Itt vannak a 444 újságíróinak kedvenc cikkei. Mármint azok közül, amiket ők maguk írtak 2021-ben.
(Ezek pedig a 2020-as, 2019-es, 2018-as és 2017-es válogatások.)
A gyilkosok emlékműve - Nem csak ebben az évben, nem csak a 444-nél töltött 8 év alatt, de soha életemben nem volt még munka, ami ennyire magával rántott volna. Azóta sajnos semmi nem is tűnik ehhez foghatónak. 4 hónapon át hajnaltól késő estig dolgoztunk a Gyilkosok emlékművén, és közben tényleg csodák történtek. Legalábbis csodának éltem meg, amikor a Survivors of the Shoah Visual History Foundation 51 ezer vallomása közül egyetlen egy pont a mi történetünket támasztotta alá. Szegő Hanna visszaemlékezése váratlanul életre keltette az addig távoli, józan ésszel felfoghatatlan történetet. Hogy őszinte legyek, még most sem szabadultam ki teljesen a XII. kerületi nyilasházból, ahová akkor fejben beköltöztem.
Valaki a szemünk láttára pakolta tele készpénzzel a Fidesz-táskát - Idén egyértelműen a február 19-ei volt a legderűsebb, legfelszabadítóbb munkanapom, amikor a totális lockdown alatt elmentünk kaszinózni. Nemcsak azért, mert a legendásan smucig cégünk kifizette azt az ötezer forintot, aminek a seggére vertünk, hanem azért is, mert Szily László barátommal riportozhattam, amit mindenkinek, aki újságíró akar lenni, ki kéne próbálnia. Ugyanis Laci riportozás közben tényleg fejest és seggest ugrik, lubickol, sziporkázik és úgy éli az eseményt, mint egy beM&M-ezett ötéves az első játszóházat. Nagybetűs ÉLMÉNY volt.
És akkor a Magyar Jeti sorozatunkról még nem is beszéltem.
Nyíltan kimondták: mégis szállodákat építenek a Badacsonyörsnél letarolt területre - Nem ez a legdurvább természetpusztítás, ami a Balaton környékén történik, de úgy alakult, hogy a beruházó arroganciája, a helyi vezetés zűrös dolgai és a civil ellenállás valahogy állatorvosi lóvá tették a badacsonyörsi parton épülő komplexum sztoriját.
A koronavírus miatt hagyták ott a vendéglátást, már soha többé nem mennének vissza - A koronavírus egész Európában beláthatatlan károkat okozott a vendéglátásnak. Magyarországon egészen speciális a helyzet. Mióta ezt a cikket megírtam, kiderült, nemcsak nálunk döntöttek úgy sokan, hogy kiszállnak ebből a pokoli mókuskerékből. Mindez hosszú távon akár az egész hazai ipar megújulását is elhozhatja.
Az oltásellenesekben látták meg a lehetőséget az olasz neofasiszták - Meggyőződésem, hogy nem foglalkozunk eleget azzal a problémával, hogy a félrevezetett, alultájékozott emberekre a legrettenetesebb emberek reppennek rá. Pedig kéne.
„Majd ha tényleg csak a pénz lesz az úr, akkor elmegyünk innen, de addig küzdünk érte foggal-körömmel” - Ha valójában nem is tehetnek túl sokat az önkormányzatok a kormányzati nyomással szemben, vannak olyan települések a Balatonnál, ahol már a bátor kiállás is segíthet megakadályozni, hogy havonta ejtsenek tájsebeket a szabadon garázdálkodó ingatlanfejlesztők az ország egyik legszebb vidékén.
Az ország legbékésebb helyére vágytak, aztán bekopogott az olajtársaság - Az év elején röppent fel a hír, hogy a MOL az ország egyik legnyugodtabb pontján, az Őrségi Nemzet Park közepén akar kutat fúrni. Kiss Bence kollégámmal meg akartuk mutatni, pontosan milyen helyről is van szó, és az ő fantasztikus képeinek és a helyiek beszámolóinak hála ezt a hangulatot a videó vissza is adja. Nekem mégis azért az egyik kedvenc munkám idénről, mert nem egy szokásos beszélő fejes anyag lett, hanem azt is el tudtuk kapni, ahogy az olajtársaság illetékesei aktivistákkal vitatkoznak a tervezett fúrásról. Pár hónappal a videó után aztán a MOL le is fújta a projektet.
