Paks nem csak két-háromszor 4000 milliárd forintba kerül, hanem mindabba, amit most megélünk

  • A szerdai nemzetbiztonsági bizottsági ülésen felmerült a Magomed-ügy, és végre a Yandexet is napirendre vették.
  • Ott volt a bizottság LMP-s tagja, Szél Bernadett LMP-frakcióvezető és -társelnök, aki az utóbbi időben az ellenzékben a legerősebben támadja a kormány politikáját, különösen annak Oroszországhoz való közeledését.
  • Ezekről a nemzetbiztonsági ügyekről, Orbán Viktor hatalomtechnikájáról és a parlamenti munka legsötétebb pillanatairól beszélgettünk.

Mi derült ki pontosan a Magomed Daszajev nevű csecsen férfiról, és hogy lehet az, hogy amikor a kormányzati politikusok szinte mindenkiben ügynököt látnak, ezt a helyzetet nem úgy tűnik, mintha nagyon komolyan vették volna, vagy bármennyire is kezelték volna?

Belenéztünk a verem mélyébe, de nem látom az alját. Szerintem mindenki meglepődött a bizottságban, hogy mennyire sötét ügy, amibe hirtelen belekeveredtünk.

A fideszesek is?

Azt gondolom, hogy mindenki, aki az asztalnál ült, meglepődött. Ez azért is volt különös, mert alapvetően arra számítottam, hogy itt az önbíráskodás és a további önbíráskodás megelőzése kell, hogy a téma legyen. Ami engem arra sarkalt, hogy rendet vágjunk a sorokban, az az volt, hogy a hét végén fideszes politikusok magánügynek minősítették azt, hogy egy magyar állampolgárt kvázi kényszerítettek a bocsánatkérésre. Nem tudom, ha mondjuk csinálnánk egy pillanatfelvételt Magyarországról, az emberek hány százaléka gondolná azt, hogy egy ilyen helyzetben nem kérne bocsánatot. Csak sajtóinformációim vannak erről, de ez egy nagyon félelemkeltő helyzet lehetett annak, aki végigcsinálta, és a Fidesz megint megmutatta az igazi arcát azzal, hogy semmilyen együttérzés nem volt benne, hanem egyszerűen azt mondta, magánügy.

Fotó: Halász Júlia

És túl a morális dimenzión: Magomed Daszajev azt is kilátásba helyezte, hogy ha újabb támadás éri a szovjet emlékművet, akkor megint hasonlóképpen fog eljárni, tehát igenis egy nemzetbiztonsági ügyről van szó. Az államnak monopoljoga van erőszak alkalmazására, se csecsen, se semmilyen nemzetiségű nem jöhet ide, és mondhatja azt, hogy két nyelven fogsz bocsánatot kérni. Ami viszont kiderült, hogy ez az ember úgy él Magyarországon, hogy nincsenek papírjai, és van nemzetisége (csecsen), de nincs állampolgársága, vagyis hontalan, ami a jogkövetkezményeket is erőteljesen befolyásolja. Most több vizsgálatnak kell sorra kerülnie, több szolgálatnak is dolga van az üggyel. Elmondtam az ülésen is, hogy legalábbis a gazdasági hálót fel kell térképezni, amiben ez az ember üzemel Magyarországon, mert a cégbírósági adatok szerint egy sikeres vállalkozóról van szó. (Az interjú elkészítése óta kiderült, hogy kényszerítés gyanújával nyomozni kezdett az V. kerületi ügyészség – a szerk.)

Azt lehetett látni, hogy sokkal óvatosabban vagy kicsit félve nyúlnak hozzá, mert mégiscsak egy orosz érdekeket szolgáló, az orosz külügyhöz közeli emberről van szó? Látszik, hogy ez gátol valamit az ügy feltárásában?

