tudni direktben megakadályozni, de inkább megfordítanám a kérdést: ha lemondok arról, hogy ott vagyok, akkor elveszítek egy eszközt, amivel tudok küzdeni, például a politikai napirend előtti kérdések vagy Orbán kérdezése ilyen.

Az a kérdés, hogy Orbán mit csinál a kétharmadával. Ha még jobban átgázol mindenen, amit polgári Magyarországnak hívnak – és ugye már régóta hitegeti azzal a híveit, hogy itt polgári Magyarország lesz –, ha még jobban kicsinálja a Fidesznek azt a részét, akik még valaha is valamit gondoltak a polgári Magyarországról, azt gondolom, előbb-utóbb az a szavazókon is látszódni fog. Látjuk, hogy kicserélődött a szavazótábora. Schiffer Andrásnak azzal a mondatával egyetértek, hogy Chikán Attila könnye halálos méreg, mert ha a Fidesz felszámolja a teljes értelmiségi bázisát, akkor egy iszonyatosan populista, demagóg párttá válik, ami mindig a legtörékenyebb.

Nem úgy tűnik, hogy ez annyira törékeny lenne, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy 4 évente kell nekik X szavazat, és azt be tudják húzni közmunkával való fenyegetéssel, a közmédia agymosásával és hasonló trükkökkel.

Nem szabad azt feltételezni, hogy minden, ami most van, így is fog maradni. Alapvetően káoszt érzek sok színtéren. Persze, egy nagyon durva választási vereségen vagyunk túl, ezzel szembe kell nézni. A hibákból tanulni kell, például szerintem igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a migrációs témát nem jártuk körbe kellően, hanem hagytuk, hogy az ország legnagyobb félelmét ők tematizálják. Persze lehet mondani, hogy nekik erre százmilliárdjaik voltak, és ott volt az a plakát, amin Soros György ölelget, de én arra nem voltam felkészülve, hogy a Photoshop-technológiát sokan nem ismerik. Ledöbbentem, amikor betelefonáltak hozzánk, hogy a Szél Bernadett miért állt össze a csúnya Gyurcsánnyal meg a Sorossal. Azt is mondták, hogy a vidéket nem értettük eléggé, de ez nem igaz: én az összes megyét bejártam, rengeteg emberrel találkoztam, és abból szeretnék erőt meríteni, hogy ezek a találkozások nem múltak el. El szokták mondani, hogy kárörvendőek vagyunk, mert növeltük a szavazóink számát. Erre csak azt tudom mondani, hogy bár sosem fogom tudni bebizonyítani, de szinte biztos vagyok benne, hogy a bizonytalanok közül hoztunk el embereket.

Várható a közeledő kongresszustól radikális változás?

Én biztosan az új pólus irányába vinném tovább a politikai gondolkodást, és szerintem erre mások is hajlamosak.

Mi a véleménye Ungár Péter elnökségi tag médiavásárlási terveiről, vagyis hogy megvenné Simicska Lajostól a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót?

Azt mondtam a Péternek, hogy ellenzéki érdek, hogy ezek propagandakézbe ne kerüljenek, de ha jól tudom, egy mai interjúban elmondta, hogy a tárgyalások megrekedtek.

Ungár Péter sok pénzt örökölt. Ezt használta az LMP-vel kapcsolatban?

Nem. Vele kapcsolatban nagyon sok kérdést kapok. Értem, hogy az édesanyja, Schmidt Mária a Fidesz egyik markáns személyisége, de ebben a pártban Péter a kezdetektől fogva jelen van, és zöld dolgokban ő a párt egyik fő ideológusa, nem véletlenül állt helyt olyan politikai vitákban, ahol korábban Schiffer András szerepelt. Nem véletlen értékválasztás tőle, hogy pont az LMP-hez jött.

A Fidesz hatalomgyakorlási módszereit ismerve nem merült fel, mint kockázat? Nem arra gondolok, hogy Fidesz-ügynök lenne…

Soha még árnyékát sem láttam annak, hogy bármilyen szinten ügynök lenne a Fidesz részéről: már amikor gyanú felmerülne, mi azonnal lépnénk. Én még Fidesz-ügynököt nem láttam ebben a pártban, de megjegyzem, van elég bajunk enélkül is.