Az év interjúja: 2021-ben végre sok mindent be lehetett pótolni, ami az előző évből kimaradt a covid miatt. Abban most is egészen biztos vagyok, hogy a miniszterelnöki slepp kérdezgetése nem tartozott a legjobban hiányzó élmények közé, de a kötcsei piknik valamennyire mégis érdekelt. És hát a slepp közlési kényszere a járvány alatt sem lett nagyobb, de hogy valami értelme is legyen az anyagnak, megkérdeztem egy macskát Orbán Viktorról.
Összesen 14 cikkem volt idén, így könnyebb választani.
Nagyszabású videós emberkísérletben cserélt étrendet a 444 legvegánabb és leghúsevőbb szerkesztője - Erről a videóról 2019-ben kezdtünk el beszélni, nem sokkal azután, hogy Amerikában kiskereskedelmi forgalomban is megjelent az Impossible Burger nevű génmódosított növényi húsimitáció, de aztán jött a járvány, és 2021 nyaráig nem tudtuk befejezni. Azt hiszem, sosem volt olyan anyagom, aminek a készítése ennyire formálta a mindennapi gondolkodásomat és viselkedésemet. A forgatás után, ha nem is olyan radikálisan, mint az emberkísérlet alatt, de változtattam azon, amit és ahogy eszem.
Búza, bombák és egy antikommunista tésztaleves sikertörténete - A ramen, mármint nem az instant leves, hanem a divatramen, kifejezetten éttermi műfaj, és szerintem ez is az egyik vonzereje, hogy körülményes elkészíteni. Olyasmi, mint a süteménygalaxisban a macaron, az ember azért is csinálja, hogy elmondhassa másoknak, hogy sikerült neki. Megszállott ramenevő vagyok, ezer éve meg akartam otthon próbálni, és a járvány miatti lezárások alatt találtam is időt rá.
Rettegő nők és orvosok, külföldi abortuszutak: ez a helyzet Lengyelországban az abortusztörvény hatályba lépése óta - A lengyel abortusztörvény életbe lépése óta figyelemmel követtem az ottani helyzetet, több cikket is írtam a témában, de mindegyik közül ez a legkedvesebb. A cikkben ugyanis sikerült olyan civil szervezetekkel beszélnem, akik abortuszutakat szerveznek külföldre, hogy a nőknek legyen lehetőségük dönteni a saját testük felett. Jó volt látni azt az önzetlen összefogást, ami a lengyel nők között van.
„Nem tudok olyat, akinek a fogyatékossággal élő gyerekét ne érte volna bántalmazás” - Ezt a cikket megírni kifejezetten sokkoló volt, és nem csak az elmondott történetek miatt, hanem amiatt is, hogy rengeteg szülő jelentkezett, hogy elmesélje, hogyan bántalmazták az óvodában, iskolában vagy bentlakásos intézményekben a fogyatékossággal élő gyerekét. A címben nincs semmi túlzás.
Kettőt küldök, ennyi idő (két hónap) után talán még ez is túlzás, de nem bírok választani közülük. Az egyik egzotikusabb volt, mint a másik, és leginkább azért szeretem őket, mert én is sokat tanultam az írásuk alatt, vagyis amikor anyagot gyűjtöttem hozzájuk. Az például egy igazi csoda, hogy van egy ember, aki nemcsak egy BL-résztvevő csapatot, hanem egy államféleséget is birtokol. A Morgenstern-afférnak hála pedig elkezdtem érdeklődni az orosz rap iránt, és megismertem Oxxxymiront, ami kifejezetten jót tett nekem. Egyszer majd őt is megírom.
2021-et közepesen unalmas évnek érezném, ha nem 2020 után következett volna. De idén végre újra lehetett emberekkel találkozni, videót forgatni, mással is foglalkozni, nem csak a coviddal, szóval emiatt mintha életem egyik legváltozatosabb éve lett volna.