Az ülésen egy teljesen racionális helyzet bontakozott ki, de nem tudom, hogy a Fidesz mit fog ezen machinálni. A kormánypártok azok, amik ilyen ügyekben behúzzák a kéziféket. Amit a szolgálatok elmondtak arról, milyen vizsgálatokat akarnak csinálni, és már mik zajlanak, az rendben volt. Az év szerinti bontás, és a különböző operatív adatok államtitkoknak kell, hogy minősüljenek, de a következtetéseket elmondhatjuk – ilyen a papírok nélküliség, az idegenrendészeti eljárás, a hontalan státus. Ami engem leginkább aggaszt, az az, hogy miért ilyen magabiztos.

Ha nekem nem lennének papírjaim, és nem lenne állampolgárságom, én biztosan nem mondanék olyanokat, hogy „barátaim vannak a parlamentben”, mintha ez mindent megoldana. Ki lehet az a barát, aki ilyen helyzetben utána tud nyúlni? A másik meg, hogy jó ügyvédje van. Még papírjai sincsenek, akkor hogyan ez a magabiztosság?

Arról van információ, hogy ki lehet a barátja a parlamentben?

Egyelőre nincs, ezt a további vizsgálatoknak kell kiderítenie. De hát nyilván nem akarok álnaiv lenni: a Fidesz irányába mutatnak a dolgok, tekintve hogy ennek az úrnak van egy felesége, akinek a cégtársa más vállalkozásaival kormányközelben hozzáférhető támogatásokhoz jutott. Mellesleg Daszajev mondta is, hogy a képviselő „barát” elment Németországba, ahol bárokat üzemeltet. Próbáltunk végigmenni képviselők életútján, de én ilyenről nem tudok, bár lehet, hogy a sajtó ebben sikeresebb lesz. Ha a vizsgálatok tényleg elindulnak, a Fidesznek minden eszköze megvan, hogy megpróbálja a fideszes képviselőt kimosdatni, mint ahogy rendszeresen szokták is mosdatni magukat.

Magomed most került a szolgálatok célkeresztjébe, vagy már korábban is figyelték?

Nekem úgy tűnik, hogy ez egy új ügy. Azzal, hogy Komáromy Gergőnek így nekiesett, ezzel alaposan felhívta magára a figyelmet, így nálunk landolt az ügy. Szerintem közös élménye a magyaroknak, hogy ha bemegyünk egy orvoshoz vagy járunk az utcán, autóval közlekedünk, akkor különböző dokumentumokra van szükségünk, igazoltatnak, úgyhogy nem tudom, ez az ember hogy tudott így cégeket üzemeltetni, ráadásul nem akármiben utazik: autókkal meg vodkával kereskedik. És szép profitja is van, maga a pénzmozgás, ami az Interwine Kft.-n látható egyik évről a másikra, már önmagában figyelemreméltó.

Azok a csecsenek vagy oroszok, akikre Magomed utalt, és kevésbé lesznek türelmesek, szintén reflektorfénybe kerültek?

Embrionális stádiumban vagyunk most, az ülésen ennek az embernek tudtuk áttekinteni a viselt dolgait, de itt többféle kapcsolati hálót fel kell térképezni. Például sajtóinformációk szerint van egy zárt körben működő Facebook-csoport, amiben nagykövetségi szál is megjelent, ezt is ki kell deríteni. Én abban reménykedek, hogy a Fidesz hagyni fogja, hogy a bizottságban ezek a dolgok menjenek előre, de sajnos ezzel kapcsolatban vannak rossz tapasztalataim. A bizottságnak akkor lenne értelme, ha paritásos lenne, mert így 4:3 arányban is le tudnak szavazni, meg kirohanással is el tudják lehetetleníteni az ülést, és élnek is ezzel a lehetőséggel.

Amikor felmerült az orosz mérőkód a nemzeti konzultációs honlapon, akkor kimentek, de a mostani ülésen sikerült bent marasztalni őket, és erről is volt szó. Elismert valaki bármilyen felelősséget ezzel kapcsolatban?

