Schmidt Mária beosztottja a bíróságon azt mondta, hogy a Dózsát tévesen beazonosító történész a lemondása előtt olyan stílusban válaszolt „főigazgató asszonynak”, „ahogy nem beszélünk senkivel”

A szeptemberi első és az októberi második tárgyalási nap után csütörtökön eljött a harmadik tárgyalási napja annak a pernek, amit Pruck Pál lánya, Csőkéné Pruck Erika indított a Schmidt Mária vezetése alatt működő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány ellen, mivel az szerinte személyiségi jogot sértett az 1956-os emlékplakáttal, amin Dózsa Lászlónak nevezték Pruck Pált. 

Dr. Bene Lajos bíró először is közölte, hogy a felperes anyagi helyzetére tekintettel kérte, legalább a szakértői költségekre mentesítést kapjon, mert azt előlegezni nem tudja. A bíróság részleges költségmentességet biztosított, ezt az állam állja. A Pruck család a bíró kérésére csatolt a fiatal Pruck Pálról készült képeket is.

A közalapítvány három tanúja Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Tallai Gábor, aki ugyanott programigazgató, valamint Markó György, a Kommunizmuskutató Intézet vezetője volt, aki Horváth szerint első körben szintén rábólintott arra, hogy Dózsa László van a képen. (Közülük egyedül Markó György járult hozzá ahhoz, hogy róluk kép- és hangfelvétel készüljön.)

Tallai Gábor: Schmidt a botrány után többször kérte Horváthot, derítse ki, ki van a képen, de ő ezt nem tette meg

Az első tanú, Tallai Gábor programigazgató elmondta, hogy az emlékévben a megvalósított projekteket menedzselte, kiosztotta, ellenőrizte. Azt mondta, a fotókat 2016 nyarán fiatal történészek gyűjtötték, főleg a Getty Imagesről, és megpróbálták beazonosítani a rajtuk látható szereplőket a szakirodalom alapján. Horváth Miklós hadtörténész ellenőrizte a képeket, és azt mondta a bizonyos fotóról, hogy rendben van. Tallai elmondta, amikor októberben a kampányt előkészítették, és a fotót megvették a Gettytől, lekérték Dózsa László véleményét, aki beazonosította magát, és ezt októberben írásos nyilatkozatban is megerősítette. A bíró kérdezte, hogy hogy került a képbe Dózsa lászló, „ő is a fiatal történészek egyike?” Tallai elmondta, hogy ez egy ismert kép volt, Dózsa többször tartott róla előadást, így merült fel a neve.

Ezután jött ki a hír, hogy a felperes szerint nem Dózsa, hanem Pruck Pál van a fotón. Tallai azt mondta, ő akkor a Facebookon írt a felperesnek, hogy legyen személyes találkozó, és jelezte, hogy részükről nem volt szándékolt bármilyen kegyeletsértő magatartás, és kérte, hogy ha vannak családi dokumentumok vagy akár elmondható családtörténet, keresse őket, és rögzítik, de ezt nem kapták meg. Ezután kérte Schmidt Mária többször is, hogy Horváth Miklós végezzen további kutatást, és döntse el, ki van a fotón. „A probléma ott volt, hogy Horváth Miklós ezt a kutatást nem végezte el” – mondta.

Ez azért érdekes, mert az előző tárgyalási napon Horváth szerződésének titoktartási részét feloldották, így kiderült, hogy a Schmidt Mária-vezette közalapítvány a botrány kitörése után újabb kutatást rendelt el, hogy találjanak valamit, amivel bebizonyíthatják, hogy Dózsa László van a képen.

Horváth Miklós hadtörténész több mint 15 évig dolgozott a közalapítványnálFotó: horvathmiklos.eu

A közalapítvány ügyvédjének kérdésére Tallai elmondta, legalább háromszor kérték Horváthot, hogy végezze el az újabb kutatást, de nem végezte el, majd beadta a felmondását.