Idén békemenetelőket kérdeztem arról, hogy szoktak-e politikusokról álmodni, végre láttam a moziban egy olyan új magyar filmet, ami nem csak „ahhoz képest jó, hogy magyar”, megtanultam, hogyan segíthet egy önkéntes a kórházi covidosztályon, a homofób törvény ellen tüntető gimisek megmutatták, milyen egy jó csók, megtudtam, hogy az LSD microdosing egy humbug, és megismertem Lakatos Attilát, aki a bíróságon próbálja kideríteni, miért igazoltatja a rendőrség sokkal többször a romákat, mint bárki mást.
Unalmasan sok cikket írtam a járványról, aminek a legfárasztóbb része mindenképpen az, ha érdeklődni próbálok bármiről hivatalosan, 0 eredménnyel. Azt a rejtélyt viszont a mai napig nem tudtam megfejteni, hogy ez mi az ördög lehetett.
Remélem jövőre lesz idő folytatni a sorozatot a Mészáros Lőrinc árnyékában felnövő kis Mészáros Lőrincekről, akik kedvéért egész piacokat tarolnak le, akik monopóliumot élveznek és közpénzen lesznek milliárdosok (mint az állampárti propagandából elképesztő vagyonra szert tevő Balásy Gyula), de ilyenek a parlamenti szavazógyárnak köszönhetően a jackpotot folyamatosan megütő kaszinókirályok is.
Talán a nevüket majd ugyanúgy márványtáblák őrzik meg az örökkévalóságnak, mint a fideszes politikusokét. Vagy Puskás Ferencét, akiből lassan már antikommunista ellenállót farag a NER, mintha nem lenne elég, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb futballistája volt. A nevét bitorló felcsúti csapat pedig már ezüstöt ünnepelt az NBI-ben, az érmet - amiért sokan sokat áldoztunk közösen - Mészáros Lőrinc is megkapta.
Nem tudom, van-e értelme beszélnünk a puhafiúkról, vagy érdekes-e, de engem rég nem fogott meg így semmi – csak Te – Nyáron addig tanulmányoztam a puhafiúkat, hogy végül én is majdnem azzá váltam. (Persze valahol mindenkiben él egy puhafiú…)
TöBb mINt 11 ÓRa az OrszÁg LeGfOnTOsabB KöZÉleti ViTÁIbóL! – Bár voltak olyan politikai cikkek, amiket nagyobb örömmel írtam - például a Mészáros Lőrinc elszabadulásának gondolatával játszó cikk vagy az Orbán-rendszer Orbán-rendszert megideologizálni próbáló könyveiről szóló írás –, utólag igazán mégis azokra az anyagokra szeretek visszaemlékezni, amik megpróbálják feszegetni a határokat, mint például minden idők leghosszabb 444-es videója. (Most már talán elárulhatom, hogy 6 óra 6 perc 6 másodpercnél található egy easter egg.)
Hasbulla és Abdu Rozik összecsapott a nézőtéren a UFC 267-es gáláján – Amikor májusban a teljes világsajtót megelőzve bemutattam a dagesztáni Hasbullát és a tádzsik Abdu Rozikot, még nem tudtam, hogy a fél Instagram rajtuk fog pörögni, és végül a UFC gáláján el is lopják a show-t. Bár biztosan voltak ennél jobb cikkeim, mégis örök kedves emlék marad, hogy egy vidéki házibulin helyeztem magamat szolgálatba, ahol még térerő is alig volt, de valahogy sikerült elintézni, hogy az olvasók értesülhessenek az év egyik legfontosabb híréről.
Az egész világot irányítani akartuk, és végül semmink sem marad - A 21. század elejére alig maradt olyan területe a világnak, amit ne hajtottunk volna uralmunk alá. De ettől nem lettünk boldogabbak, sőt, sokak számára sok minden egyre fenyegetőbbnek és idegenebbnek tűnik. Erről a feszültségről ír könyveiben a német szociológus, Hartmut Rosa, aki számomra az év egyik nagy felfedezettje volt.