Fontos érteni, hogy szerdán az első napirend az „aktuális nemzetbiztonsági kérdések” volt, ebben tudunk tárgyalni különböző ügyeket. Itt volt 4 napirend: a Yandex-kód, a Daszajev-ügy, az iráni atompaktum és a CEU-s rendőri vagy ki tudja milyen igazoltatások kérdése. A Fidesznek van lehetősége, hogy valamilyen napirendet nem enged fel, mert 4:3 arányban le tudják szavazni, hogy felkerüljön. De ha aktuális kérdések vannak, végig tudunk menni ügyeken. A kirohanáskor nem volt olyan napirend, hogy „aktuális nemzetbiztonsági kérdések”, és én egy másik napirendben próbáltam föltenni, mert az az íratlan megállapodásunk, hogy ha ott ül a szolgálat, akkor lehet kérdezni. Hát nem mindig jön össze. Szerintem az, hogy egy ilyen Yandex-kódos ügyet nem akar valaki a bizottságban látni, már önmagában egy beismerő vallomás, de az, hogy amikor odakerül, és sorolom a kérdéseket, akkor fogja magát, és kirohan, az meg aztán végképp. A lényeg, hogy most pluszban kértem ezt a kérdést, és másodszor már nem merték megcsinálni, hogy kirohannak.

Szóval meglehetősen amorf számomra, hogy a Fidesz hogyan értelmezi a nemzetbiztonságot, néha úgy érzem, hogy Fidesz-biztonságnak értelmezik.

Pedig ha van olyan bizottság a Parlamentben, aminek normálisan kellene működnie, az ez, így szerintem paritásosnak kéne lennie. Ha mi lennénk kormányon, akkor ez lenne az első, amit megfontolnék, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen a nemzetbiztonságilag releváns ügyeket végigvinni.

És a Yandex-kódról mi derült ki?

Egy dolog kiderült számomra: hogy senkivel nem konzultáltak. Az, aki ezt oda feltette, előzetesen nem kérte ki a nemzetbiztonsági szolgálatok véleményét. Az ülésen egyedül az Információs Hivatal nem volt ott, még ott lehet valami információ, amiről én nem tudok. De a nemzetbiztonsági szakszolgálat alá tartozik a Nemzeti Kibervédelmi Intézet, aminek szerintem a leginkább feladata ilyen ügyekben intézkedni, és a dandártábornok asszony nekem levélben leírta feketén-fehéren, hogy ők nem kaptak előzetes megkeresést azzal kapcsolatban, hogy a Yandex mehet-e. Azt végképp nem értem, hogy ha valahol fut a Google, ami informatikusok szerint (ami én nem vagyok) egy jó analitikai képességekkel rendelkező program, akkor minek oda még a Yandex is, ami silányabb a szakmai referenciák szerint. Nekem egyre ködösebb ez az ügy, úgy tűnik, hogy senkit nem kérdeztek meg a szolgálatoknál, hanem egyszerűen csak felrakták, de hogy miért, azt nem tudom.

Fotó: Halász Júlia

Az derült ki, hogy a kormányzati honlapokat alapvetően a Kibervédelmi Intézet vagy bármilyen kompetens szervezet nem szokta ellenőrizni vagy jóváhagyni?

A dandártábornok asszony azt írta, hogy ezzel kapcsolatban ő nem kapott megkeresést előzetesen. Nem tudom, hogy mi a kormányzati protokoll arra vonatkozóan, hogy a biztonsági intézkedéseiket kivel hagyatják jóvá. Mi most átnéztünk jó pár kormányzati honlapot, egyelőre nem láttunk máshol Yandex-kódot futni, de innen is üzenem a kormánynak, hogy figyeljük a kormányzati honlapokat.

Ők egyébként visszatámadtak, az LMP-t rögtön elkezdték vegzálni ezzel kapcsolatban, az ülésen volt is rá utalás, hogy a pártok oldalait is meg kell nézni.

Állunk a NAIH-vizsgálat elébe! Egyébként ők is várnak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizsgálatára, Péterfalvi Attilára számítanak első körben. De racionális magyarázatot arra, miért volt ott Yandex, senkitől sem kaptunk.

Az LMP-nek van tippje arra, hogy ha nem bénázásból rakták fel, hanem szándékosan, akkor miért tették?