A Pruck család ügyvédje megkérdezte a programigazgatót, hogy Horváth Miklós szakértelmében jelenleg megbízik-e. Tallai azt mondta, ez érdekes, hosszú évekig dolgoztak együtt, nem állítja, hogy nem hibázott volna, de egyébként megbízott benne, mint munkatársában, az akadémia doktorában, számtalan könyv szerzőjében. Tallai szerint történt hiba, hiszen Horváth úgy validálta a fotót, hogy több körülményt nem vett figyelembe, de a legnagyobb hiba, hogy a fontos kutatást utána nem végezte el. Tallai azt mondta, azt a hibát újra nem követnék el, hogy bemondásra elhiszik valakinek, hogy ő van a fotón. Azt is elmondta, hogy 1956 nem az ő szakterülete.

Arra a kérdésre, hogy ha Horváth már megváltoztatta a véleményét, és elismerte, hogy Pruck van a fotón, azt mondta Tallai, hogy ezt nem előzte meg alapos szakmai kutatás, Horváth ezt csak egy fotó alapján mondta. Tallai azt mondta, a kétely megjelenése után kérte Horváthot, hogy ossza meg a kételyeit, és a sajtóban ossza meg ezt, de ettől Horváth elzárkózott. (Horváth ezzel szemben korábban azt mondta, nem engedték nyilatkozni.)

Békés Márton: Horváth Miklós olyan stílusban válaszolt „főigazgató asszonynak”, „ahogy nem beszélünk senkivel”

A következő tanú Békés Márton volt, aki elmondta, hogy az emlékévben a feladata a háttérkutatások koordinálása és ellenőrzése volt, illetve, ha szükséges volt, magasabb fórum felé felküldése. Békés azt mondta, jellemzően féltucatnyi történész dolgozott az ellenőrzése alatt, ők állították össze a képeket. Mint mondta, „főigazgató asszony” bízta meg Horváthot, hogy végső ellenőrzést végezzen el, aki ezt zöld jelzéssel látta el a felhasználható fotókat.

Békés Márton 2014-benFotó: Botos Tamás / 444

A Pruck-Dózsa-fotóról Békés azt mondta, viszonylag közismert volt, hogy Dózsa többször azonosította magát, mint a fotó szereplőjét, a közalapítványnak meglévő Dózsa-könyvben is van erre utalás. Dózsa most is azonosította magát a képen, ami után Horváth rámondta az áment. Békés a fotót a híres Mansfeld Péter képéhez hasonlította. Békés azt mondta, felmerült Dubicz József fotójának felhasználása is, de az ő forradalom utáni életútja nem tette lehetővé, hogy beemeljék a gyűjteménybe, méltatlanná vált arra. A bíró rákérdezett, hogy a történész értékítéletet is tesz-e, amire Békés azt mondta, nem gondolja ezt, hanem ha valaki a forradalom után beáll a megtorlók közé, akkor ez egy ténymegállapítás.

Arra a kérdésre, hogy Pruck Pált ellenőrizték-e utána, Békés azt mondta, ez természetesen megtörtént, de a nyomát nem találták. A sajtóban szerepelt, 1982-ben a Népszavában, 1986-ban pedig egy dokumentumfilm-sorozatban nyilatkozott, de mást nem találtak – mondta. A bíró megkérdezte, Dózsát is ellenőrizték-e, és ő van-e a képen. Békés azt mondta, természetesen ellenőrizték, de nehéz eldönteni a kérdést, mert ketten egymásnak ellentmondóan állítják, hogy ők vannak a képen.

Ha nem tudják, ki van a képen, akkor miért szerepel Dózsa most is a falfestményen? – tette fel a kérdést a bíró. Békés Márton azt mondta, nem az ő feladata ezt eldönteni, ha jól tudja, ez a per fog dönteni, de a saját értékítélete szerint egy hős pesti srác van a képen.