„Nem az lesz egy település mutatványa, hogy van-e óvoda vagy hogy burkoltak-e az utak, hanem hogy van-e ott víz” - Miniriport két dél-alföldi magyar település vízgazdálkodási fejlesztéseiről, de azért emelem ki, mert még mindig túl ritkák itthon az apró léptékű, zöld fejlesztési projektek, melyek már túlléptek azon a szemléleten, hogy a fejlesztés mindig agyatlan betonozást jelent, és gondolnak arra is, hogy hogyan lehet enyhíteni a klímaváltozás következményeit.
A könyv, ami szerint teljesen újra kellene írni a világ történelmét - Még egy könyves cikk: biztos vagyok benne, hogy David Graeber és David Wengrow monumentális, most novemberben megjelent könyve a korszak egyik nagy klasszikusa lesz majd. Hatalmas lendülettel és elég meggyőzően írnak arról, hogy tévesen gondolkodtunk eddig az emberiség történetéről, és egyirányú, egyértelmű fejlődési utak helyett sokszínűség, kísérletezés és játékosság kísérte az elmúlt tízezer éveket.
Még felmondani is alig tudnak a tatabányai kórházban, ahol eluralkodott a káosz - Semmi különös, csak egy klasszikus, rövid riport a harmadik hullám csúcsán. Nekem mégis örök emlék: ez volt az első anyagom itt, a 444-en.
Az sem állítja meg Mészáros szállodaépítését Fertőrákoson, ha a saját tulajdonosaikkal kell lebontatni a cölöpházakat - A Fertő tavi természetpusztítást eleve sokáig emlegetjük majd, de nekem azért is maradandó, mert a felvételeken látható kenuval beborultunk a tóba. Az idő múlásával egész vicces emlék lett.
A Betyársereg ellentüntetésén több volt a férfi csók, mint az első vidéki Pride-on - Az anyagban bemutatott nagyszerű pár, a csodás Pécs és Halász Juli nélkül nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy „Balázs, melyik volt a kedvenc anyagod idén?” Így viszont tudok. Ez.
Húsz év után idén augusztusban az Egyesült Államok kivonult Afganisztánból, lényegében feladva története leghosszabb háborúját. Ami talán azért húzódhatott ilyen sokáig, és azért járt végül ilyen minimális eredménnyel, mert sohasem tervezték ilyen hosszúnak, ezért sohasem terveztek eléggé előre. Erről szól Hússzor egy év háború című visszatekintésem.
Bár az amerikai hadsereg energiáit az elmúlt két évtizedben közel- és közép-keleti kalandok kötötték le, a nagy stratégiai összecsapás valójában Kína és az Egyesült Államok, vagyis a feltörekvő és az egyetlen globális hatalom között zajlik. Ebben a stratégiai küzdelemben volt jelentős lépés az Ausztráliával kötött megállapodás atomtengeralattjárók beszerzéséről, aminek geopolitikai folyományait igyekeztem feltárni Bekeríteni Kínát című cikkemben.
A már-már járványosan terjedő elhízás korunk egyik legsúlyosabb közegészségügyi problémája. Súlyán kezeltük a témát, negyedéves nyomtatott kiadványunk, a Makro 3. számát teljes egészében ennek szenteltük. Ám azóta is születtek testes tanulmányok, közülük is tán a legfontosabb az, amit egyik társszerzője, Gary Taubes terjedelmesen ismertetett a Stat Newsban. Annál mi soványabban szemléztük, de a lényeg a lényeg, hogy Taubes és 16 tudós kutató szerint valószínűleg mindent rosszul gondoltunk eddig az elhízás folyamatáról.
Hálás feladataim voltak idén, csinálhattam például dilis zenés montázsokat a Magyar Jetibe. Itt a Top 5-ös lista:
Nem az a fontos, hogy egy növényből kerek vagy szögletes formákat gyártsunk le a parkokba - Ez az interjú tényleg annyival indult, hogy amatőr kertrajongóként egyre-másra rácsodálkoztam, milyen őrült szép virágágyásokba futok bele Budapesten, és ki akartam deríteni, jól látom-e, hogy valami változik ezen a téren, vagy megőrültem. Nagyon izgalmas volt betekinteni abba, mit csinál a zöldfelületekkel a Főkert.