Tippem bőven van, persze, épp ez a probléma vele, hogy csak tipp van, ködszurkálás meg fantázia – ez az, amit nemzetbiztonsági ügyekben el kellene kerülni.

De innentől kezdve mindenki arra gondol, hogy Vlagyimir Putyin meg az oroszok valamilyen módon bele tudnak avatkozni a magyarországi választásokba.

Mint ahogy látjuk Európában, hogy sorra alapítják azokat a központokat, ahol semmi más nem zajlik, mint a saját szuverenitásuk védelme az orosz beavatkozási vagy befolyásolási kísérletek ellen. Európai államok sora ezt teszi, a magyar kormány meg még fölszólításra sem. A Belügyminisztériumot felszólítottuk, hogy hozzon létre ilyen központot, de még egy válasz sem jött a Fidesztől. Pedig azért néha szoktak reagálni, hogy „Soros-bérenc” vagy „hazaáruló”, tehát van valami reakció, de erre semmit sem mondtak. És kétszer kaszálták el a kezdeményezésünket, ami szerint kellene egy parlamenti bizottság – vagy legalábbis albizottság – az orosz befolyás föltérképezésére, intézményesített kapcsolatok, finanszírozási kapcsolatok föltárására… De nem – indoklás nélkül: nem. Nem akarják ezt. Szóval amíg nem tisztázzák magukat, addig én arra fogok gondolni, hogy itt a Fidesz valamilyen módon az orosz segítséget akarja igénybe venni a következő, választásokat megelőző időszakban.

Erről az orosz befolyásszerzésről nagyon sok szó van mostanában. Volt egy tüntetés is, és az LMP is sokat beszél róla. De a többi ellenzéki pártot a Parlamentben – például a Jobbikot vagy az MSZP-t – mennyire érdekli a téma? Korábban a Jobbikkal kapcsolatban is felmerült az orosz szál

A Jobbik a mai napig nem tisztázta magát. Például amikor Süli úr kinevezése előtti meghallgatás volt, az MSZP meg a Jobbik is tartózkodott. Ott tartunk, hogy egy olyan összetételű parlamentünk van, hogy abban a gazdasági bizottságban, ahol ez téma volt, mi nem lehettünk ott szavazati joggal, de a fideszesek megszavazták, az ellenzékből meg letartózkodták. Ezt azért említem, mert friss élmény, és ott például az amerikai befolyás is előkerült a Jobbik érvelésében, míg az orosz befolyás miatt nem úgy tűnt, hogy nagyon aggódnának. És a mai napig nem tisztázták, hogy a magyar parlamentben miért nyomják mindig nekik a gombot vagy direktben, vagy pedig azzal, hogy tűrik, hogy a Fidesz csinálja. Az MSZP-ről pedig azt lehet mondani, hogy az elmúlt 27 évért ők is felelősek, évtizedeken át itt az atom-nagykoalíció működött. Az MSZP-t megosztottnak látom ebben a kérdésben: vannak olyanok, akik azt mondják, a szociáldemokrata modell is azt kívánja, hogy zöld modell legyen, mert az több munkahelyet teremt, de volt, hogy a frakciójukban ellentétes álláspontok hangzottak el.

Nagyon fontos, hogy egységes kiállás legyen a pártok részéről, én ilyen tekintetben a Jobbikot meg az MSZP-t is megosztottnak látom, nem tudják se lenyelni, se kiköpni ezt az orosz ügyet.

Az LMP-nek van arról felmérése, hogy a magyar társadalomnak a Putyin-ellenességről vagy az Oroszországhoz való közeledésről mi az álláspontja?