Békés a közalapítvány ügyvédjének kérdésére azt mondta, miután Schmidt felkérte Horváthot, hogy végezze el az újabb kutatást, Horváth ezt elutasította, sőt olyan stílusban válaszolt „főigazgató asszonynak”, „ahogy nem beszélünk senkivel”, majd ezután lemondott.

A Pruck család ügyvédje felolvasott egy 2016. június 2-i emailt, amit Békés Horváthnak és Markó Györgynek írt. Ebben Békés a Sziget Fesztivállal kapcsolatban írt, ahol szintén zajlott a kampány, és két képpel kapcsolatban kérte az ellenőrzésüket, illetve említette, hogy Tallainak el kell küldeni az anyagot a „végső ellenőrzés” előtt. Arról, mi ez a végső ellenőrzés, Békés azt mondta, a végső ellenőrzés végső kiválasztást jelentett, csak pongyola lehetett.

Markó György nem volt ott, amikor Horváth Miklóst felkérték a munkára

Az utolsó tanú, Markó György a bírónak elmondta, hogy az emlékévben előadásokat kellett tartania, konferenciákra mennie, illetve írt egy könyvet is. A fényképek azonosításával kapcsolatban neki nem volt feladata. Kétszer került kapcsolata ezzel: az egyik, hogy kikkel készítsenek interjút az emlékévben az intézet fiatal történészei, a másik a szigetes eset volt, ott merült fel valamilyen kérdés, de egyszer sem kellett a képeket beazonosítania, ellenőriznie – mondta.

A közalapítvány ügyvédje kérdésre arról is beszélt, hogy neki arról kellett döntenie, hogy van-e kizáró ok, hogy valaki szerepeljen az emlékévben (például ügynök lett). Horváth Miklósnak kellett döntenie, az ő feladata volt azonosítani a képeket – mondta Markó, aki hozzátette, hogy ő nem volt ott, ahol ez elhangzott, ez az ő utólagos véleménye. Azon a megbeszélésen viszont ott volt, ahol Horváthot további kutatásra kérték fel – mondta. Markó szerint gyakran előfordul, hogy tévesen azonosítanak be fényképeket.

A Pruck család kérdésére, hogy történt-e szakmai hiba az azonosításban, Markó azt mondta, azt gondolja, 2016 nyarán egy jóhiszemű döntés lehetett. Sem Dózsáról, sem Pruck Pálról nem került elő semmi a levéltárból, sőt egy harmadik személyt, egy görög férfit (Delkosz Jorgoszt) is kötötték a fotóhoz. Markó erről azt írta a tavaly augusztusban nyomdába küldött könyvében, hogy nem ő, hanem valószínűleg Dózsa László látható a képen, de lábjegyzetben említette Pruck Pált is, aki a Life kép-aláírásában szerepelt. Markó szerint azt a tényt, hogy Pruck Pál neve szerepelt a Life-ban, Horváthnak tudnia kellett, mert ő 2016. szeptember elején egy sepsiszentgyörgyi konferencián személyesen beszélt Dózsa Lászlóval, aki azt állította, egyértelműen ő van a fotón, és az újságírók tévedhetnek, úgyis összevissza írogatnak, erről pedig Markó Horváthtal biztosan beszélgetett. Markó arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e, hogy szakmai hiba történt az azonosításkor, azt mondta, nehéz meghúzni a határt, arra pedig, hogy antropológust bevonnak-e az azonosításkor, azt mondta, nincs ilyen tapasztalata.

Az ügynek még mindig nincs vége: február végén lesz a következő tárgyalás. A fotók vizsgálata következik, ha ezután a felperes vitatja, hogy Pruck Pál van a fotón, akkor kérnek ki szakértői véleményt több száz ezer forintért.

Arról továbbra sem hangzott el egy árva szó sem, hogy Dózsa Lászlót bárki meghallgatná.

Aki még nem ismeri az ügy minden egyes részletét, annak a következő oldalon részletesen bemutatjuk az ügy főbb eseményeit kronológiai sorrendben.