A válaszok a ruháinkban rejlenek - Kis túlzással még a divatmagazinoknál töltött 10+ év alatt sem gondolkodtam annyit az öltözködés mozgatórugóiról, mint amennyit a Women in Clothes című könyv olvasása, majd a cikk megírása közben, és sok szempontból revelatív élmény volt. Dobogós életem kedvenc könyvei között.
„Elveszik az élni akarásunkat, a szabadsághoz, a munkához, a lakhatáshoz való jogunkat” - Rengeteg esetről hallunk, amikor az állam magára hagyja az elesetteket, de Markó János és Kis Zsuzsanna története, akik vakként kerültek kilátástalanul nehéz anyagi és lakhatási helyzetbe, még közülük is kiemelkedett. A 444 szuper jó fej olvasóinak segítségével sikerült rendezni az adósságaikat, ami nagyon jó érzés volt.
A hidegháború utáni új világrend illúziójáról, és a nagyhatalmi vetélkedések kivédhetetlenségéről szólt a 9/11 huszadik évfordulójára készült cikkem: Húsz éve omlott össze a szép világ mítosza.
Augusztus közepén fordultunk rá a '22-es választási kampányra. Milyen állapotban? Erről szólt alapvetően ez az írás: Választás jön az uradalomban.
Az energia árának emelkedése lett a második félév egyik legfontosabb európai témája. Nyár elején már bemutattam az egyik okát - a többiről pedig egy podcastban volt szó.
Az év elején találkoztam az APG-őrülettel, majd miután szembesültem az árakkal, ráment egy fél délutánom és egy fél tubus technokolom, de spóroltam százezer forintot.
Aztán Tóth Gabi lehetőséget adott nekem, hogy megírjam, hogyan jutott el az átlagos popkarrierjével egy műmatyó csipkehalmon és a kormányközeli blogján át a pápáig.
És elolvastam Várkonyi Andrea könyvét is, amiből megtudtam, hogy „a társadalom nem termel ki tökös férfiakat”, mert az egyedülálló anyák „tutyimutyi alakot” nevelnek a fiaikból.
Mondjon egyetlen okot, miért ne építenénk meg! - Mégis ki a francnak lenne ez jó, bosszankodtam, amikor január közepén kiderült, hogy megint napirendre került Makovecz Imre „főművének”, a budai Apor Vilmos térre megálmodott, de már csak valahol máshol megvalósítható hatalmas, faragott kőtemplomnak a megépítése. Ahogy a cikken dolgoztam, kiderült, hogy a kormánymédián végigfutó kampány mögött nem a kormány áll, de még csak nem is a katolikus egyház, hanem Makovecz legszűkebb, a több tízmilliárdba kerülő templom megépülésében nem pusztán eszmei szempontból érdekelt köre.
Orbán Viktor, a fékevesztett polihisztor - Valamikor 2011-ben kezdtem gyűjteni az eseteket, amikor Orbán Viktor olyasmibe szól bele, amihez nem ért, ám mivel ő a főnök, mégis megteheti: milyen múzeumok épüljenek a Ligetben, hogyan nézzen ki a pesti Fudan, ki legyen az Operaház igazgatója, mekkora lesz a járvány második hulláma, mikor tetőzik a dunai árvíz. Tíz évig gyűjtögettem őket, mert ezek az apró, önmagukban nem is annyira feltűnő esetek együtt elég szépen kirajzolják a miniszterelnök omnipotencia-fantáziáját.
Zavarba ejtő makulátlanság - Életrajzi beszélgetések Kis Jánossal - Életemben nem szenvedtem annyit cikkel, pláne könyvrecenzióval, mint Kis János életrajzi interjúkötetével, annyira nehéz volt belenézni abba a tükörbe, amit az egyik legnagyobb élő magyar élete állít az ember elé. A cikkben kellően körbeajnároztam őt is meg a könyvet is, most nem fogom, elég annyi, hogy a cikk megjelenése után kölcsönadtam a könyvet, és már várom, hogy visszakapjam, hogy pár dolognak megint utánanézzek benne.