Mi nem nagyon méregetünk, de elolvassuk, amit más mér. A Publicusnak volt most egy felmérése, ami szerintem reális képet festett arról, hogy e területen milyen változás ment végbe. 2013-ban kezdődött a paksi ügy, emlékszem, akkor a fenntartható fejlődés bizottságának alelnöke voltam, és azt mondtam valamikor ősszel, hogy sürgősen vegyük napirendre a paksi bővítés kérdését, mert valami itt zajlik. Azt mondták, hogy még nem időszerű a kérdés. 2014. januárban írták alá a paktumot, és kiderült, hogy egész 2013-ban mást sem csináltak, csak ezt készítették elő. Akkoriban még kisebb figyelem követte ezt az ügyet, egy úri luxusnak tekintették sokan az egész témát, mondván, van nekünk nagyobb problémánk, mint két nukleáris blokk, de azt látom, mostanra mindenki érti, hogy ez az egész projekt egy állatorvosi ló, minden benne van, amiért elítéljük a Fideszt.

A 4000 milliárd egy kamu, nem annyi lesz, hát nincs az az atomerőmű, amit annyi idő alatt és annyi pénzből készítenek el, mint amennyit az elején gondolnak! Ilyen a világon nincs, ezek még a Dagály uszodát sem tudták megépíteni annyi pénzből, amennyit mondtak, nemhogy egy atomerőművet!

Fotó: Halász Júlia

Ez a projekt egy hatalmas pénztemető már most, ez csak fokozódni fog, ezért kell mindenáron leállítani. Visszatérve ahhoz, hogy mi érzékelhető ebből az egészből, én azt látom, hogy egyre többen értik: a Fidesznek erőforrásokra van szüksége, mire az uniós források kimerülnek, ezért kell nekik a pénz a gazdasági háttérudvar etetésére, egyszerűen így tudják folytatni annak a gépezetnek a működtetését, ami mögöttük van. És szerintem ez az üzenet kezd átmenni.

Meg hát borzalmasak azok a gesztusok, amiket Putyinnak tesz meg a miniszterelnök, innentől kezdve nem csak két-háromszor 4000 milliárd forintba kerül a paksi bővítés, hanem mindabba, amit most megélünk.

Itt van a putyini törvények sora (a CEU kinyírása, a civiltörvény, az iráni–magyar atompaktum), amik azért összeadódnak az emberekben. Az más kérdés, hogy a mai médiaviszonyok között ezt mennyire lehet kommunikálni, de életérzés-szinten sok a déjà vu: olyan a hangulat az országban, hogy most már sorra előfordul, emberek nem mernek velem úgy találkozni, hogy telefonon megbeszélünk egy időpontot, leülünk egy nyilvános helyen, és ő elmondja, mi a probléma, hanem konspiratív módon kell ezt intézni az ő védelmében. Kezdem úgy érezni magam, mint a saját nagyanyám, akinek anno halkan kellett beszélni, mert szocializmus volt – gyakorlatilag ez a feeling jön vissza, elképesztő!

A parlamenti munkában persze már az Alaptörvényt is egyedül vitte át a Fidesz–KDNP, de azért sokáig voltak viták, most meg már vita sincs. Mikor lépett át a Fidesz egy határt? A CEU-ügyben például elhangzott ilyesmi.

Vörös vonalak sora ez az egész történet, de a mostani időszak egy lehetőség arra, hogy nagyon sok ember fölkapja a fejét. Nekem az megnyugtató volt, hogy egy nagyon távoli faluban voltam, és ott is azt kérdezték, mi a helyzet Pesten, mert hallják, hogy tüntetések vannak. Hogy hol hallják, nem tudom pontosan, mert a kormányzati média nem ettől hangos, ott meg szinte csak az van, de az emberek figyelnek. De nem tudom, mikor jön el az a pont, amikor a társadalomban tömegek mondják azt, hogy elég ebből. Többen mondják, hogy most elvetette a sulykot, mert nekiment a Sorosnak, a CEU-nak, stb. Ezt nyilván teljesen tudatosan csinálja, és abszolút nem habozik rájátszani azokra a szavazótáborokra, amik korábban a Jobbikot választották.

Ez is hatalomtechnikázás az ő részéről, nem érdekli se az oktatás, se az egészségügy, semmi az égvilágon, csak egyvalami: hogy azt a szavazótábort, ami neki van, mindenképpen egyben tartsa, és ha megjelenik valami vagy valaki, ami ezt megpróbálja tőle elvenni, akkor oda küld egy üzenetet.