De Ungár Péterre visszatérve: amikor 2015-ben az Európai Zöld Párt elnökségébe beválasztották, azt végképp nem lehet elvitatni tőle, hogy ezt a nemzetközi sikerét nem az édesanyja vagy esetleges hazai pártkapcsolatok miatt érte el, hanem a saját jogán. Amikor Schiffer András visszalépett 2016-ban, Ungár Péter volt az, aki segített nekem, hogy ne omoljon össze a párt. Eleve akkor jött vissza, amikor a párbeszédesek kiváltak az LMP-ből. Azért érzem igazságtalanságnak a személye elleni támadásokat, mert ő ezzel az örökségével simán megtehetné, hogy a Maldív-szigeteken szörfözget, ehelyett vele lendítettük be itthon a dolgokat. Egy másodpercig soha senkivel nem éreztetett itt semmit, és ha valaki venné a fáradságot, hogy megismerje, azt látná, hogy folyamatosan dolgozik. A Fideszben szerintem már miniszter is lehetne, Szijjártó Péter után abszolút.

Fotó: Botos Tamás/444

Nagyon tudom azt értékelni, ha valaki nem megy el a sötét oldalra. Azt látom, hogy a Fidesznek az is a tragédiája, hogy oda sok olyan kvalitásos ember is elmegy dolgozni, aki magánemberként bevallja, hogy nagyon nem ért egyet a Fidesszel, nincs is kimondott kényszerhelyzet, de mégis építi a NER-t. Ez a rendszer majd akkor fog megdőlni, amikor ezek az emberek ezeket az alkukat nem fogják megkötni. Volt egy közmunkás, aki írta nekem, hogy nagyon szívesen kiállna a kamerák elé, hogy jogtalanul éltek vissza a helyzetével, de a felesége közmunkásként takaríthat, és van két gyerekük, így nem teheti meg, hogy kiálljon, mert akkor a feleségének sem lesz munkája a kis faluban, és éhen maradnak. Erre nem tudok mit mondani, ez kényszerhelyzet. De van, amikor nem kényszerhelyzetről van szó, hanem a morál háttérbe szorul az egyéni előnyök miatt, és a NER nagyon is számít erre. Itt kell erősnek lenni úgymond az „eliteknek”, és nemet mondani.

Az Index-interjúban azt mondta, nem fog fellépni az ellen, hogy az LMP alapítója, Schiffer András megint folyamatosan a pártot kritizálja. De az azért érdekelne, hogy jól érzem, hogy elmérgesedett Schiffer és a párt viszonya? Ott van például a vitája Hadházy Ákossal

Köztük mindenképpen van egy konfliktus.

…és tavaly is gyakorlatilag a fideszes média összes egységébe elment az ellenzéket támadni és az LMP-t kritizálni, a választás után pedig megint elkezdte járni ezzel az üzenetével a médiát. Megvan még a régi, jó viszony az alapító és a párt között?

A saját viszonyomról tudok beszámolni. A kampány során kb. kétszer beszéltünk egymással. András ugye a kampány során, mint most kiderült, tudatosan kerülte azt, hogy a médián keresztül kommunikáljon, most viszont megjelent vele három interjú zsinórban. Az időközben kiderült, hogy körülöttem a vezetőségben komoly konfliktus robbant be, de azt azért hozzá szeretném tenni, hogy – és ez semmiképpen nem mentség – mindenkit megviselt idegileg ez a kampány. Andrásra visszatérve, az ő választása volt, hogy ezeket az interjúkat megadta. Ő a párt speciális tagja. Értékelem, hogy láthatóan sok problémája volt a kampánnyal, de ezt legalább nem a kampány alatt hangoztatta.

Milyen azt olvasni, hogy ha megkérdezik, kilép-e a pártból, akkor annyit mond, hogy őt ez az egész nem érdekli?

Ezt a választ nem értettem. Biztos érdekli az LMP, különben nem adna három interjút arról, hogyan látta a választásokat, hiszen őt nyilván az LMP-s vonatkozásokról kérdezik elsősorban. Egyébként kevés ember lehet, aki az LMP-t semmilyen szinten nem ítéli meg: vagy nagyon szeretnek, vagy utálnak.