Fiatal anyaként menekült ide az orosz titkosszolgálatok elől, hatvanévesen egyszer csak veszélyes lett a nemzetbiztonságra - Egy orosz nő a kétezres évek elején menedéket kért és kapott Magyarországon, miután a bíróság megalapozottnak látta a félelmét attól, hogy hazájába visszatérve újra az orosz titkosszolgálat, az FSZB célpontjává válhat. Fast forward 2020-ba, amikor az idegenrendészet közli vele: elveszik a menekült státuszát, vissza kell térnie Oroszországba. A kevés cikkbe, amit 2021-ben a 444-re írtam, azért belefért ez a tldr is, egy erős nő harcáról és a mögötte meghúzódó külpolitikai szálakról.
Egymás után mondják ki a bíróságok, hogy amit a kormánymédia csinál, annak nincs sok köze az újságíráshoz - Ha egyetlen írással kellene meggyőznöm valakit arról, hogy ami a közpénzből fenntartott Fidesz-nyilvánosság döntő részében zajlik, az miért nem újságírás, akkor mindenképpen ezt választanám.
Orbánék nagy kérdése 2022 előtt: lehet-e örökké uralni a pillanatot? - A kormányfő és belső köre minden pillanatában dominálni akarja a közbeszédet és a politikai nyilvánosságot. Meggyőződéssel hiszik, hogy ha ez sikerül, a győzelem sem marad el.
Amikor Orbánt magára hagyta a Fidesz - A kampányra fordulva Orbánék újraírták 2006 sötét őszének krónikáját. Nem árt újra átvenni, mi is történt a jobboldalon a zavargások előtti kritikus hónapokban, és milyen szerepe lehetett a Fidesznek az események eszkalálódásában. Részlet a Győzelmi kényszer című 444-könyvből.
Makró 4 - Kié a Balaton? - Ezzel a cikkel (kiadvánnyal?) foglalkoztam idén a legtöbbet, és imádtam írni. A cél az volt, hogy bemutassuk, mit tesznek a turisztikai fejlesztések a Balatonnal, és elmagyarázzuk az embereknek, hogy ez a konfliktus nem most kezdődött, hanem az elmúlt 200 évben ez határozta meg a Balaton életét.
Endre László I., II. - Majdnem vettünk egy tanyát Petőfiszálláson, aztán kiderült, hogy azon a tanyán pecsételődött meg a magyar vidéki zsidóság sorsa 1944-ben. A tanyát végül nem vettük meg, de azt éreztem, hogy ezt a történetet és a magyar történelem legnagyobb háborús bűnösét mindenkinek ismernie kellene.
A banánujjú ember - Ez már tényleg nem cikk, de idén jelent meg, és nekem fontos, úgyhogy beteszem ebbe a felsorolásba. Szerintem jó, és már tök sokan írták, hogy szerintük is, én pedig ennek örülök.
Két videó:
A tévében és a falunapon, hangosan vagy észrevétlen, mindenhol ott a NER - Az egyik, ha nem a legátfogóbb kutatássorozat a magyar társadalomszerkezetről, ami nagyban segít megérteni, miért ennyire működőképes Orbán Viktor rendszere.
Ki védje a gyerekeket? Pár év alatt állami gondozottak ezreit bízták az egyházakra - Az állami nevelésbe vett gyerekek jelentős része már egyházi intézményben él, közülük is kiemelkedik a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató. Ki az a Kothencz János, kell-e keresztet vetni, és jobb lesz-e vajon a gyerekeknek?
A bíróság szerint nyilvánosságra kell hozni a visszatartott kórházi járványadatokat - Pislákoló fény az alagút végén: egyszer talán megismerhetjük a részletes kórházi járványadatokat.
Egyetlen nagy témám volt idén: a katolikus egyházon belüli, kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések. Több kisebb cikk mellett kétrészes tldr-ben mutattam be (1, 2) az egyházi vezetők által feljelentett Pető Attila ügyét, aztán tudósítottam a tárgyalásáról is.
Nyáron megtudtam, hogy két szerzetest is eltiltottak a gyerekekkel való érintkezéstől: először a piarista, majd a ferences atya történetét írtam meg.
Egy podcastben kibeszéltük a témát Miklósi Gáborral, de a Kör-tagok csoportjában is volt egy emlékezetes beszélgetésünk.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.