Azt, hogy Kövér László ennyire keményen fogja a Parlamentet, ellenzéki frakcióként hogyan lehet kontrollálni vagy számon kérni? Látjuk, hogy nem lehet papírokat felmutatni, nem lehet embereket bevinni, mondva csinált okokkal tiltanak ki újságírókat. Schiffer András volt társelnök a visszavonulásakor arról beszélt, hogy nem túl inspiráló egy viszonylag kis frakció vezetőjeként szemben állni a hatalommal. Van ennek bármi értelme?

Nagyon érdekes, hogy az a viszonyrendszer, ami van, nem hasonlít egy parlamentre. Sokkal inkább egy iskolára hasonlít, amit nagyon utálnak a diákok, akik odajárnak, mert van egy szörnyű tanár, aki nem azt akarja, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból, hanem azt, hogy mindenki az ő elvárásainak engedelmeskedjen. Ez minden szempontból egy olyan helyzet, ami alkalmatlanná teszi ezt a közeget arra, hogy ott érdemi politizálás menjen. Még nem tudtam egy jó parlamenti vitát végigcsinálni. Szoktam mondani, hogy még nem politizáltam demokráciában. 2012-ben lettem képviselő, nyilván kell az embernek egy kis idő, amíg ebbe beleszokik – hát addigra jól kiherélték a házszabályt. Az nem vita, hogy ha felvetnek egy dolgot, nincs lehetőségem ott helyben válaszolni, és minimum egy órát kell várnom, amíg végigmondanak egy komplett kört, amire azt mondhatom, hogy: „Csókolom, nem értek egyet.”

Szóval ez nemhogy nem inspiráló közeg, de ez így nem is egy politikai közeg, hanem egy piszok rossz iskolai közeg, ami rossz a szülőnek, a gyereknek, a tanárnak, mindenkinek – ez jól leképezi az országot.

Fotó: Halász Júlia

A Parlament színvonala az előző ciklushoz képest is iszonyatosan csökkent. Akkor még volt mondjuk egy Navracsics Tibor vagy olyan államtitkárok, akik ma már nem azok, és akikkel lehetett érdemben vitatkozni, és volt legalább egy kis szakmaiság, most meg már az sincs. Kósa Lajos a Fidesz frakcióvezetője és Németh Szilárd a Fidesz alelnöke! Fegyelmezésben meg ott tartunk, hogy a két darab CÖF-ös papírral Lezsák Sándor csinálta azt az attrakciót, hogy azt mondta, az „tiltott szemléltetés”. Itt nálam is elszakadt a cérna, mert ez nonszensz, ilyen nincs: teljesen nyilvánvaló, hogy ha feltartok két papírt, amire nem is látszik, mi van írva, az nem szemléltetés. Ez mégis mi?! Tudjuk, hogy nem politika, hanem bohózat az egész, ami ott megy, de ott kell lennünk. Én abban reménykedem, hogy van olyan, hogy hatás-ellenhatás, ok-következmény, és egyszer megadatik nekem, hogy normális demokráciában fogok tudni politizálni.

A parlamenti munkában a kétharmados törvények blokkolásán kívül van bármi hasznos, amit lehet csinálni a Parlamentben?

Igen. Például ez, ami most történt, hogy a civileket be tudtuk engedni azok helyett, akiknek be kellett volna őket engedniük. Akkor az ország egy pillanatra felfigyelt arra, hogy abban a nagy teremben, a „miniszteriális uraknak” fenntartott helységben ott álltak azok a civilek, akikről beszéltünk, akikről döntünk, és akikre nem mellesleg szükségünk van. Ez szerintem fontos, mert különben simán lement volna annyival, hogy „ja, hát volt egy részletes vita az igazságügyi bizottságban”. Meg az is fontos, hogy vannak kérdések, amiket fel tudunk tenni, és helyenként kapunk is rájuk választ. Az írásbeli kérdés egyébként most nagyobb hangsúlyt kap, mint a szóbeli. Látom, hogy az újságírók is figyelik ezeket, és kiszúrják azt, ami információt tartalmaz. Harmadrészt meg – akár van értelme, akár nincsen – ez a dolgunk. Van ilyen, hogy az embernek van kötelessége, nekem az adatott, hogy meg kell merítkeznem ebben az egészben.

Igen, csak hát nemrég Sallai Róbert Benedek is a reménytelenségre hivatkozott a távozásakor.

Értem én, és úgy látom, különféle védekezési mechanizmusokat fejlesztünk ki. Én fel szoktam dobni magam különböző dolgokkal. A múltkor például megengedtem azt a luxust magamnak, hogy teljesen kendőzetlenül a fejükre olvassam a bűneiket a CEU-val kapcsolatban.

Az egy olyan beszéd volt, aminek volt értelme, mert a tüntetésen találkoztam olyan fiatallal, aki azt mondta, hogy a beszéd miatt jött el, mert úgy látja, ha vannak még olyan politikusok, akik komolyan gondolják, akkor neki is érdemes beleállni az ügybe, és reménykedhet abban, hogy egyszer lesz egy olyan politikus, aki végre őt fogja képviselni. Sokszor nehéz fenntartani a motivációt, néha nekem is nagyon elegem van abból, ami itt zajlik, de hát nem arra szerződtem, hogy habos fánkot egyek. Én 2012-ben jöttem be, amikor már tudtam, hogy milyen lesz a Fidesz. Mondjuk azt azért nem gondoltam, hogy bezárják a CEU-t. De úgy vállaltam el, hogy tudtam, piszkosul nehéz lesz.

Az LMP most valamennyire élesebben megy szembe a kormánnyal, míg Schiffer András sokszor „egyrészt, másrészt”-álláspontot szeretett megfogalmazni, vagy néha nehéz volt eldönteni, hogy a kormánnyal vagy az ellenzékkel van-e több baja. Régebben nagyon sok LMP-s kifogás érte a transzatlanti kereskedelmi egyezményt, meg a migrációban is volt a kormányhoz közelebbi álláspont (például amikor Schiffer azt javasolta, hogy nyomkövetőt rakjanak a menekültekre). Változott a társelnök- és a frakcióvezető-váltás óta az LMP politikája?

Maga a helyzet változott. Biztos vagyok benne, hogy abban a mélyrepülésben, amit most a kormány csinál, bárki más is lenne a frakció élén, ugyanígy beszélne. Legfeljebb lehet, hogy egy kicsit higgadtabban adná elő ezt az egészet a Parlamentben, de nem tehetek róla, ebben nyilván benne van az én személyem is.

Fotó: Halász Júlia

Ha kapok 15 perc tömény hazudozást – mert mindig a KDNP után vagyok, ami a legsötétebb korokra emlékeztető 15 perccel szokta megajándékozni a választópolgárokat –, ember vagyok én is, nem fáradva a csomagolással, megmondom nekik a véleményemet. Aztán kiderült, hogy ez nagyon sok ember véleményével találkozik. Én egyébként korábban sem fogalmaztam azért annyira „PC-n”, de most ez feltűnőbb volt, mert olyan időszak van, amelynek az az üzenete, hogy kezünkbe kell venni a sorsunkat.

Most ott tartunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne foglalkozzunk a politikával, mert nem lesz országunk. Olyan vörös vonalakat léptek át, ami megkérdőjelezi, hogy az a Magyarország, amin dolgozunk, és amiben hiszünk, létre tud-e egyáltalán jönni.

Nem akarunk visszarendeződni az orosz érdekszférába; nem akarunk illiberális demokráciát; nem akarunk rossz béreket; nem akarunk ellenzéki képviselőkkel titokban megbeszélni találkozókat, nem akarom, hogy azt írják nekem a választópolgárok, hogy nagyon bírlak, de nem merlek lájkolni, mert különben kirúgnak. A fenyegetések most már annyira áthatják a társadalom minden szintjét, hogy ezen muszáj változtatni.